41
Ez magyar szempontból nem kevesebbet jelentett, minthogy ha
Románia Erdélyt elszakította volna és ebben a törekvésében az oroszok
támogatják. Taktikailag Károly román király és kormányai azonos
módszert alkalmaztak, amikor a német kormányt is igénybe vették,
hogy Bécsen át Budapestre nyomást gyakoroljon és a magyar kormányt
erdélyi autonómia vagy román autonómia megadására kényszerítse,
ami megkönnyítette volna Erdélynek Romániával tervezett egyesítését.
Tisza gróf 1911-óta állandóan tárgyalt a magyarországi román nemzeti
párt vezetőivel, de annyira egy magyar kormány sem tehetett enged-
ményeket, hogy egyrészt a magyar állam egységét megbontsa, más-
részt az ezeréves állam egy részét -nem is kicsi részét- egy idegen
államnak engedje át. Egy normális ország, normális vezetői nem is
vállalkoznának saját országuk vesztét okozni, ami egyenlő lenne a
nemzet és hazaárulással. Megjegyzem, hogy a mai utódállamok e-
lődjei rabló módon és teljesen jogtalanul szereztek meg területeket
Magyarország testéből. Az önrendelkezés hangoztatása pedig nem
volt más, minthogy területeket szerezzenek és ezzel megvalósítsák
álmukat. Az egész egy hazugságra épült, és ezt a hazugságot támo-
gatták nemzetközi szinten. A harc tehát egyszerre több fronton folyt.
Bukarest mindenképpen Erdély megszerzésére törekedett; hogy azt
Szentpétervár, Berlin vagy Bécs útján kapja meg, az csak a megszer-
zés módját jelentette. A terület tulajdonosát, a magyar államot soha
sem kérdezte meg, mert azt mindenki természetesnek tartotta, hogy
egy állam saját területét idegen államnak nem szokta átengedni. Erre
még néprajzi ok sem volt, mert Erdélyben jelentékeny magyar ős-
lakosság és német nemzetiség élt. Külön témát megérdemelne annak
a kérdésnek a történetét megírni, hogyan kívánták Erdélyt 1866-tól
kezdve félévszázadon át (1866-1916) autonóm tartománnyá tenni,
az autonómia útján Magyarországtól elszakítani, majd a balkáni Ro-
mániával egyesíteni. Igazából nem született egy tisztességes tanulmány
e tárgykörben. Sok mindent megírtak az igaz, csak nem egészen a va-
lóságnak megfelelően.
Az önkormányzat követelését ugyanis Bukarest, az uralkodó Hohenzol-
lern Károly és kormányai támasztották alá. Követelésében és tervszerű
munkájába 1911 őszén Hartwig belgrádi orosz követ útján Oroszország
is bekapcsolódott és ez y bekapcsolódás a bukaresti tervekbe fordította
Bukarest felé Ferenc Ferdinánd trónörökös, Conrad vezérkari főnök,
Czernin Ottokár gróf, Tisza István gróf és az erdélyi magyar és román
politikusok figyelmét.
Időrendben az osztrák centralisták és föderalisták ajánlata érkezett
elsőnek. A trónörökös barátai Erdélyt - Magyarország megkérdezése
nélkül, amelynek Erdély integráns része volt, - azzal a feltétellel kí-
vánták Romániának adni, hogy Hohenzollern Károly (Carol) király
országával együtt Ferenc Ferdinánd által megalkotandó nagyosztrák birodalmához csatlakozik és abban olyan helyet foglal el, amilyen
hely a Német Birodalomban a bajor királyt megilleti. Azt azért hozzá
kell tenni, hogy a német egyesítés után se a Bajor Királyság se a többi
királyság, hercegség nem játszott komoly politikai szerepet, mivel a
súlypont Berlinbe volt. A lényeg az a fővárosban és a birodalom kor-
mányában dőlt el. Románia alárendelt szerepet játszott volna, akárcsak
Szerbia, ha minden úgy alakult volna ahogy az Ferenc Ferdinánd el-
képzelte.
Conrad akként kívánta e tervet előmozdítani, hogy orosz támadás
esetén a román haderőt Erdélybe szállásolta volna el és a békés meg-
szállás végleg birtoklássá alakult volna át - anélkül, hogy Magyaror-
szágot megkérdezték volna arra vonatkozólag, hogy egy idegen állam
kormánya - mert Ausztria kormánya idegen kormányvolt - a magyar
állam egyik részét egy harmadik állam birtokába kívánja juttatni.
Már a felvetés is abszurd.
Ferenc Ferdinánd és Conrad előtt egyformán az orosz támadás
veszélye lebegett, de az volt Tisza István szeme előtt is, aki az 1910-es
választásokon teljes diadalt aratott és az új magyar kormányzat cél-
jául minden idegen - tehát osztrák és orosz - befolyással szemben
a magyar nemzet egyetemének frontvonalát kívánta szembeállítani.
Ezért dolgozott 1910, de különösen 1911 és 1913 óta egyre buzgób-
ban azon, hogy a nemzetiségek követeléseit - ami jogos.de nem a
túlzókét - teljesítve, azokat a magyarsághoz közelebb vonja. Miután
a szerb és román görögkeleti egyházaknak széleskörű egyházi és
iskolai önkormányzatuk volt, a szlovákoknak és a fiumei horvátok-
nak középiskolát ígért, Horvátországban az alkotmányos uralmat
helyre állította, ennek előfeltételei adva voltak.
Hogy ez a kialakuló nagy egység, a magyar nemzetnek és a ma-
gyar állam egységének és összetartozásának minden külső veszede-
lemmel és káros hatással szemben való megerősítése milyen támadó
erőket sorakoztat fel a védekező Magyarország ellen, arra vonatkozó-
lag az alábbiak érdekes adatokat fognak tartalmazni.
Ferenc Ferdinánd és barátai lázasan keresték a kapcsolatokat a
cseh-szlovák mozgalommal (Hodza Milán), a horvátokkal (Frank-párt)
és a románokkal (Popovici Aurél).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése