36
Amikor Berchtold arról értesül hogy Tisza nyilatkozni kíván a
külügyi helyzetről, a vonatkozó források szerint ő maga látta el infor-
mációval, ami nem volt másként elképzelhető mivel a közös külügy-
miniszter vitte a monarchia külpolitikáját és persze Ferenc Józsefet
sem hagyhatjuk ki belőle. És a közös külügyminiszter megkérdezé-
se nélkül nem nyilatkozhatott.
Itt tehát megoszlanak a felfogások abban az irányban, hogy mit
várt a közös külügyminiszter ettől a beszédtől és mit mondott a ma-
gyar miniszterelnök. Berchtold gróf másnap, 1913. június 20-án,
azt táviratozta Pétervárra, hogy Tisza beszédében ő maga Miklós
cárnak június 8-án a balkáni kormányokhoz intézett táviratában
beavatkozást látott és ez ellen kívánt állást foglalni.
Az 1913 június 8-i táviratot súlyosbította Oroszországnak az az
eljárása, hogy a balkáni kormányok elnökeit Szentpétervárra hívta
meg. Pasics szerb miniszterelnök a meghívást Harwig útján elfogadta.
Danev bolgár miniszterelnök a megaláztatástól félve, 19-én eluta-
sította, és a június 22-i várnai koronatanács a háború mellett határo-
zott. Erre Szaszonov azt felelte, hogy a bolgár kormány osztrák
befolyás alatt dolgozik és a szláv ügyeket elárulta ami neki alkalmat
adott arra, hogy most már nyíltan is Szerbia oldalára álljon. Ezt kö-
zölte Szaszonov Nekljadov szófia orosz követnek 1913. június 25-én.
Tehát Oroszország június 25-én ejtette Bulgáriát, sőt az 1902 óta meg- kötött valamennyi megállapodást felmondta, 26-án pedig Romániát Bulgária elleni mozgósításra szólította. Erre Románia 28-án a szerb-
görög szövetséghez csatlakozott, éjjel pedig kezdetét vette a bolgár
offenzíva. Viszont Conrad vezérkari főnök ezt az utasítást azzal e-
gészítette ki,, hogy véleménye szerint a szerb-bolgár háború csak
idő kérdése volt, abban tehát a közös külügyminiszternek állást
kellett foglalnia. A magyar miniszterelnök megkérdezéséről és a ma-
gyar kormány esetleges állásfoglalásáról nem volt szó. Itt tehát két
különbözőakcióról van szó: a magyar miniszterelnök tervezett és a
valóságban tett általános jellegű nyilatkozatról és a közös külügymi-
niszternek azon eljárásáról, hogy a balkáni államoknak Szentpéter-
várra való meghívását meghiúsítsa. Ezek után marad az a kérdés
marad hátra, hogy vajon Tisza beszédében milyen határig ment el
az általánosításban és nem adott-e okot az orosz kormány nehezte-
lésére.
A vezérkari főnöknek mindenesetre világos tervei voltak és az ő
hatása látszott meg Berchtold grófnak július 20-án anémet nagykövet
részére adott abban a közlésében is, hogy amikor az orosz befolyást
elutasítja, szerb győzelem esetére fenntartja magának a beavatkozás
jogát. Összelehet vetni Tarnowsky gróf két jelentését, amelyek sejtetni
engedik, hogy Berchtold gróf miért állt Bulgária oldalára.Szófia, 1913.
június 28. Ez a hangulat volt tehát az, amelyben a hatalmak voltaképpen
a bécsi elgondolást és nem Tisza beszédét értelmezték, illetőleg Tisza
általános elgondolásait a bécsi elgondolás keretébe illesztették. Szaszo-
nov tehát nem anyagot, csak alkalmat kapott arra, hogy a monarchiát a
támadás szándékéval vádolja meg és bűnbakul Tisza István miniszter-
elnököt állította oda.
Ha Bechtold azt hitte hogy Tisza az ő és a Conrad vezérkari főnök
felfogását adja vissza, akkor súlyosan tévedett. Tisza ellenezte a Szer-
biával való fegyveres leszámolást és ha ezt beszédében nem mondta
meg, akkor az nyilvánvalóan azért történt mert Berchtold nem úgy ál-
lította be előtte a dolgot, csak maga informálta így a külföldi kormá-
nyokat. Ez két külön dolog. Súlyosbítja eljárását az is, hogy amikor
Tisza beszédét a csehek a delegációkban 1914. május 26-án szóba
hozták, akkor azt a választ adta, hogy Tisza beszédét a külügyminisz-
ter megkérdezése nélkül tartotta meg, abban azonban semmit sem mon-
dott, ami nem egyezett volna meg a monarchia Balkán politikájának
alapelveivel.
Tisza beszédénél a tragédiát a körülmények okozták. Nem szólván
arról, hogy Berchtoldal ellentétes állásponton volt,Oroszországgal is
szembekerült, mert Szaszonovnak a támadáshoz ürügyet szolgáltatott.
Figyelembe kell venni azt, hogy ekkor már a szerb-görög támadó
szövetség létezett Bulgária ellen, annak pedig a célja az volt, hogy az
osztozkodásí szerződést revideálja fegyveres erővel; 2. hogy a bolgár
katonai és kormánykörök elkerülhetetlennek tartották a háborút és
preventív háború tervével foglalkoztak; 3. szerb győzelem esetén a
monarchi kész volt fegyveresen is beavatkozni; 4. Tisza mindenfé-
le beavatkozással szemben a balkáni népek szabad fejlődése mellett
foglalt állást; 5. beszédének értelme sehol sem árult el azonos érdeket
vagy felfogást a beavatkozás gondolatával; 6. hogyha Oroszország
ellenében Bulgáriát kívánta volna diadalra segíteni, akkor Berchtold
és Conrad mellé kellett volna állnia, holott, velük szemben állt, pedig
sejtette azt , hogy Románia Oroszország oldalára áll és Bulgáriát
háború esetén összetörik, ő azonban a háborút elkívánta hárítani.
Ezzel szemben forrásszerűen megállapítható az, hogy 1. Tisza
Bulgáriát a szövetséges Románia ellenőrzése alá kívánta helyezni;
2. hogy a balkáni kérdésben Oroszországgal együtt kívánt haladni;
3. hogy Bulgária és Románia megbékítésével a két balkáni államot
egymással kívánta lekötni és egyensúlyba hozni, tehát a Balkán bé-
kéjét a balkáni államok útján kívánta biztosítani; 4. hogy Bécsben
Bulgáriát nem Románia lekötésére, hanem Szerbia beolvasztására
kívánták értékesíteni, aminek Tisza elvi ellensége volt; 5. hogy u-
gyan akkor a Román Királyság a bécsi események ellenére Szerbia
és Oroszország oldalára állott, amitől Tisza állandóan félt; 6. hogy
mindezek a szerb háborús tervekkel Tiszát vádolták meg. Anélkül,
hogy valaki egyáltalán megvizsgálta volna, hogy Tisza mit tett és
mit akart, mert az ellene felhozott vádak egyben a trianoni béke-
szerződés igazolásának tekintették.
Ezzel szemben megállapítható az, hogy ezt a vádat Szaszonov
orosz külügyminiszter emelte Tisza ellen.
Nem is palástolta efölötti örömét hogy Tisza a balkáni szöve-
vénybe nyúlt és a látszat szerint mindazért magára vette a felelős-
séget, amit az orosz kormány tett és tenni akart.
Már június 25-én azt mondta sir G. W. Buchanan szentpétervári
brit nagykövetnek, hogy Tisza Berchtold gróf szócsöve volt. aki a
divid et impera -oszd meg és uralkodj- jelében megosztani és uralni
szeretné a balkáni nemzeteket. Dumaine bécsi francia nagykövet je-
lentése szerint, Tisza maga ment Bécsbe, hogy beszédének tartalmát
Berchtold gróffal megbeszélje, aki még a beszéd előtt is juttatott neki
anyagot. Nyomban újabb tiltakozások hangzottak el Bécs ellen, ami
azt mutatta, hogy Szaszonov már a Balkán háború kitörése előtt tá-
madások lavináját indította el Bécs felé, hogy a felelősséget a mo-
narchiár a hárítsa át, magukról pedig elterelje. Azt hangoztatta, hogy
a nyilatkozat előtt megjelent nála Bobcsev szentpétervári bolgár
követ, aki kormánya nevébe közölte vele, hogy Bulgária jelenleg is
az 1912-i osztozkodási szerződés alapján áll és hogy más alapon
nem fogadhatja el a cár döntőbíróságát. Erre Szaszonov közölte vele,
hogy nyilatkozatát hadüzenetnek veszi, az 1902-i orosz-bolgár szö-
vetséget amelyben Bulgáriának a Hármasszövetséghez tartozó Ro-
mánia támadása esetére katonai védelmet ígért, felbontja és Bulgáriát
zsákmányul dobja oda Szerbia, Görögország és Románia elé, Amely-
nek orosz vezetés alatt való egyesülésével tehát tisztában volt. Iz-
volszkij is a háborús megoldás mellett foglalt állást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése