8
De vissza kell mennünk odáig hogy a 60 években a neves atom fizi-
kus Andrej Szaharovot taccsra teszik. A hidrogén bomba ledobás u-
tán kapcsolt, hogy mit is tett valójában. Utánna viszont kérlelhetetlen
elleségévé vált a rendszernek. A Nobel-díjat sem vehette át személye-
sen, hanem csak a feleségét engedték ki. Őt Gorkijba száműzték fele-
ségével együtt, ahol a KGB mindennap és minden órában figyelte.
Nem ők voltak csak a rendszer kérlelhetetlen ellenségei, másként
gondolkodói, 1979 az afganisztáni bevonulás és évekig tartó feles-
leges véráldozat, csak hogy a kommunista eszméket terjesszék a
világban. Nemcsak az amerikaiak, de a szovjetek is hozzájárultak
a mai helyzet kialakulásához. A másként gondolkodókat ha nem
lőtték agyon, vagy zárták büntető táborokba, akkor elmegyógyin-
tézetbe zárták és vetették alá mindenféle gyógyszeres és elektromos
kezelésnek. Bár ezt már a sztálini időkben is csinálták a rendszer
ellenfeleivel szemben. Brezsnyev, Andropov, Csernyenkó pártfő-
titkárok halála után kerül hatalomra Mihail Szergejevics Gorbacsov.
Változást nyitást ígért 1985-ben. A gazdaság pangott, gabonát az
USA-ból vásároltak. Illetve a csatlós országokból áron alul kapták
az élelmiszert, viszont ők, dollárban kérték az olaj és földgáz árát.
A boltok konganak az ürességtől, nincs semmi, szabadság főleg.
Szharovnak volt köszönhető -és ezt nem negatív értelemben írom-
hogy a moszkvai olimpiát bojkottálta nyugat és a románok. Fele-
másra sikeredett. Mert számon merte kérni az emberi és szabad-
ságjogokat. A Szovjetuni kezdett kimerülni ,főleg hadászatilag.
1986 február 25-én megtörténik a csernobili atomkatasztrófa.
Gorbacsovék megoróbálták bagatelizálni a történteket. És Magyar-
országon is nagyokat hallgattak róla, vagy a későbbiekben is
valótlanságokat állítottak a bajokat illetően. Hogy milyen remek
ember volt akkoriban Gorbacsov. álljon itt a következő dokumen-
tum:
˝ ˝Tartalékok mozgósítása˝ Csernobilba
1986 április 26-ikán bekövetkezett az eddigi legsúlyosabb
baleset az atomenergia ˝békés hasznosítása˝ történetében. Ezt kö-
vetőleg Tallinnban, az észt fővárosban végzett nem-hivatalos mé-
rések a normális radioaktivitás mintegy százötvenszeresét állapí-
tották meg. Május és szeptember között körülbelül háromezer
ukrajnait evakuáltak Észtországba, továbbá több ezer gyermeket
Bjelorussziából és Ukrajnából. Nagy arányokban került sor észtek
kényszermozgósítására a Csernobilban és környékén elvégzendő
munkák végett.
A kényszermozgósítás az 1986. május 7-ikére virradó éjjel
kezdődött meg,és katonai jellegű volt. Egyedül Parnu városában
kilencszáz behívót küldtek ki. Tallinban, Tartuban, Viljandiban,
Voruban, Kothla-Jarvéban és más városokban is sok férfit behív-
tak. Az intézkedés váratlanul érte az embereket. Hivatalosan az-
zal indokolták, hogy a tartalékosokat kívánják gyakorlatoztatni.
Főképp orvosokat, traktor- és gépkocsivezetőket, hegesztőket,
villanyszerelőket és más szakmunkásokat mozgósítottak,
A szerencsétlenség területén a fertőzött talajt földmarógé-
pekkel takarították el, majd elszállították és friss földet hordtak
a helyére. Sokan kénytelenek voltak kézilapáttal dolgozni: má-
sok locsolócsövekkel az épületeket és a fákat mosták le. Védő-
öltözéket nem adtak az e munkára kényszerített embereknek,
csak gázálarcot.
A férfiakat sátrakban helyezték el. A napi munkaidő reggel hat-
tól este nyolcig tartott, ezt szűkös étkezések szakították meg. Egy
hónapban két szabadnapot kaptak.
Szeptemberig körülbelül négyezer észtet küldtek Csernobil
környéki fertőzött területekre, ezek közül kétezerötszázat állandóan
a mentesítési munkálatokon dolgoztattak, Ez a munka a legna-
gyobb mértékig veszélyes volt. Az észtországi politikai foglyokat
támogató központ (Relief Centre for Estonian Prisonera of Con-
science in the USSR) már 1986 szeptemberésben memorandumot
terjesztett a bécsi Helsinki-utóértekezlet elé a kényszermozgósítási
akcióról, és ebben rámutatott, hogy a sugárfertőzés hamarosan több
mozgósított halálát okozta. Johvi észt városban például sugárbeteg-
ségben meghalt két észt nemzetiségű tiszt, akik Csernobil vidékéről
tértek vissza. Kivioliban egy munkás halt meg radioaktív fertőzés
folytán, miután hazatért a bevetésből. A kórházakban - főleg Tartu
városában - sok észt várta a halált sugárfertőzés következtében,
amikor a memorandum készült. Azokat, akiken már a sugármente-
sítési munkák helyszínén erőt vett a betegség, haza sem küldték,
mert féltek, hogy a lakosság körében pánik tör ki.
Egy fiatal tartui férfi azt írta haza, hogy őt és kollégáit kísérleti
nyulakként használják fel. Miután védőköpenyt adtak rájuk, elzárták
őket egy helyiségbe, azt mondták nekik , hogy ilyen módon immu-
nizálják őket a radioaktivitás ellen. A levélíró elpanaszolta, hogy a
kísérlet után mindannyian nyomorultul érezték magukat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése