77
4. Az ultimátum és Magyarország, 1914. július 15-24. - Miután a
szerb kormány a szarajevói merénylet ügyében még vizsgálatot sem
indított, melyre 1914. július 18-án a brit ügyvivő figyelmeztette a
szerb külügyminisztériumot a vizsgálat megindítására, de Gruics
főtitkár azt megtagadta.megtagadta. Gooch-Temperley id.m. XI.
London, 1926. 64.p. - Seton-Watson szerint e miatt súlyos felelősség
terhelte a belgrádi kormányt. Forreign Affairs. III. New York, 1925.
497.p. Bécsben hozzáfogtak a határidős jegyzék elkészítéséhez.
Mikor azonban ezzel kapcsolatban a vezérkar köréből háborúra cél-
zó körülmények láttak napvilágot, Tisza tiltakozott ellenük-Bittner,
Pribram, Uehersberger id. m. VIII. Wien, 1930. 484.p. - tehát nem
élt abban a feltevésben, hogy a Szerbiához intézendő követelésekből
okvetlenül háború származik. Ezzel ellentétben Peterhofban azon
a véleményen voltak, hogy egyik állam a másikhoz csak akkor intéz
követeléseket, ha háborút akar ellene indítani.
A hatalmak között is ellentétes nézetek uralkodtak a szarajevói
merénylet és a szerb kormány eljárása körül. Sir Edward Grey angol
külügyi államtitkár pl. július 22-én még megengedhetőnek tartotta,
hogy a szerb kormány kérdőre vonassék, ami lényegében megindo-
kolja Bécs ultimátumát. Az eltérés abban volt megállapítható, hogy
Tisza és Grey elfogadható feltételeket kívántak Szerbiához intézni.
Az, hogy Tisza István az esetleges feltételek szgorítását követelte,
nem jelentette azt, hogy azokat elfogadhatatlanokká kívánta tenni,
mert ez összes addigi és azutáni nyilatkozataival ellentétben állott.
Ellenkezőleg, a háborús felelősség egész vitájában is legfontos-
sabbnak tartjuk Tiszának a július 19-i közös miniszteri értekezleten
tanúsított magatartását. Mert itt már nemcsak felelős helyről foglalt
állást az ellen, hogy a kettős monarchia és Szerbia között olyan ügy-
ből kifolyólag, amelyben Szerbia eljárását még saját szövetségesei is
kifogásolták, háború ne legyen, hanem európai magaslatra emelked-
ve, az európai háború veszedelmének lehetőségét akarta elkerülni.
Mikor a július 19-i közös miniszteri értekezleten az elnöklő Berch-
told gróf az elkészült jegyzéket bemutatta, Tisza kijelentette, hogy
a jegyzék átadása után fel kíván szólalni a magyar parlamentben.
Miután pedig 22-i és 24-i parlamenti beszéde is megnyugtató volt,
kétségtelen, hogy a közvéleményt aziránt kívánta megnyugtatni,
hogy a háború elkerülhető lesz. Conrad báró megnyugtatta őt, hogy
mozgósítás esetén Erdély védelméről kellően gondoskodni kíván,
de Tisza ezek után is ragaszkodott ahhoz, hogy az ultimátum el.
küldéséhez a magyar kormány nevében csak az alatt a feltétel a-
latt adhatja meg a beleegyezést, ha Szerbia területéből annektálni
nem fognak és ha ezt a határozatot a hatalmakkal közölni fogják.
Minden esetre kellő időben, mert a határozattal az volt a célja,
hogy az orosz beavatkozás elkerülhető és a büntető, de nem hó-
dító hadjárat lokalizálható legyen. Július 22-i és 24-i megnyugta-
tó parlamenti kijelentéseit a külképviseletek is abban az értelem-
ben közölték kormányaikkal. Azokat tehát abban a meggyőződés-
ben tette, hogy az ultimátumot diplomáciai tárgyalások fogják kö-
vetni.
Ugyanazt mutatták magán levelei, tehát semmi ok nincs arra,
hogy megnyilatkozásainak jóhiszeműségében kételkedjünk.
Ezzel szemben Szaszonov a német nagykövetnek azt mondta,
hogy Ausztria-Magyarországot ˝megveti˝ és hogy és hogy a mo-
narchia ügyeit a ˝félbolond˝ Tisza intézi. ezek a kijelentések azt
mutatták, hogy valaki befolyásolta őt, aminthogy Spalaikovics
szerb követ a brit nagykövet előtt is uszítással vádolta a magyar
miniszterelnököt. Már július elején úgy tüntette fel a helyzetet,
hogy háborús veszedelem áll fenn, Fernc Ferdinánd eltűnése
folytán Tiszában látván azt az akadályt, amely a monarchia szét-
robbantásának útjában áll. Miután a nyugati államférfiak Közép-
Európára vonatkozó értesüléseiket közép-európai politikusoktól
szerezték, Poicaréra nem maradt hatás nélkül Spalaikovicsnak az a
beállítása, hogy Bécs és Budapest ˝elhatározták˝ a háborút és hogy
erre vonatkozólag Szerbiának ˝hivatalos és bizalmas˝ értesülései
vannak. Ebben Poincaré nem kételkedett, mert Spalaikovics már
21-én fatálisan közeledni vélte a háborút: ˝ja voyais la guerre ve-
nir fatalement˝.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése