71
Nem gondoltak azzal, hogy ez a befejezett tény nem pusztán a
magyar miniszterelnökre és Magyarországra lesz kellemetlen azért,
mert az ő megkerülésükkel jártak el, hanem kellemetlen lesz a kettős
monarchiára, melyre súlyos felelősséget hárít és Németországra, a-
melyet a levél a kezdeményezés felelősségébe volt bele.
Bülow herceg felfogása szerint II. Vilmos császár azzal, hogy
felelős tanácsosainak meghallgatásával a casus foederist elvállalta,
nemcsak ellenkezően járt el, mint 1908-ban, mikor Bécset a hábo-
rútól visszatartotta, hanem a német birodalom politikájának függet-
lenségét felálldozva, Bécs alá rendelte azt, neki fehér lapot (carte
blanche) adott.
Itt tehát nyilvánvalóan két egymástól élesen megkülönböztet-
hető álláspontról és eljárásról van szó: Berchtold gróf eljárásáról,
amelyet később ő maga is igazolni törekedett és Tisza István gróf
eljárásáról, aki később a magyar kormány eljárását azzal indokolta
meg, hogy Németország felbátorítása folytán intéztek ultimátumot
Szerbiához.
Bármennyire kritizálták is Bülow hercegemlékiratait, a volt
kancellár helyesen ítélte meg a történteket akkor, amikor a Ballha-
usplatz elhamarkodott lépését Berchtold gróf gyengeségének tu-
lajdonította. Igaz viszont, hogy Bülow nem vette észre a közös
külügyminiszter mögött álló Conrad von Hötzendorf tábornokot,
aki emlékiratai tanúsága szerint sokkal következetesebben és lo-
gikusabban képviselte azt a gondolatot, hogy a kellő alkalom ki-
használásával Szerbiát végérvényesen le kell törni, mint azt hiva-
talos életrajzírója feltünteti. A felelősség súlya mindenesetre nem
a határozott és egyenes lelkű, bár egyoldalú vezérkari főnökön nyu-
godott, hanem azon, aki az ő követelését elfogadta, mert a különb-
ség éppen abban volt Berchtold és Tisza között, hogy az első min-
den határozott állásfoglalás előtt meghajolt, az utóbbi pedig a köve-
telők személye helyett a követelés lényegére volt figyelemmel.
Tisza Berchtold és Conrad követelését a szerb háború megindí-
tása iránt határozottan és minden kétséget kizáró módon elutasította.
Nemcsak június 30-án szóbelileg, hanem július 1-én kelt felter-
jesztésben, sőt július 5-én Bécsbe küldött módosításában is.
A berlini ˝Blankovollmacht˝ mindenesetre bécsi kívánság szerint
adatott meg.
A vonatkozó források szerint Hoyos grófnak szóbeli megbízatása
is volt, mely állítólag a Szerbia ellen indítandó háborúra vonatkozott,
mert Tisza ez ellen óvást emelt. Berchtold gróf 6-án közölte Tiszá-
val, hogy a német császár közlése szerint, ˝esetleges akcióban Né-
metország teljes támogatására számíthatunk. Ezzel Tiszát az eset-
leges orosz támadással szemben kívánta megnyugtatni, de Tisza
szerint a német garancia csak akkor jelent biztonságot, ha Német-
ország haderői nem vonulnak Franciaország ellen, mert ha nem si-
kerül a háborút lokalizálni, úgy a németeknek nyugat felé való el-
vonulása folytán a monarchia orosz-román-szerb támadással szem-
ben magára marad. Czernin gróf utólag tett kijelentése szerint Né-
metország is azzal ment bele a háborúba, hogy az lokalizálva ma-
rad. Budapesti Hírlap, 1931. március 15. Ezt Conrad is veszedel-
mesnek tartotta, de még ekkor sem hitte el.
Tisza István aggodalmaiban viszont a helyzet áthidalhatatlan
nehézségei tükröztek. Mert ha Németország haderői nyugat felé
nyomulnak, akkor a kettős monarchia három állam, Oroszország,
Románia és Szerbia egész haderejével kerül szembe. Könnyelmű-
ségnek látta vak bizalmat helyezni a sikerbe akkor, ha Németor-
szág két fele van lekötve és ha nem a kettős monarchia támogatá-
sára megy, hanem ez kénytelen fedezni a Német Birodalom keleti
határait. Conrad szemmelláthatólag feltételekkel és lehetőségekkel
dolgozott; hitt Románia megnyerésében és Itália csatlakozásában,
de csak ebben is Németország segítségével. Tisza semmiféle fel-
tételt és lehetőséget nem vett számításba, csak a rideg valóságot
és a rideg valóság alapján állva mereven és határozottan szembe-
szállt Conraddal, kinek Berchtold sem tudott ellentmondani.
Berchtold gróf a megtartandó közös miniszteri értekezletre
Bécsbe érkező Tisza leszerelésére az állomáshelyére visszatérő
Giesl báró belgrádi követet küldte hozzá, de a miniszterelnök meg-
maradt eredeti álláspontja mellett. Azt mondta, háború esetén vá-
lasszon magának a király más minisztert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése