A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka. 40

                                                                                      40

    7. A szerb háború gondolata, 1913. - Miután a londoni reunió 

Szerbiát az albán területek kiürítésére kényszerítette, az albán terü-

letek megszállva tartása feszült viszonyt eredményezett egyrészt  

Szerbia, másrészt a monarchia és Olaszország között. Ezt a helyze-

tet Conrad báró vezérkari főnök a balkáni helyzet tisztázására kíván-

ta felhasználni. A bukaresti békeszerződés - az ő véleménye szerint -

olyan túlsúlyt biztosít a szerb királyságnak, hogy az további támadá-

sokra készülve Montenegrót és Albánia északi részét a hatalmak el-

lenére is kész lesz a maga részéra biztosítani. Ezért követelte július

27-én Berchtold gróftól Szerbiának a monarchiába való bekapcsolá-

sát, megelőzvén ezzel Tisza gróf  magyar miniszterelnök javaslatait.

      Július 30-án azzal kérte Szerbia bekebelezését, hogy erre vonat-

kozólag a magyar kormányt ne kérdezzék meg. Szeptember 6-án 

már Szerbia és Montenegró bekebelezéséről beszélt és így állott a 

helyzet akkor, amikor Szerbia mozgósítása és Albániába való előnyo-

mulása után október 3-án a közös miniszteri értekezlet összeült. 

Miután ugyanazon a napon Pasics szerb miniszterelnök érkezése is 

esedékes volt, Conrad báró 2-án az uralkodót arra kérte, hogy Szer-

bia a monarchiához való csatlakozás és az ultimátum alternatívája 

elé állíttassék. A közös miniszteri értekezleten azonban Tisza gróf 

magyar és Stürgkh gróf osztrák miniszterelnökök Conrad követelé-

seit elutasították.
      Tisza fejlett jogászi és rendérzéke megütközött azon, hogy a
szerb kormány nem alkalmazkodik a hatalmak határozatához és
Szerbia nyílt ellenállása folytán hajlandó lett volna arra, hogy erő-
szakos úton kényszerítsék a londoni határozatok végrehajtására.
Egyébként azonban Szerbia államjogi és területi épségét minden-
képpen fenntartani törekedett, azt független államnak tekintette és
ebben a tekintetben semmivel nem követelt Szerbiának többet,
mint saját hazájának.
        Tiszával ellentétben a szerb-orosz érdekeltség tovább foly-
tatta támadásait. Spalaikovics a bukaresti békeértekezlet ideje
alatt a monarchia ellen kínált szövetséget Bulgáriának; Szaszo-
nov már május 6-án figyelmeztette Harwigot, hogy Szerbiára még
nagyobb küzdelem vár, mely létét is kockára fogja tenni; Pasics
augusztusban azt mondta, hogy már az első Balkán-háború idején
kitudta volna robbantani a háborút a monarchia ellen; szeptember
27-én a szentpétervári szerb ügyvivő szerint már csak arról kellett
gondoskodni, hogy a felelősség a kettős monarchiára legyen há-
rítható.
Szaszonov december 6-i felterjesztésében megvallotta, hogy Szer-
bia orosz támogatás nélkül nemtudná megvalósítani az összes szer.
bek egyesítését; Dunaine bécsi francia nagykövet a Bulgáriával
való szövetkezést ajánlott; ugyanezt ajánlotta Szaszonov is és ez-
zel magára vette a felelősséget, hogy a kettős monarchia megtáma-
dására gondolt. Fokozottabb mértékben Hartwig, aki az Écho de 
Bulgarie lapban hasonló nyilatkozatot tett.
     8.Románia válaszúton, 1913. - Az orosz kormány kimuttathatóan
a Balkán Szövetség előkészítése, tehát 1911 ősz óta érdeklődött be-
hatóbban Románia iránt, amely 1913. május 9-én Szentpétervárott,
Szaszonov orosz külügyminiszter elnöklete alatt megtartott reunión
nyerte a hatalmaktól Szilisztrát. Maiorescu miniszterelnök nem
csatlakozott ugyan a szerb-orosz kombinációhoz, bár egyes nyo-
mok arra mutatnak, hogy 1913 nyarán fegyveres megállapodás jött
létre Belgrád ás Bukarest között, de Bulgária lefegyverzésével az
orosz befolyást erősítette mag a Balkán-félszigeten. Ettől kezdve
gyakoribbak voltak azok a jelentések, amelyek a bukaresti orosz
propagandára vonatkoztak, amelyet az orosz követség pénzelt és
amelynek az volt a célja, hogy a konzervatív kormánnyal a közvé-
leményt állítsa szembe és a liberális párt vezetőjét, az orosz barát
Ioel Bratianut emelje hatalomra.

     Ennek ellenszerét Bécs és Budapest ellentétes utakon vélték meg-
találni, Ferenc Ferdinánd és centralista barátai Romániának a mo-
narchia keretébe való beillesztésére törekedtek, amit akként akartak
elérni, hogy Erdélyt Romániának kínálták fel.