65
Ő ugyanis Berchtold gróf 15-i távirati megkeresésére csak 16-án
végbement kirándulás után, 17-én - amikor azt már megakadályozni
nem lehetett - azt jelentette Berchtold grófnak, hogy Bratianu még
10-én engedélyt kért az erdélyi kirándulásra, melyet ö nem tudott
megtagadni. Katasztrofális diplomáciai hiba volt a nagykövet rés-
széről. Mert a világon nincs olyan, hogy idegen államok politikusai,
diplomatái csak úgy egy idegen állam területére lépjen, minden elő-
zetes egyeztetés nélkül. valószínű hogy Czernin egyszerűen behuny-
ta a szemét,és hagyta hogy a dolgok megtörténjenek. A külügymi-
niszter a jelentést Budapestre továbbította, tehát Tisza még 17-én
értesült arról, hogy Szaszonov és Bratianu erdélyi útját Bratianu és
Czernin gróf már 10-én megbeszélték, amiről a követ fölöttes ha-
tóságát nem értesítette. Tehát a követ mindenről tudott, de gondolta
hogy jól befűt a magyaroknak és főleg Tiszának. ezek után Czernint
ki kellett volna rúgni nagyköveti állásából. Ilyen esetekben nincs
önálló döntési joga és felhatalmazása. A főnöke a mindenkori közös
külügyminiszter.
Szaszonov emlékiratában akként mondotta el a kirándulást, hogy
Bratianu vitte őt a határra, hol hirtelen magyar területre szaladt a
kocsi, nagy megütközésére a vámőrségnek. ˝Abban a pillanatban,
amelyben Erdély határát átléptük, feltehetőleg ugyanaz a gondo-
lat merült fel mindkettőnkben: olyan román földre léptünk, ame-
lyet a magyar járom alól fel kell szabadítani és testvéreivel kellett
egyesíteni. Ebben a kirándulásban akaratlanul is Oroszország és
Románia megszülető érdekközössége nyilatkozott meg˝, - Szaszonov
emlékiratai 1927-ben Párizsban jelent meg.halála évében, Magyarul
is kiadták a emlékiratát-.aminthogy a bukaresti brit követ jelentése
szerint a konstancai látogatás eredménye valóban Oroszországnak
és Romániának ugyanazon cél követésében való egyesülés volt.
Ezt a bukaresti orosz követség akként fejezte ki, hogy a román
nép már tudja, hogy Oroszország segítségével Erdély birtokába
juthat. És amit Bratianu akként öntött formába, hogy a bukaresti
német követnek a magyar kormány és Tisza ellen kezdett panasz-
kodni és újból azt kívánta, hogy Berlin nyomást gyakoroljon Bécs-
re és Budapestre, ˝mert ha így folyik tovább a nemzetiségi küzdelem
Ausztria-Magyarországban, akkor ez a monarchiának nagyhatalmi
állásába kerülhet, ami Németországra nézve sem lehet közömbös˝.
Ezt a burkol fenyegetést Szaszonov azzal öntötte nyílt formába,
hogy Szerbia esetleges megtámadása orosz beavatkozást vonna ma-
ga után. Miután azonban Szerbia megtámadására nem gondoltak,
nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy az orosz külügyminiszter
honnan gondolta, hogy Szerbia megtámadása időszerűvé lesz.
Bratianu szavaiból ugyan szintén kicsendült egy osztrák-orosz
háború veszedelme, ami arra enged következtetni, hogy erről tár-
gyalt Szaszonovval. Berlin azonban egyenlőre az orosz külügymi-
niszternek a ˝nemzetközi udvariasságba ütköző˝ erdélyi kirándu-
lása miatt bosszankodott.
Diamandi szerint a kirándulás az osztrák-magyar kormány tud-
tával, tehát legális formák között történt, Schilling báró feljegyzé-
sei szerint pedig a kirándulás alatt megállapodás jött létre Szaszo-
nov és Bratianu, Oroszország és Románia között, amit a későbbi
akták valóban megerősítettek. Jellemző, hogy az erre vonatkozó
hírek már ekkor eljutottak az aradi Romanulhoz, mert az már jú-
nius 16-án közölte Szaszonov erdélyi útját, 17-én pedig ezzel a
címmel, felírással jelent meg: ˝Konopist - Konstanza˝. Ez körül-
belül azt akarta jelenteni, hogy a bukaresti orosz propaganda ér-
telmezése szerint a konstancai látogatás a konopisti találkozásra
adott orosz válasznak tekintendő. ugyanitt volt olvasható az is,
hogy Bratianu szerint Románia és Oroszország érdekei azonosak-
ká váltak. Ezt mutatta egyébként a június 18-án felolvasott román
trónbeszéd, valamint Szaszonovnak 24-én a cárhoz intézett beszá-
moló felterjesztése is, amiből nyilvánvalóan az a következtetés volt
levonható, hogy az orosz külügyminiszter abban a hitben hagyta el
Romániát, hogy Erdély felkínálásával magának nyerte meg Bratia-
nut. Ha tehát Szerbiát a monarchia megtámadná, úgy Románia le-
hetőséget nyújt ahhoz, hogy az orosz csapatok a megtámadott or-
szág védelmére siessenek. Bratianu valóban erre a feltevésre adott
alkalmat és ezt a hitet keltette az oroszokban az a hír is, hogy Romá-
nia vasúti szárnyvonalakat kezdett építeni a Kárpátok felé. A dele-
gációkban a magyar képviselők Erdély megerősítését követelték,
a cseh delegátusok azonban tiltakoztak ellene. Nem véletlenül te-
szem hozzá. Az orosz és román politikai körök felfigyeltek a vesze-
delemre, hogy a Kárpátok útjai járhatatlanok lesznek. Filipescu ro-
mán képviselő pedig a magyar határok megerősítésének hírére a
szövetség felbontásával fenyegette meg a monarchiát. Ezek után
nem lehet a dolgot akként beállítani, hogy mindezekért a fejlemé-
nyekért a felelősség magyar kormányt illette meg amiatt, mert a
magyarországi románoknak nem adott engedményeket. Ezek meg-
jelentek a Budapesti Hírlap, 1914.június 26., Az Est, Budapest,
1914. június 18 és 19-i számaiban. Mert az az engedmény, amit a
bukaresti kormány követelt, az a magyar állam keleti felének át-
engedése. volt. Errel a tényről tudatosan hallgatott a kommunista
történet írás, de a jelen történészei se nagyon beszélnek vagy írnak
erről a fontos tényről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése