2015. május 14., csütörtök

A szarajevói merénylet mint az I. Világháború oka. 69

                                                                               69

                     
                                             Magyarország a háború ellen
                                                                   1914

    1. Conrad von Hötzendorf és Tisza mérkőzése, 1914. június 1-10. 
Sebeco bécsi orosz nagykövet 1914, június 30-i jelentése szerint Fe-
renc Ferdinánd halálával nagy álmok omlottak össze; a szarajevói
merénylet viszont mások szerint olyan kihívás volt, amely matt Vi-
viani francia miniszterelnök sem csodálkozott volna, ha Bécs rög-
töni megtorlást vesz. A Pravda belgrádi napilaő, - Martinkovics lap-
ja - Szarajevó hírére abban a feltevésben volt, hogy a merénylet
következtében Magyarországon visszaállott a szabad királyválasztás
joga és hogy a függetlenségi párt - a szerb és orosz közeledést hírde-
tő Károlyi Mihály gróf - alakít kormányt. A kormányhatalom azon-
ban Tisza István gróf kezében  volt, aki az 1867-i kegyezés alapján
állva, nem kívánt, nem is tudott külön magyar politikát folytatni;
de bár a vezetéssel együtt a felelősséget is Bécsnek engedte át, a
magyar kormány részéről nem titkolta észrevételeit. Bécsben való-
ban úgy látták, hogy a megtorlásnak semmi akadálya nem lesz.
Mikor Tisza István gróf távoleső birtokáról június 30-án Bécsba ér-
kezett, a közös külügyminiszter és a vezérkari főnök azon megálla-
podásának, hogy Szerbiát katonailag megfenyítik, határozottan el-
lene mondott. A magyar közvélemény a budapesti orosz főkonzul
jelentése szerint a merénylet után is nyugodtan fogta fel a helyzetet,
eltérően azoktól az izgalmaktól, amelyeknek Bécs, Zágráb és Sza-
rajevó székhelye volt. Bécsből való elutazása előtt, július 1-én reg-
gel, Tisza írásban kérte az uralkodót, hogy a magyar kormány ne-
vében a Conrad-Berchtold-féle tervvel szemben foglalhasson állást,
mert sem bizonyítékok hiányában támadó lenni nem akart, sem
Magyarországot egy orosz-román-szerb támadásnak kitenni nem
kívánta. Czernin gróf megállapítása szerint Conrad tábornoknak az
volt az elgondolása, hogy a háború lokális marad, tehát zavartalan
leszámolást enged meg Szerbiával; ezzel szemben Tiszának az volt
a felfogása, hogy Szerbia megtámadása európai háborúhoz vezet.
      Berchtoldnak Conradhoz írt leveléből kitűnt, hogy Tisza orosz
háborútól tartott. Conradnak július 2-án Berchtold részére küldött
helyzetjelentéséből viszont az látható, hogy Tisza Romániát ellen-
ségként állította ba, mert most már Conrad is akként kezelte. A-
míg addig Magyarországgal szemben is Romániára támaszkodott,
most a vezérkar főnöke meghajolt Tisza érvei előtt és Erdély hatá-
rainak megerősítésére tett ígéretet. Ekkor tért el tehát első ízban
addigi felfogásától és helyezkedett szélesebb alapra, mint addig,
amikor egész figyelmét Szerbiára fordította. Szavai kategórikus-
nak és meggyőzően hangzottak, pedig kedvenc gondolatáról kel-
lett lemondania és a beállott fordulat a magyar felfogás előtt való
kapitulációnak látszott. Czernin gróf július 3-i jelentése teljes mér-
tékben igazolta Tisza gróf aggodalmait, mert Bratianu közölte ve-
le, hogy Szaszonov kijelentése szerint szerb háború esetén Orosz-
ország sem maradhat közömbös. Bécsben tehát ekkor már tudni
kellett azt, hogy a szerb hadjárat megindítása Oroszország, esetleg
Románia támadását vonja maga után. Ez az aggodalom tükröző-
dött Berchtold grófnak Tschirschkyhez  írt levelében is, melyben
szemrehányást tett neki azért, hogy Németország Romániát Bul-
gáriára szabadította. Conrad és Berchtold ezzel saját felfogásuk
szerint mindent megtettek azért, hogy Tiszát a szerb hadjárat gon-
dolatának megnyerhessék.
     Attól tartván, hogy ez még így sem lesz lehetséges, Ferenc Jó-
zsef útján Vilmos német császárhoz fordultak, mert feltételezték,
hogy a magyar miniszterelnök nem fog a két uralkodó megegye-
zésével szembehelyezkedni. Így készült el július 2-án az uralkodó
levele, amelyben a június 28-án elkészült és július 1-ről keltezett
emlékiratot mellékelták és amellyel Hoyos Sándor gróf 4-én Ber-
linbe utazott. Tisza hiába sürgette július 3-án a közös miniszteri
értekezlet összehívását, hogy a helyzet tisztázható legyen; a kü-
lügyminiszter új kártyát tartott a kezében, amelyet ekkor még
nem akart kijátszani.












                               

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése