34
Masaryk a balkáni szövetségesek diadala után, 1912. november
7-én már a török hatalom felosztását jelentette be a delegációban
és kijelentette, hogy Albánia nem államjogi, csak etnikai értelemben
jöhet számításba. Ha Masarykon múlt volna az albánok sorsa, nem
sűrűn léteznének mint állam. Mert Albánia léte a szerbeket elzárja a
tengertől.
Berchtold gróf - mint a zágrábi Nova Evropa írta - 1912 október
második felében a cseh nemzetiségű Redlichet küldte Belgrádba tár-
gyalni a szerb vámunióról, tegyen javaslatot eziránt. 1913. február
elején pedig a prágai Novi List szerkesztőjét, a cseh Stepaneket, de
Hartwig tanácsára Pasics mindkét javaslatot elutasította. Ha az orosz
követ nem kívánta volna, Pasics elfogadta volna. Az elutasítás a
az osztrák centralistákat erősítette. Mikor Baenreither Szerbia sorsa
felől Krobatin közös hadügyminisztert megkérdezte, Krobatin azt
felelte, hogy Szerbiát annektálni fogják, az ennek ellenálló Magyar-
országgal együtt. Megjegyzendő, hogy mikor Redlich olvasta hogy
a szerbek őt csehnek tartják, levelet írt a berlini folyóirat szerkesz-
tőjének és nagát csehországi németnek mondotta.
A Balkán-háború másik következménye Románia megnyerése
volt. Mely ország 1883 óta szövetségese volt a monarchiának. A
szerződét utoljára 1902-ben újították meg. Conrad vezérkari főnök
azt az ígéretet kapta 1912 decemberében, hogy orosz háború esetén
katonai segítséget nyújtanak a monarchiának. Nyomban ezután
megjelent Mihajlovics Miklós nagyherceg és és II.Miklós nevében
marsallbotot hozott Károly királynak. Távozása után az orosz követ
rögtön az iránt érdeklődött, hogy osztrák.orosz háború esetén mit
tenne Románia?
Risztics szerb követ Take Jonescunak egyik bizalmi emberétől
azt hallotta, hogy Románia Szerbia mellé fog állni, amit röviddel
ezután Taka Junescu is megerősített. Ausztria és Oroszország egya-
ránt versengett Románia kegyeiért. A bécsi külügyminisztérium
Riedl osztályfőnököt küldte Bukarestbe a vámunió ügyében. Fe-
renc Ferdinánd pedig Marghilomant Bécsbe hívta meg. Ugyanak-
kor az orosz Sebeko a Balkán Szövetség oldalára hívta Maiorescut
és Popovici Aurél ekkor írta meg azt a cikkét, melyben 6 millió
magyar ellenében 14 millió románt kínált fel Ferenc Ferdinándnak.
4. A második Balkán-háború és a második Balkán Szövetség.
Miután a nagyhatalmak Londoni reuniója 1912. decemberében úgy
határozott hogy felállítják a független Albániát, Szerbiának és Görög-
országnak ki kellett ürítenie az általuk elfoglalt albán területeket, a-
miben Hartwig és Szaszonov a szláv politika kudarcát látták.
Ekkor egy új politikai kombináció jelei mutatkoztak, melyeket
1913 januárjától bizonyítanak a diplomáciai ügyiratok. Ekkor kérdez-
te meg Raymond Poincaré francia miniszterelnök a Párizsban tartózkodó Take Jonescutól azt, hogy osztrák.orosz háború esetén Románia kinek az oldalára fog állni, mire az sejtetni engedte, hogy hajlandó lesz a saját szövetségeseivel szembefordulni. A második Balkán Szövetség tehát az
Albánia kiürítése folytán megrövidült szerb és görög királyságokból
és az orosz kormány útján megnyerendő román királyságból volt meg-
alkotandó - Bulgária rovására, mert az Szerbiát és Görögországot
nem volt hajlandó a maga szerzeményiből kártalanítani. A szerb és
görög kormányok ugyanis az 1912-i osztozkodási szerződés revízióját
követelték, aminerk Bulgária ellenszegült és így került szembe az 1913
elején kialakult szövetséggel, amelyhez az orosz kormány Romániát
a bolgár Szilisztra odaígérésével nyerte meg.
A vezető szerep az új kombináció kialakításában Harwigot illette
meg, aki ekkor már a szerbek szerint is a szerb külpolitika korlátlan
vezetője és irányítója volt. Harwig és Szaszonov mindenáron együtt
akarták tartani a szerb-bolgár szövetséget, de Pasics hallani sem akart
a megállapodások betartásáról, mögötte pedig az 1903-i katonai párt
erősödött meg, amely Bulgária terhére követelte a szerb igények kie-
légítését. Hogy a szerb politika mennyire volt merev, azt Grey brit
külügyi államtitkár állapította meg 1915-ben és ezt az eljárást tartotta
a világháború okának is. De ez mit sem von le abból , hogy a szerb
igényeket támogatták a monarchiával szemben.
A helyzetet még súlyosbította, hogy Románia bejelentette igényét
Szilisztrára, és a szövetségesei által szorongatott Bulgária ellen fordult.
Az orosz kormánytól beígért kormányváltozás ugyan nem tör-
tént meg, de Bulgária látván azt, hogy Románia úgy a hármasszövet-
ség, mint a hármas antant részéről támogatásban részesül, január 25-én
hajlandónak mutatkozott némi területi engedményekre.
Az ügy sürgőssé lett, mert Sándor szerb trónörökös 23-án Szaloni-
kibe látogatott és Konstantin görög trónörökössel egy szerb-görög
szövetség alapjait rakták le. Hogy a Bulgáriára hogy hatott a hír,
azt mi sem mutatja jobban, minthogy 24-én Spalaikovics követ Pa-
sicstól sürgős engedményeket kért, mert osztrák háború esetén
Szerbiának Bulgária támogatására szüksége lesz. Ebből a jelentés-
ből kitűnt , hogy egyrészt az 1912. októberben, és a török háború
kitörésekor, a Száva mentén történt határincidensek egy a monarc-
hia ellen intézendő támadás jelei voltak, másrészt pedig a szerb-
orosz körök a monarchia megtámadására való tekintettel komolyan
féltek attól, hogy Bulgária Szerbia ellenében Bécshez csatlakozik.
Bulgária későbbi hadbavonulása tehát nem pusztán Bécs érdeme
volt, hanem elsősorban abban az elbánásban gyökerezett, amelyben
a szerb katonai körök részesítették, amelyek Albáni elvesztése folytán
a területi kárpótlást abban a Bulgáriában keresték amely a török had-
erőt önfeláldozó erővel feltartóztatta, és ezzel a szerb-görög győzel-
meket megkönnyítette és a harcokban súlyos veszteségeket szenvedve
annyira meggyöngült, hogy szomszédai koncentrikus nyomásának
már alig tudott ellenállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése