73
Tisza felszólalásának egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy
a figyelem nem a Szerbia ellen tervezett hadjáratra, hanem az orosz,
román és szerb kormányoktól tervezett támadásra irányult.
Erre mutat Krobatin közös hadügyminiszter három kérdő pontja is:
1. lehetséges-e Szerbia ellen és csak azután Oroszország ellen moz-
gósítani; 2. szükséges-e Románia ellen Erdélybe csapatokat küldeni;
3. hol kell felvenni a harcot az orosz haderővel. A három pontra
Conrad tábornok válaszolt, felvilágosításait azonban katonai okok-
ból nem vették fel a jegyzőkönyvbe. A világháború befejezése u-
tán kiadott emlékiratai szerint a három kérdésre a következő vá-
laszt adta: 1. lehetséges először Szerbia és utólagosan Oroszor-
szág ellen mozgósítani; 2. a Románia elleni mozgósítást Bukarest-
ben kihívásként fogják fel; 3. orosz háború esetén a főellenség O-
roszország lenne.
A vezérkar főnöke tehát még mindig Szerbia ellen indult, az erdé-
lyi határokat még mindig fedezetlenül volt hajlandó hagyni.
Oroszországgal csak a szerb hadjárat után szándékozott teljes e-
róvel szembefordulni. Ez a beállítás Tisza felfogásával merőben
ellenkezett, mert ő Szerbiát nem akarta meghódítani. Romániában
ellnséget látott, amelyet az orosz támadás magával ragad. Ezért
jelentette ki, hogy az uralkodóhoz új emlékiratot intéz. Berchtold
gróf az értekezlet eredményéről akként értesítette az uralkodót,
hogy Tisza csak diplomáciai tárgyalások meghiúsulása esetén a-
kar ˝háborús akciót˝ (kriegerische Aktion), míg vele szemben az
értekezlet valamennyi résztvevője az általunk képviselt nézetet
vallotta, hogy a jelen alkalmat Szerbia elleni háborús akcióra
kell felhasználni. Ekkor fogamazott meg Berchtold grófban az
a gondolat, hogyha Tisza előbb feltételeket kíván Szerbia elé
szabni, úgy azok elfogadhatatlanok legyenek.
Tisza július 8-i emlékiratában arra figyelmeztette az uralkodót,
hogy a szerb háborút orosz-román támadás fogja követni.
Erre vonatkozólag már 4-én előtte feküdtek a Szaszonov erdélyi út-
jára vonatkozó jelentések. Csak annyit írt a jelentésekre ˝láttam˝
Hogy aggodalma mennyire indokolt volt,azt Waldburg gróf bukaresti német ügyvivő jelentése mutatta, mely szerint Románia hűségére már nem lehet számítani. Berchtold még 8-án levélben figyelmeztette Tiszát, miszerint Tschirschky Berlinből olyan értelmű táviratot kapott, hogy a német kormány a szerbiai akció megindítását követeli és
hogy Berlinben Románia ellenséges állásfoglalását kizártnak tartják.
Ellenkezőleg, Berlinben a monarchia gyengeségét látnák az
ügy elhúzásában, ez pedig kellemetlenül hatna ki a monarchiának
a hármasszövetségben elfoglalt állására is. Berchtold gróf hozzá-
tette, miszerint Tschirschky közléseit annyira fontosnak tartotta,
hogy azok esetleg Tisza álláspontját is megváltoztathatják és ez-
ért számjeles táviratot kért felfogásának remélhető megváltoztatá-
sáról. Tekintettel arra, hogy az uralkodó a július 7-i jegyzőköny-
vet csak augusztus 16-án vette tudomásul, Tisza emlékiratát pedig
az irattárba tették, valószínű, hogy Berchtold itt maga igyekezett
a magyar kormány vezetőjének csatlakozását biztosítani.
Berchtold mentségére mindenesetre meg kell mondanunk, hogy
nála főként az a megütközés dolgozott, hogy a magyar miniszterelnök
a két császárral szemben sem hajolt meg, ami Berchtoldnál és ö
szerinte merőben elképzelhetetlenül indokolatlan, érthetetlen és az
eddigi gyakorlatban előfordulni nem szokott eljárás volt.
Tisza válasza már a 8-i felterjesztésben benn volt: a tervezett
katonai rendelkezésekért vonakodott elvállalni a felelősséget, sőt
európai bonyodalmaktól félt, a Conradtól beterjesztett és felterjesz-
téséhez csatolt katonai helyzetkép alapján Erdély védtelenségét
látta és európai háborútól tartott. Másnap 9-én megtartott miniszter-
tanács mindenben helyeselte Tisza eljárását. Ez a határozat a bea-
vatkozás politikájának egyenes elítélése volt, míg az osztrák kor-
mány a két császár elhatározását vette alapul és a külügyminiszter
azt remélte, hogy a magyar kormány ezután le fog mondani elszi-
getelt állásfoglalásáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése