67
Június 28-án még azt jelentette kormányának, hogy az orosz követ
vette át a korlátlan rendelkezést, ami egyben a szarajevói merénylettel
járó felelősségnek az orosz követségre való hárítását jelentette. Arta-
manov orosz katonai attasénak sokat vitatott szerepét tehát ebben a
beállításban kell keresnünk.
A Slovenski Narod prágai hírlap 1920. január 20-án akként mon-
dotta el az esetet, hogy Szaszonov hazatérése után Szentpétervárról
ment a végzete utasítás a merénylet végrehajtása iránt. Ezt leközölte
a budapesti Pester Lloyd, 1920. január 21. száma. Ez viszont azt je-
lentette, hogy Prága is Szentpétervár felelősségét igyekezett megál-
lapítani.
Nem ok nélkül akadtak tehát olyanok, akik a dolgot megfordították és azt mondták, hogy az értelmi szerzők Prágában ültek. Szerintük a merénylők Masaryk tanítványai voltak. A cseh kapcsolatokról töb- ben cikkeznek a az 1920-as és 30-as években, német és francia nyel- ven. Ráadásul két ellentétes oldalon álló országokról van szó. Erre nem lehet azt mondani hogy kitaláció, képzelgés az egész. Masaryk
viszont Kramarz nyomdokain haladt, aki már június 7-én átnyújtotta
Szaszonovnak azt az emlékiratot, melyben a kettős monarchia fel-
osztását kérte. A cseh emlékirat azt a benyomást keltette, hogy az
orosz hatalom kész helyzetet talál, ha Románián keresztül Szerbia
megmentését biztosítani tudja, és ezért alkotnak láncszemet az egy-
mást követő események: Konopist, Konstanca, Szarajevó.
Magyarország helyét a vázolt eseményekben a következőképpen
állapíthatjuk meg.
Kétségtelennek látszik, hogy az orosz hatalom a tengerszorosok
megszerzésére törekedett. Ennek útjában viszont Ausztria-Magyar-
ország állott, tehát az orosz hatalomnak érdekében állt az, hogy a az
akadályt eltüntesse. Az 1911-ben megalkotott Balkán Szövetség az
általa megvívott diadalmas Balkán háborúk és a török hatalom sú-
lyos veresége már biztosították a Balkán-félszigeten át vezető utat
és ezek után csak Ausztria-Magyarország megtörése vagy megnye-
rése volt biztosítandó. A megtörés olyan háború útján volt remél-
hető, amelyben Oroszországé lesz a diadal, a megnyerés pedig ak-
ként, hogyha Ausztria-Magyarország népei - a németek kivételével-
Oroszország oldalára állnak. Az orossz politikának tehát nem az
állt érdekében, hogy Tisza miniszterelnök a magyarországi nem-
zetiségekel megegyezve és azokkal összefogva Magyarországot
még erősebbé tegye, hanem az hogy Magyarország képviselői Szent-
pétervárra utazzanak és az orosz külügyminiszter elnöklete alatt
megtartott értekezleten orosz kívánság és parancs szerint egyezze-
nek meg a csehekkel, szlovákokkal, ruténekkel, szerbekkel és ro-
mánokkal.
Az elmondottak jelenségeit látjuk abban, hogy Arszenyev
bukaresti orosz ügyvivő jelentése szerint az erdélyi románok az
önrendelkezési jogot követelik, amint ugyanezt követelték Bosz-
nia-Hercegovina szerbjei és keresték a Belgrádból irányított hor-
vát-szerb koalíció vezetőit. Voltak, akik örültek annak, hogy Ti-
sza gondos igyekezettel fáradozott a fiumei horvátok, a szlovákok,
a szerbek és a románok jogos követeléseinek kielégítésén, de Fi-
lipescu román képviselő már megjegyezte, hogy az ilyen mege-
gyezések veszélyeztetnék azokat a távolabbi célokat, amelyeknek
megvalósítása pl. többek között a nagyobb Románia megalkotá-
sát jelentené, vagyis Magyarország felosztását. Tisza sajnálkozva
jelentette be a parlamentben, hogy a román-magyar megegyezés
tárgyalásai meghiúsultak. Bukarestben viszont jeladásnak vették
ezt arra, hogy meglehet indítani a debreceni merénylet végrehaj-
tását, mert azt a ki nem elégített magyarországi románok felkelé-
se követi.
Kramarz cseh képviselő máramarosszigeti és debreceni jela-
dások, Oroszország katonai felkészültsége után elérkezettnek
vélta az időt arra, hogy az orosz hatalom kívánsága szerint átala-
kított kettős monarchia tervezetét Szaszonovnak bemutassa és
ezen a ponton jelentkezett Károlyi Mihály gróf, aki a magyar
képviselőket maga vezeti Szentpétervárra.
Bármint gondolta is ő ezt a látogatást: Szentpétervárott akként
látták azt, hogy Kramarz Magyarországot is szállítani tudja.
Ezek után Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki II.Ferenc néven
német hatalomra támaszkodó Nagy-Ausztriát kívánt alakítani
és a német támogatásra támaszkodva indult csapatai élén a szerb
határon megtartandó hadgyakorlatra, reménytelen dologra vállal-
kozott - és - szentpétervári felfogás szerint - vakmerőségének ál-
dozatává lett.
Az igazi ellenfelek ugyanis a német színezetű és szláv színe-
zetű dunai birodalom hírdetői, az osztrák centralisták és az oro-
szok voltak.
Magyarország mindkét oldalon csak áldozat volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése