35
Danev bolgár miniszterelnök 29-én Szilisztra erődeinek lebontását
ígérte meg Take Jonescunak, mikor pedig a román kormány követelé-
sei mellett változatlanul megmaradt, Szaszonovhoz folyamodott.
De meg kell jegyezni hogy a monarchiával február 5-én, a német-
osztrák-magyar szövetséget február 26-án, Olaszországgal március
5-énb újította meg.
Románia ekkor már közelebb állt Szerbiához és Oroszországhoz
mint szövetségeseihez., akikkel 1913. február 5-én még egyszer -
1920. július 8-ig terjedő hatállyal - megújította szövetségi szerződését.
A szlávokkal együtt dolgozó Steed Wickham Henriket, a londoni
Times bécsi tudósítóját ekkor már a bécsi román követség attaséja,
Moroianu kalauzolta végig Erdélyen, amelyre Románia éppen a
szlávok segítségével pályázott. Románia tehát Szerbiához hasonló-
képen attól tartott, hogy nem fordulhat nyugodtan a monarchia ellen
akkor, ha mögötte Bulgária ereje meg nem gyengül. Hogy Szaszonov
ekkor már Szerbiát és Romániát a monarchia ellen akarta fordítani,
az elárulja a május 6-án Hartwighoz intézett távirata, melyben Szer-
biát Bulgáriától a monarchia ellen állította harcban, másrészt a május
9.i pétervári jegyzőkönyv, amely Szilisztrát Bulgáriától elvette és
Romániának adta. Néhány nappal azután újból figyelmeztette a pé-
tervári szerb követet, hogy hazája sok területet fog kapni a monar-
chiától.(vagy inkább ból. szerk.) Amiről a monarchia semmit sem
tudott Igaza volt a szófiai francia követnek akkor, amikor mindezek-
ért a felelősséget a szerb kormányra hárította át. Csak utólag derült
ki, hogy még nagyobb felelősség terheli Szaszonovot, aki Romániát
Szerbia mellé vonta és a két államot Ausztria-Magyarország egyes
területeinek orosz segítséggel való megtámadására biztatta fel. Ezt
jelentette Pétervárról Popovics szerb követ 1913. február 13-án. A
román beavatkozásról pedig Eliade Pmpiliu cikke a Correspondant
párizsi napilap március 15-i számában jelent meg.
Szalonokiban Szerbia és Görögország között támadó szövetség
jött létre, Venizelos görög miniszterelnök csak Bulgária ellen kívánt
fellépni és csak ezért akarta a szövetséget. A szerbek viszont általános
szövetséget követeltek bármely harmadik hatalom ellen amit Venizelos
csak hosszas tárgyalások után fogadott el. A különbség nem volt lé-
nyegtelen, mert ez utóbbi szerződés Szerbiának a monarchia ellen
is fedezetet nyújtott és a világháború kitörésekor arra kötelezte, hogy
Szerbia hátvédét alkossa. Berchtold gróf közös külügyminiszter abban
a nézetben volt, hogy Bulgáriának a szövetséges Romániával kell meg-
egyeznie. Szaszonov meg Szerbiát szólította fel a Bulgáriával való meg-
egyezésre. Azonban a megindult csapatmozdulatokat hadműveletek
követték, melybe Románia is bekapcsolódott. Venizelos Romániához
fordult, ahonnan Take Jonescu 15-én azt válaszolta neki, hogy Bulgá-
riát az össze követelések elfogadására fogják kényszeríteni. Ha hozzá
tesszük azt, hogy Szaszonov 26-án Romániát mozgósításra szólította,
minek folytán 28-án Bukarestben el is rendelték a mozgósítást, akkor
aligha lehet meglepőnek tartani a bolgár katonai és kormánykörök azt
az elhatározását, hogy az általános támadást megelőzendők, 28-án éj-
jel megkezdték a hadműveleteket.
A másidik Balkán-háború tisztán balkáni okokból tört ki. Mert az
előző terület felosztással nem mindenki értett egyet. Oroszország
formailag semleges volt, de valójában nem. Hisz az orosz kormány
június 25-én Nekljudov szófiai orosz követhez intézett utasításában
Bulgáriát a szláv szövetség elárulásával vádolta meg, ami állásfog-
lalásnak volt minősíthető. Ezzel szemben a monarchia közös külügy-
minisztere, május 28-án Tarnowsky gróf osztrál-magyar követhez
intézett utasítása Bulgáriát Romániához utalja, holott ezt áldozatnak
lehet minősíteni, mert a monarchia Szilisztra átengedését maga is
javasolta. Nemcsak a várost, hanem a környékét is, amit a romok
Dél-Dobrudzsának hívnak.
Egy másik érdekes dologra is fel kell hívni a figyelmet, még pe-
dig Tisza István miniszterelnök 1913. június 19-én a magyar képvi-
selőházban elmondott beszédére, mely egyesek szerint ez a beszéd
robbantotta ki a második Balkán-háborút. Elég vad megközelítés.
Még abban az esetben is, ha Tisza nyíltan háborúra biztatta vol-
na Bulgáriát, ami tőle teljesen távol állt, szükséges lett volna e há-
ború kitöréséhez az, hogy azt a szemben álló felek akarják, amihez
viszont a magyar kormánynak semmiféle beavatkozásra nem volt
szüksége. A kritikai történetírás tényekkel számol és események-
kel foglalkozik, ezek viszont azt mutatják, hogy Tisza beszédének
időpontja és nem a tartalma volt az, amely a balkáni mérkőzés ide-
jén az egész figyelmet magára vonta.
Külügyi kérdésekkel joga volt nemcsak a parlamentnek de a
mindenkor miniszterelnöknek is foglalkoznia. Joga volt tájékozódni
a nemzetközi helyzetről. Tisza különös gondot fordított arra, hogy
a magyar parlamentnek ez a joga ne évüljön el amiatt, hogy abban
külügyi kérdésekről nem nyilatkoznak, bár egészen bizonyos, hogy
ha tudta volna, hogy ezzel a beszédével milyen felelősséget von ma-
gára és a magyar kormányzatra, úgy ezt aligha tartotta volna meg.
A beszéd körülményei azért voltak súlyosak, mert ugyanakkor,
amikor Szaszonov Szerbia, Románia és Görögország mögé állva
Bulgária ellen fordult, sőt még a török hatalomnak is elnézte azt,
hogy a bolgároktól Drinápolyt visszavegye. Berchtold gróf a bolgár
kormányt Romániával való kiegyezésre szólította. Ezt nyilván abban
a feltevésben tette, hogy Románia szövetségese volt a monarchiának,
szövetséglevelét nemrég újította meg, a bécsi katonai és kormánykö-
rök pedig számításaikat Romániára építették. És abban a feltevésben
voltak, hogy Bulgária mellé állva hatálytalanítják az orosz kormánytól
megalkotott balkáni kombinációt, amellyel a monarchia szembekerült,
és féltette saját biztonságát. Tisza felfogása abban tért el, hogy Szerbia
és Románia megnyerésével kivédheti az orosz támadást, minélfogva
ő éppen olyan mértékben volt Szerbia, mint Bulgária ellen, de éppen
olyan mértékben féltette a monarchia és a magyar állam biztonságát
Romániától, mint Szerbiától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése