17
Molotov külügyi népbiztos a londoni lengyel emigráns kormány-
nak 1943 április 25-én ezek után a szovjetkormány részéről olyan
jegyzéket nyujtatott át, melyet nem lehet másként értelmezni, mint
az imént idézett ˝Kurjer Polski˝ című lengyel újságtól a Szovjetunió
rossz lelkiismeretét illetőleg megkockáztatott feltevés megerősítését.
A jegyzék ugyanis a katyni esetre vonatkozó részében ezeket mondja:
˝A Szovjetunió azt a magatartást, melyet a lengyel kormány az utób-
bi időben a Szovjetunióval szemben elfoglalt, teljesen anormálisnak
és a két szövetséges ország kölcsönös viszonyának minden szabályá-
nak és zsinórmértékének ellentmondó sértésnek minősíti. Ahhoz a
Szovjetunió ellen irányuló rágalomhadjárathoz, melyet a német fasisz-
ták a német csapatoktól megszállott szmolenszki térségben tőlük
maguktól megölt lengyel tisztekkel kapcsolatban utnak indítottak,
közvetlenül ezután a lengyel kormány is csatlakozott és a hivatalos
lengyel sajtó ezt a hadjáratot minden eszközzel támogatta. Nem e-
lég hogy a lengyel kormány az UdSSR szégyenletes fasiszta rágal-
mazásával szemben semmiféle módon sem tanusított ellenállást, ha-
nem még azt sem tartotta szükségesnek, hogy a kérdés tisztázására
a szovjetkormányhoz bárminemű kérdéssel vagy kéréssel forduljon.
A hitlerista hatóságok, amelyek felelősek ezért a lengyel tiszteken
elkövetett szörnyűséges bűntényért, csak vizsgálati komédiát játsza-
nak.˝
A szovjet kormány jegyzéke végezetül ennek magatartásnak kö-
vetkezményeként bejelenti a lengyel emigráns kormánnyal való kap-
csolatainak megszakítását.
És erre a hivatlos lengyel távirati ügynökség nyilatkozatot ad ki,
mely szerint miután a Nemzetközi Vöröskereszt megérkezett válasza
szerint a lengyel kérdés végrehajtása nagy nehézségekbe ütközik, a
lengyel kormány felszólítását tárgytalannak tekinti.
Vajon nem ad -e arra a gyanúra alkalmat, hogy a lengyel emigráns
kormánynak bizonyos erők nyomására kellett a katyni eset felderíté-
séről lemondania? Azokat az erőket, amelyek a szenvedélyektől men-
tes vizsgálat útjában állottak, legtalálóbban a ˝Der Bund˝ című svájci
újságnak 1943 április 29-iki számából való szavai jellemzik:
˝Azt hogy a lengyel kormány borzalmas katyni ügyet magáévá
tette és egy semleges közeg utján tárgyilagos vizsgálatot követelt,
még sem lenne szabad a szolidaritás megsértésének vgy éppen az
ellenséggel való egy huronpendülésnek minősíteni. Ebben az esetben
a lengyelek kötelességmulasztással vádolhatták volna meg, ha nem
tett volna lépéseket. Másrészről az oroszok jó lelkiismeretüknek
nem adhatták volna meggyőzőbb bizonyságát, mint hogyha a lengyel
kéréshez hozzájárultak volna. A német beállítás tarthatatlanságának
legjobb bizonyítéka az lenne, ha az oroszok azokat a lengyeleket, a-
kiket a katyni névsorok halottaiként sorolnak fel, a világ előtt élve
és szabadon felsorakoztatnák.˝
De nincsen-e olyan elgondolkoztató hang is, mely a Szövetségesek
köréből származik és a katyni esetnek az egész európai politikai hely-
zetre való kiterjesztését mutatja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése