39
˝ Fel kell világosítani a német császárt arról, hogy a temperamen-
tumos pohárköszöntők és fegyveres biztatások is értékesek, és nagy-
ra értékelt dolgok lehetnek, de nem pótolhatják a harmonikus együtt-
haladást a külpolitika mindennapi folyásában.
Berchtold gróf ehelyett a bolgár-török megbékélést ajánlotta,
mire az uralkodó Tisza javaslatát elvetette.
Ha vissza tekintünk a javaslatokra, azok lényegét úgy foglalhat-
juk össze, hogy a magyar miniszterelnök az európai béke érdekében
az osztrák-szerb ellentét kiküszöbölésére, az elégületlen Bulgária ki-
elégítésére és a két nyugtalan szláv államnak a nem szláv államok -
Románia és Görögország - útján való lekötésére gondolt. Véleménye
szerint ez a londoni békeszerződés végrehajtásával, némi határjavítá-
sokkal és főleg Oroszország megnyerésével békés úton volt biztosít-
hat. Tisza ezekkel a javaslatokkal a természetes nemzeti evolúció
alapján állott. Erre mutatott az, hogy Szerbia és Montenegró, a két
szerb állam egyesülésével számolt és nem volt hajlandó kockáztatni,
hogy a balkáni szerbek egy államban egyesüljenek. Azt elháríthatat-
lannak és méltányosnak tekintette. Csak hogy ez a verzió a szerbeket
nem elégítette ki. Ők a monarchiából köztük Magyarország szerb lak-
ta részét is akarták. Amit aztán a világháború után meg is kaptak.
6. Orosz támadás Magyarország ellen, 1911-1913. Az oroszok és
szövetségeseik a monarchia közeli felbomlásával számoltak, és annak
gyorsítására törekedtek.
Így aztán lassan figyelmük Magyarország felé terelődött, holott
Magyarország és Oroszország között abban az időben alig volt érint-
kezés. Abban az esetben, ha valóban felbomlanék Ferenc József bi-
rodalma, úgy Oroszország a magyarországi rutén területek megszer-
zésére törekedett. Ez a gondolat azáltal nyert nagyobb fontosságot,
hogy Oroszország az észak-keleti vármegyék megszerzésével a ma-
gyar alföldre jutott volna, hol a csehek és szerbek csatlakozásával be-
láthatatlan távlatok nyíltak meg a közép-európai orosz hegemónia
megalkotása iránt. Ezeket a távlatokat azok igyekeztek az orosz kor-
mány előtt életre kelteni, akik maguk is magyar területek szerzésére
vágyakoztak. Az oroszok célja nem volt más, mint Magyarország
eltörlése a térképről és a balkáni államok uralma hajtása után ki-
juthat a Földközi- tengerre.
1911 eleje óta egyre több orosz ügynök kelt át a Kárpátokon
és kezdett széleskörű izgatást a magyarországi rutének között. Ve-
zetőjüket Kabalyuk Sándort, az orosz kolostorokban kiképzett A-
lexej atyát, 1911 tavaszán letartóztatták, és bűntársaival együtt per-
be fogták. Ekkor derült ki, hogy működése az orosz támadás elő-
készítése volt. Azt mondta, hogy a cár hadai átfognak kelni a Kár-
pátokon, melyeken a cár zászlói fognak lengeni. Ami alig jelentett
mást, minthogy a cár a magyarországi rutén területeket birodalmá-
ba fogja bekebelezni. Ami valós terv volt Szentpétervár részéről.
Kabalyuk védője és támogatója Bobrinszkij gróf, úgy állította be a
dolgot, mintha Máramaros vármegyében egy elnyomott nép fogott
volna fegyvert a magyar uralom ellen és mintha ezekre olyan sors
várt volna, mint amilyen a keleti országokban megszokott dolog volt.
Az tény, hogy a munkácsi görög katolikus egyház nem tűrte el hogy
a rutének pravoszláv hitre térjenek. És az is tény hogy nemcsak az
ott élő Galíciából oda vándorolt és letelepedett zsidók szipolyozták
a népet, de sajnos a görög katolikus egyház is. Ők nem az oroszok-
hoz kívántak csatlakozni, hanem a szerbekhez. A görög katolikus
egyház nem akart híveket veszíteni. Később belátták hogy hova veze-
tett a politikájuk. A legelmaradottabb nemzetiség volt Magyarorszá-
gon. Maga Kabalyuk egy favágó volt és lett belőle szerzetes. De az
is tény, hogy Egán Ede és Darányi Ignác a 19. század végén és elején sokat tettek az elmaradottság ellen. Egánnal méltatlanul bánik a magyar
emlékezet. De folytassuk tovább.
Tehát Szaszonov bizalommal tekintett a jövő elé,mert meg volt
győződve arról hogy a magyarországi oroszok (sic!) rövidesen fel
fognak szabadulni. Mindez természetesen csak akként volt lehetséges,
hogyha Oroszország az európai háború felidézésétől nem idegenkedik.
Spalaikovics szófiai szerb követ véleménye szerint ez a háború alig
jelenthet más változást, minthogy a térképeken a vonatkozó neveket
átfogják írni. Miklós cár is abban a hitben volt, hogy Csehország és
Magyarország kiválnak a monarchiából, a délszláv területek Szerbiá-
hoz, a románok a balkáni Romániához fognak kerülni. Ez azonban
a szentpétervári brit nagykövet nézete szerint csak európai háború
árán lehetséges. Hogy ezért a felelősség az orosz kormányt ne terhel-
je, Szaszonov a szerb ügyvivőnek azt ajánlotta, hogy a felelősséget
a monarchiára kell hárítani. A bécsi francia nagykövet véleménye
szerint a szerb kormánynak Bulgária részére területi engedményeket
kell tennie, hogy a kielégített Bulgáriára támaszkodva, megszerez-
hesse a monarchia szerb területeit, ez esetben tehát fontos volt az,
hogy a felelősség ne Szerbiát terhelje.
Oroszország végső célja a tengerszorosok megszerzésére irá-
nyuló törekvése volt. Ezt jelentette Szaszonov december 6-án a
cárhoz intézett előterjesztésében is, hozzátéve, hogy azt Szerbia
és Románia.közreműködésével kívánja elérni.
Szaszonov tehát Szerbiát elővédnek használja fel arra, hogy
távolabbi céljait megvalósítsa. ezek a célok a török hatalom megdön-
tése után a tengerszorosok megszerzése és Ausztria-Magyarország
felosztása voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése