8
Bárki mondhatná, hogy az eddig ismertetett tanúvallomások,
valamint a lengyel bizottságok és személyiségek megállapításai a
német hatóságok nyomására jöttek létre. Ezt a megállapítást éppen
a katyni eset kapcsán mind a szövetségesek és oldalukon a szov-
jetek részéről annyiszor hangoztatták, hogy nem szabad szó nélkül
hagyni. Természetesen ma már más a helyzet ezzel kapcsolatban.
Ma már tudjuk hogy mi képen történt, de akkor nagyon fontos volt
hogy minden kétséget kizáró valós tanúkat állítsanak a világ elé, a-
kiknek vallomása tárgyilagos és ítéletüket megvesztegethetetlennek
tartották. Ezeket a vallomásokat is felsorakoztatjuk, mert ezek a
legkényszerítőbb erejű bizonyítékai az igazságnak és annak, hogy
a német hatóságok a katyni ügyben kifogástalanul jártak el. A lelő-
helyeket a legkülönbözőbb európai újságírók keresték fel és számol-
tak be tapasztalataikról. Jimenez Caballero a katyni tömegsírok meg-
szemlélése után hazatérve a ˝Ya˝ és ˝Arriba˝ című újságokba a kö-
vetkezőkép nyilatkozott benyomásairól:
˝Húsz repülőgépen töltött óra elegendő, hogy egészen elfelejt-
sem azt a nyugalmat és békét, amelyben Spanyolországban élünk.
Mi lenne a madridi bikaviadalokkal és a szevillai népünnepélyekből,
ha azok az embertelen vadak hatalomra jutnának? Mit használna
nekünk az a gabona és benzin, mellyel ezeknek az orosz hordáknak
barátai el akarnak kábítani minket, hogy felejtsünk el mindent,
hallgassunk, aludjunk és engedjü k magunkat rászedni, majd végül
rabszolgasorba vetni? Oly gyakran került Spanyolország története
folyamán a tönk szélére, és csak azért, mert oly könnyen tudott vér-
áldozatokról és szégyenteljes helyzetekről megfeledkezni. Ezt a gyen-
geséget ellenségeink is ismerik! Ha minden spanyol csak néhány
percet is töltene Katynban, a spanyol élet egészen más fordulatot ven-
ne!˝
Jimenez Caballero ezután a spanyol polgárháború élményeivel hozza
Katynt kapcsolatba és ezeket írja:
˝A katyni halottakban, nemcsak a lengyeleket látom, hanem
azt a számtalan spanyol néptársat is, akiket a spanyol polgárhábo-
rúban Casa del Campoban, Paracuellos de Jarama hegyi kaszárnyá-
jában, a Modelo-börtönben orvul legyilkoltak, géppuskatüzeléssel,
nyakszirtlövésekkel, szuronydöfésekkel, részeg polgárőrök röhögé-
se és gunyhahotája közben, akik a gyilkosságok színhelye közelében
örömházat rendeztek be. Miért kellene a nemzetközi Vöröskeresztnek
Katynba mennie? A Spanyolországban gyászoló anyák és özvegyek
könnyei nem elég bizonyság-e Isten és ember előtt arra, hogy mit
várhat a világ a szovjettől?˝
A ˝Stockholms-Tidningen˝ képviselője Christer Jäderlund így ír ka-
tyni látogatásáról:
˝Több orosszal beszéltem a legközelebbi környékről, a krasz-
nygori erdőből. Egyesek jajveszékelést és lövéseket hallottak az
erdőből, de senki sem mert túlságosan közel menni a GPU-kato-
náktól és vérebektől őrzött keritéshez.
Mindazonáltal mindnyájan tudták, hogy 1940 márciusában és ápri-
lisában minden éjjel fogolyszálitmányok érkeztek a Gnieszdova
teherpályaudvarára, éppen úgy azt is, hogy a hogy a foglyok több-
nyire lengyel tisztek voltak és csak néhány közkatona és ugyan-
csak néhány nő is volt velük.
Amikor Szmolenszkbe megérkeztünk, hadnagytól tábornokig 75
különböző rendű és rangú lengyel tiszt személyazonosságát sike-
rült már megállapítani, ezenkívül még két nőét. Még a krasznygo-
ri erdőben voltunk, amikor éppen egy lengyel dandártábornok holt-
testét hozták hordágyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése