37
E szerint Szaszonov Bulgáriával szemben fegyveres erővel csi-
karta ki az 1912-i szerb-bolgár szerződés revízióját, amelyben ő maga
nem is volt szerződő fél. A beállott fordulatért azonban a felelősséget
a monarchiára és Tisza Istvánra hárította át. Holott a bolgár-szerb há-
ború - amint azt Szaszonov igen jól tudta, - abból keletkezett, hogy
Szerbia vonakodott Istip és Kocsana kerületeket Bulgáriának vissza-
téríteni. Maga Oroszország is kívánta ezt, a szerb kormány azonban
az orosz védnökséget és az ezzel járó össze előnyöket Szerbia számá-
ra kívánta biztosítani. Panafieu francia követ 1914.február 11-i jelen-
tésében azt írta, hogy Bulgáriában mindenki megegyezést óhajtott
Szerbiával.
Mindezek ellenére azonban tagadhatatlan, hogy Tisza beszéde
bombaként hatott Oroszországban. Mivel pedig semmi okunk sin-
csen azt hinni, nem is tartjuk valószínűnek , hogy Tisza nem érezte
volna át azt, amit mondott, fel kell tételeznünk, hogy nem vette észre
azt, amit Szentpétervárott észre vettek, hogy a Tisza által önként el-
mondott és a Bécsből kapott anyag között valami árnyalatnyi különb-
ség van. Ezt abból következtethetjük ki, hogy Szaszonov Tiszával
együtt, sőt inkább a Tisza háta mögött felfedezni vélt Berchtold
grófra haragudott meg és Berctholdnál tiltakozott a beszéd ellen.
Tisza beszédében Romániáról nem ejtett szót, bár aggodalmai
voltak a felől, hogy Bukarestben az orosz befolyás lesz az irányadó.
Annál inkább, mert Szilisztrát a románok az orosz kormány elnök-
lete alatt álló szentpétervári reuniótól kapták. meg. Szaszonov tu-
datában volt ennek, és Tisza beszéde után nyomban magához hí-
vatta Románia követét, Maiorescu miniszterelnök azonban egyen-
lőre tartózkodóan viselkedett, bár a román minisztertanács nyom-
ban azután már a mozgósítással számolt. Blondel francia követ lát-
va Maiorescu tartózkodását, már akkor a liberális ellenzék vezérével
Bratianuval tartotta fenn az összeköttetést, annak hatalomra kerülé-
sétől tehát Románia Szerbiához való csatlakozását remélték. Bra-
tianu maga mondta el a párizsi békekonferencián, hogy Szerbia ké-
résére avatkozott be a világháborúba. Miután Maiorescu nem volt
hajlandó, Szaszonov július 28-án Delcassé francia nagykövet előtt
akként állította be a helyzetet, hogy Ausztria kívánja Bukarestre ke-
zét rátenni, míg a román nép Erdélyre tekint. Ami a források alapján
nem pusztán azzal volt egyértelmű, hogy Szaszonov Bécsnek Ro-
mániára épített számításait meghiúsítani törekedett, hanem azzal is,
hogy az osztrák centralistáknak Romániára épített számításait azzal
kívánta ellensúlyozni, hogy Ausztrián bosszút állva, Erdélyt Ma-
gyarországtól elszakítja, tehát Ausztria politikai terveiért a magyar
államot kívánja sújtani. Bratianu, aki már akkor orosz vizeken eve-
zett, már 1913-ban figyelmeztette Waldburg gróf bukaresti német
ügyvivőt, hogy Románia Magyarország miatt nem mehet együtt a
németekkel, amit a valóságban akként kell értelmeznünk, hogy a
román-magyar megegyezés azért nem volt lehetséges, mert Romá-
nia nem tudta rávenni a magyar kormányt arra, hogy az ezeréves
magyar állam egyrészt Romániának engedje át. A német kormány
attól tartván, hogy a hármasszövetség Romániát elfogja veszíteni,
Magyarország ellen fordult, minek folytán Tisza meddő harcot
folytatott, mert a magyar állam területi épségét a szembenálló o-
rosz hatalmon kívül a szövetséges osztrák.német érdekeltséggel
szemben is védelmeznie kellett. Ugron belgrádi osztrák.magyar
követ már 1913 elején jelentést tett Spalaikovics szófiai szerb
követ azon fáradozásáról, hogy Romániát csatlakozásra bírja.
Egy Spalaikovics által fogalmazott újságcikk szerint Szerbia és
Románia még fontos nemzeti feladatok előtt állnak, mert szerbek
és románok nagy számban élnek Ausztria-Magyarország területén.
Itt tehát azzal az 1911. október óta következetesen megnyilvánuló
törekvéssel állunk szemben, hogy Szerbia és Románia orosz támo-
gatás mellett a monarchia és Magyarország ellen forduljanak.
Seton-Watson ki Szerbia védője volt, a háború befejezése után
elismerte, hogy az 1912-i szerb-bolgár szerződés a Pasics fölött u-
ralkodó Hartwig műve volt és hogy Szerbia azzal a feltétellel ment
bele az orosz ajánlatba, hogyha osztrák.magyar támadás esetén
Bulgária katonailag támogatni fogja. Meg kell azt jegyezni, hogy
az akkoriban Belgrádba akreditált külföldi nagykövetek, diplomaták
közül sokan tudtak arról hogy mi folyik az Osztrák-Magyar Monar-
chia ellen a háttérben. Természetesen a monarchia nagykövete Ugron
István is sok mindenről tudott, de nem mindenről és nem eleget.
A szerbek úgy számoltak, hogy az oroszokat is belehet vonni a do-
logba és ezzel Szerbia ellenállása lehetségessé válik. Ez pedig nem
jelent mást, mint azt hogy Szerbia nyiltan szembefordulhat a monar-
chiával az orosz támogatás reményében. Ez a támogatás csak Romá-
nián keresztül volt lehetséges mivel Maiorescu konzervatív kormá-
nya nem volt hajlandó a csatlakozásra, mozgósítás (július 3.) után
Blondel bukaresti francia követ vállalkozott arra, hogy Románia e-
setleges hadba vonulása ne csak Bulgária lefegyverzésére, hanem a
szerb-görög szövetség megerősítésére is vonatkozzék. Fáradozásai
után pedig magának igényelte azt az érdemet, hogy Romániát a má-
sodik Balkán Szövetségbe vonta és ezzel a monarchia elleni frontot
megerősítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése