66
A diplomáciai jelentések eléggé megvilágítják a konstancai ta-
lálkozás jelentőségét.
Június 15-én Dard szófiai francia ügyvivő jelentette, hogy Szófi-
ában fájdalmas hatást keltett Miklós cár konstancai pohárköszöntő-
je, melyben az 1913-i bukaresti békeszerződést véglegesnek mon-
dotta. Június 17-én Descos belgrádi francia követ szerint Hartwig
orosz követ a szerb politika direktora, Blondel bukaresti francia
követ pedig azt jelentette kormányának, hogy Poklewski-Koziell
állandóan Románia magatartása felől érdeklődik a kettős monarc-
hiával szemben, pedig ennek Románia szövetségese volt.
Blondelnek a Szaszonov és Bratianu találkozásáról írt jelentését
azonban nem találjuk meg a francia okmánygyűjteményeben, pe-
dig máshol már orosz-román megegyezésre lehet következtetni.
Június 18-án Descos a szerb sajtó agresszivitását jelentette,
19-én Bompard konstantinápolyi francia nagykövet a konstancai
orosz-román megegyezésről, 20-án pedig Blondel arról számolt
be, hogy Bratianau Szaszonovnak ˝minden irányban˝ szabad ke-
zet ígért, mit utóbb akként magyarázott, hogy Erdély ellenében
Románia Oroszország mellé állott. Doulcet ügyvivő 21-én azt je-
lentette, hogy Szaszonov megelégedetten tért vissza Romániából,
mert abban a meggyőződésben volt, hogy Románia keze valóban
szabad. Károly király maga sem titkolta el, hogy az eredmény a
bukaresti béke fenntartása volt, a szabad kézről azonban mit sem
mondott, mert kötve érezte magát a szövetségtől.
Czernin gróf viszont 22-én már a hármaszsövetség számára
elveszettnek mondotta Romániát, Akers-Douglas bukaresti brit
követ pedig megerősítette szt, hogy Oroszország és Románia most
már szorosan együtt fognak haladni, mint Szaszonov megjegyezte.
Waldthausen bukaresti német követnek az orosz hatalomra tá-
maszkodó Bratiani Tisza Istvánt már ˝nem őszintének˝ nevezte;
panaszkodott az osztrák és a magyar sajtó azon követelése miatt,
hogy a Kárpátokban erődöket építsenek és kérte a német kormányt,
gyakoroljon nyomást Budapestre, mert Németországnak nem lehet
közömbös, hogy emiatt Románia szembefordul a kettős monarchi-
ával. Bratianu tehát érezte, hogy a francia-orosz szövetség már
eldöntötte Románia sorsát és azt az antant mellé állította.
Június 24-én Descos belgrádi francia követ jelentette, hogy
Péter király hirtelen elutazott és a régensséget Sándor hercegnek
adta át; 27-én pedig azt, hogy a Narodna Odbrana kiáltványt a-
dott ki, mely szerint a koszovopoljei vereség (1389) (Rigómező)
még nincsen megbosszulva. Elégtétel csak az lehet, hogy Kikindá-
tól(Nagykikinda)-Monasztirig és Trieszttől Carevo Szeloig létre-
jön a nagyszerb birodalom. Megbotránkozást keltett az, hogy Fe-
renc Ferdinánd a végzetes Szent vitus napját (szerbül Vidovdan,
június 28.) hadgyakorlaton töltötte, melynek színteréül Szerbia
határát választották.
Voltak akik azt mondták - nem alaptalanul-, hogyha valóban
Hartwig orosz követ volt Szerbia igazi ura, úgy neki Péter király
eltávolításáról és a szarajevói merényletről is tudnia kellett, talán
olyan utasítások is voltak birtokában, melyek a konstancai mege-
gyezésen alapultak. A Trubuna belgrádi lap szerint a leszámolás,
mint a konstancai látogatás mutatta, közel van. Írta a lap 1914.
június 27-i száma. A konstancai utasításokkal kapcsolatban, Czer-
nin gróf ezt engedi sejttni. 1919-ben megjelent emlékirataiban.
Descos belgrádi francia követnek az volt a véleménye, hogy a
Fekete Kéz és az orosz követség katasztrófa felé vezeti a régens-
herceget, mert Hartwig a Fekete Kéz hivatalát a királyi palotába
helyezte át. A francia követ Hartwig halálakor (1914. július 10.)
megismételte azt a kijelentést, hogy az orosz követ Szerbia igazi
ura volt. Descost jelentései miatt 1914. júliusában állomáshelyé-
ről visszahívták. Valószínű nem volt annyira orosz barát mint fe-
lettesei szerették volna. Ezért büntették a visszahívással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése