3
1922-re a mari lakosság 57%-a éhezett. Az állatok tetemes száma
pusztult el. A nem elégséges takarmányozás következtében. Az erő-
szakos kollektivizálás, az erőszakos begyűjtések, a polgárháború mind
megtette a kellő hatást. Ez majd még fokozódik azzal hogy a nagy pe-
rek idején 15 ezer marit végeztek ki koholt vádak alapján, és sokakat
küldtek a koncentrációs táborokban. 1938-ra teljesen lefejezték a marikat.
Ne feledkezzünk el a erőszakos oroszosításra ami az 1990-évekig fenn állt.
És tulajdonképpen ma is fenn áll, hisz a Mari Köztársaságban kisebbség-
ben vannak. A 20-as évek végén, hogy finanszírozni tudják az erőszakos
iparosítást, ahhoz előbb kollektivizálni kellett. A még meglévő földeket
egyszerűen elvették az emberektől és ezzel teljesen tönkre tették őket.
A kolhozok mellett létre hozzák a szovhozokat. Ami nálunk a termelő
szövetkezet volt,annak a szovjet megfelelője a kolhoz. A szovhoznak meg
az állami gazdaság felelt meg. A mezőgazdaság termelése a 20-as évek
végén megtorpant, a magán gazdaságokból alig maradt valami, bevezetik
a jegyrendszert a városokban. Politikai foglyok ezreivel építenek erőmű-
veket, csatornákat, gyárakat.vasút vonalakat. Ingyen dolgoztatták őket halálra. Hol volt még Hitler? Sehol. Kommunizálják az ortodox egyház vagyonát.
De a volt cárét is. Az éhezőkért próbált tenni a norvég sark kutató Edmund
Nansen. De Lenin nem bízott benne, viszont mint magánszemély az Leni-
nék elől elmenekülö tömegeknek kiállította Nansen-útlevelet. A Népszö-
vetség Menekültügyi Biztosa volt. Az útlevelet kimondottan a Szovjet-
unióból menekültek és kiutasítottak számára hozta létre. Nobel-díjjal ju-
talmazták tevékenységét. Halálbrigádok tizedelték a népeket Szovjet-
Oroszországban 1919-1921 között. 1922-ben indulnak a politikai perek.
A bolsevikok ahogy hatalomra kerülnek megindul a pluralitás felszámo-
lása. A volgai éhezők megsegítése miatt elkezdődött az egyházi vagyonok
állami kézbe vétele és elpusztítása,a szent képektól, harangoktól a temp-
lomok lerombolásáig. Akik ellenálltak azokat megfélemlítették, megsem-
misítették. Nem Sztálinnal kezdődött hanem Leninnel a kirakatperek
hosszú sora. Az Izvesztyia támadást intézett 1922 március 18-i számában
az egyház és Tyihon pátriárka ellen. A legdurvább módon ellenforradal-
márnak és a rendszer ellenségének tekintették a hierachia csúcsán lévő
vezetőket. és a leszámolást az un, reform papok is támogatták. Magyar-
országon a békepapok.töltöttek be hasonló szerepet. Ekkor volt az 54-ek
pere, A vádlottak listálát a GPU április elején állította össze. A forra-
dalmi törvényszék előtt 20 papnak és 34 világi embernek is jelen kellett
lennie az értelmiségitől a munkanélküliekig,diákokig, professzorokig a
társadalom széles spektrumát ölelte fel.
A vád egy március 7-én találkozón elhangzott kijelentésen alapult, ahol
a moszkvai egyházmegye érseke Nyikandor által összehívott esperesek
előtt ismertette Tyihon pátriárka február 28-i pásztorlevelét, melyben
ismertette hogy az éhezők megsegítésére küldött bizottságoknak kikö-
zösités és a papságkötelékéből való elbocsájtás terhe mellett az isten-
tiszteletek alkalmával használt kegytárgyakat nem adhatják oda. A
találkozón Nyikandor érsek felszólította a megjelenteket, hogy tilta-
kozzanak az egyházi kegytárgyak elkobzása ellen és panaszukat jut-
tassák el az Összoroszországi Végrehajtó Bizottsághoz. A pátriárka
sorsárol ekkor még nem döntöttek, hanem május 3-án éjfélkor a
GPU vezetése úgy határozott hogy nem idézik be a tárgyalásra, mi-
vel nem tudták hogy mi fog történni az agyon kínzott foglyok és a
pátriáka között, hogy fog reagálni az ott történtekre. Ezért titokban
a politikai rendőrségre vitték és ott dolgozták meg. Természetesen
ilyen horderejű ügyben a politikai rendőrség nem intézkedhetett,
ezért néhány óra múlva a Politikai Bizottság hozta meg a döntést,
mely ülésen Lenin is részt vett. Két bírósági ügy volt napirenden,
az egyik Suja városában lezajló ellenállás miatt, nem engedtek
hogy a templom kincseit elvegyék.És e miatt zavargások törtek ki.
A másik napirendi pont részeként Lev Davidovocs Trockij és
Lev Kamenyev az illetékes forradalmi törvényszék elnökének a
jelenlétében élő terjesztette a GPU javaslatát az 54 moszkvai
vádlott perében hozandó ítéletekre. Vagyis el volt döntve már
jó előre hogy kit mre ítélnek. A per csak színjáték volt. A Suja
városában történteket asz ivanovo-voznyeszenszkojei forradal-
mi törvényszék ellenforradalminak minősítette és 19 embert
ítéltek el. Három vádlott, köztük két papot halálra ítéltek.Mi-
hail Kalinyin bár csak póttagja volt a Politikai Bizottságnak.
de mint az Összoroszországi Végrehajtó Bizottsága megtiltotta
a halálos ítéletek végrehajtását, szembe szállva a Politika Bi-
zottsággal. Ekkor a törvényszék a párthoz fordult és kérték
az állásfoglalásukat. Ekkor Sztálin körkérdést intézett a Poli-
tikai Bizottság tagjaihoz, akik Lenin, Sztálin, Trockij, Sztá-
lin és Molotov szavazatával Rikov, Tomszkij és Kamenyev
ellenében a kivégzések mellett döntöttek, A keményvona-
lasok győztek, Ez nem azt jelenti hogy Kalinyin nem értett
egyet az elítélésükkel,csak a halálbüntetés végrehajtásával nem.
A szavazást később megismételték szabályos ülésen is.
Május 10-én három börtönben lévőt a börtönben végezték ki.
A család hiába kérte a holttesteket nem adták ki, hanem ott
helyben elhantolták őket. Az 54-ek perében nem haboztak.
Még Bruszilov tábornok 22 éves unokahúgát is -aki szoptatós
anya is volt- halálra ítélték, de később megkegyelmeztek neki.
Tyohon pátriárkát az közel egy éves börtönben megtörték és
számos engedményre kényszerítették, már csak meghalni en.
gedték haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése