31
Ezek után nem lehet azon se csodálkozni, hogy e helytelen beállítás
egyeseket arra biztatott, hogy a nehezen fékezhető Magyarországot
porosz megszállás alá vegyék. Erről írt egy 1911-ben megjelent röp-
iratában Tannenberg Ottó Richárd.
3. Az első balkánháború, 1912-1913. - Az 1911-12-ben megalkotott
első Balkán Szövetségnek balkánháborújának az volt a célja, hogy a
török uralom alatt szenvedó, szerb, bolgár, görög testvéreiket felsza-
badítsák. Ez a hadművelet kockázatos volt, mert a törökök komoly
tartalékokkal rendelkeztek Ázsiában, az már kevésbé volt kockázatos
ha Oroszország védelme alatt teszi. Az oroszoknak is az volt a céljuk,
hogy a Balkáénról végleg kiszorítsák a törököket és a Balkán-félszi-
geten érdekelt Ausztria-Magyarországot kikapcsolva vereség esetén is
a megszerzett területeket megtarthassák. Ebben a helyzetben a mo-
rachia csak a balkáni horvátokra és románokra támaszkodhatott.
A horvátok a monarchia keretén belül biztosítva volt, de a mási-
kat is biztosítani kellett. A német külügyi államtitkár, korábban bu-
karesti követ, azt javasolta már 1909-ben, hogy Szilisztrát adják
Romániának. Ez azért is lett volna célra vezető, mert már 1878-ban
vágyott e területre, a monarchiától semmit sem kapott, az oroszok
részáről ellenben nagy ígéretek hangoztak el. Bulgáriát kézben tar-
tották volna, Románia pedig a bolgárok ellenállása miatt a monarc-
hiára lett volna utalva, Bulgária török területekből kapott volna kár-
pótlást. Ezt a gondolatot, maga Tisza István elevenítette fel 1913-ban
és 1914-ben azonban a bécsi katonai körök Bulgáriát Románia sakkban
tartása helyett Szerbia megtörésére kívánták felhasználni. Romániát
viszont azzal kívánták megnyerni, hogy Erdélyt az orosz támadás elől
visszavonuló román királyi hadseregnek kínálták fel, amit azt Bukarest
tudomásul is vett.
Így indult meg 1912 őszén az első balkánháború szemmel láthatólag
Törökország ellen, de - amint azt Hartwig megjegyezte - voltaképpen
a monarchia likvidálása kezdődött meg. Hartwig megállapítása a helyes volt.
Ezt így nem tanítják sehol sem. Törökország ellen vívták, de a monarc-
hiának szólt. A közös külügyminiszter Berchtold gróf szemrehányóan
jegyezte meg Giers orosz diplomata előtt 1913 júliusában, hogy Orosz-
ország részt vett a hatalmak együttes fellépésében, amely Szerbiát és
Bulgáriát a török háborútól visszatartani törekedett, bár hat hónappal
azelőtt hozta létre a szerb-bolgár szövetségi szerződést Törökország
ellen. Szaszonov attól félt, ha a törökök győznek az adott államok te-
rületeket veszthetnek. Így követelte a bécsi francia nagykövet 1912.
október 5-én a balkáni satusquo változatlan fenntartását, amihez Berch-
told hozzájárult. A háború a törökök vereségével végződött, és a nyer-
tesek nagy területeket szereztek meg. Asquith angol miniszterelnök
november 9-i beszédében ultimátum alakjában hozta Berchtold gróf-
nak a tudomására, hogy a határok megfognak változni és szerzeménye-
iket megfogják tartani. Ezt a közös külügyminiszter tudomásul vette,
Ausztria-Magyarországot senki nem vádolhatja azzal, hogy háborús
politikát folytatott. Nemcsak azért mert a két ellentétes ultimátumot
szó nélkül magáévá tette, hanem azért is, mert esetleges beavatkozá-
sával az egész Balkán Szövetség összeomlott volna. Ettől féltek Szent-
pétervárott is, ahol biztosra vették, hogy a monarchia nem hagyja
kiaknázatlanul a kedvező alkalmat és ahonnan nemcsak francia és
angol szövetségeseik útján intéztek ellentétes ultimátumokat a sem-
leges monarchiához, hanem tekintélyes haderőket is mozgósítottak,
hogy a monarchiának biztosra vett beavatkozása esetén nagyobb
nyomatékkal léphetnek fel.
A szerbek részéről Stanojevics Stanoje belgrádi professzor
maga állapította meg, hogy ˝a balkáni szövetségesekkel rokonszen-
vező kormányok páratlanul ügyes diplomáciai manőverrel érték el
azt, hogy Ausztria-Magyarország semleges maradt.˝ Szaszonov el.
ismerte, hogy a helyzet kulcsa a monarchia kezében volt, amely
Szerbiát a kezében tartaná. A két szemben álló hatalom -Ausztria
és Oroszország - felkészülése lassabban ment. Viszont orosz terüle-
tekről egyre több izgató elem- ügynök- jött át magyar területre a
rutének közé.Vezetőjüket Kabalyuk Sándor (Alexij) szerzetest még
1911 tavaszán letartóztatták, amit a Novoje Vremja és a Times ha-
sábjain Bobrinszkij Alexejevics Vlagyimir gróf képviselő, aki 1910-i
belgrádi útja idején Szerbia fegyvertársait megszemlélte és Kabalyuk
támogatója volt, azt jelentette be, hogy 4 rutén paraszt helyett 300-at
fogtak el. Egy évvel azután azt ajánlotta rutén barátainak, hogy a
csehekkel keressenek összeköttetést, akik tót földön át keresik egy
korridor lehetőségét Oroszország felé, amely viszont a rutén lakta
területekre tartott igényt. Erre mutatott Kramarznak 1912. május
2-án a delegációkban mondott beszéde is, melyben a monarchia
külpolitikájának sarokpontjaként az Oroszországhoz való igazodás-
ban jelölte meg. Július 1-én a prágai szokol-kongresszuson a Pa-
lacky emlék előtt a cseh, szerb és orosz hallgatóság előtt mondott
beszédében a cseheket és a szerbeket a nyugat felé nyomuló orosz
hatalom elővédeinek nevezte, a szerbekkel szoros kapcsolatban
álló Masaryk pedig november 7-én azt mondta a delegációkban,
hogy˝Törökország bomlásnak indult. Mit tesz Ausztria? A két
nép addigi duális uralma tarthatatlanná vált˝. A szerb kormány a
budapesti főkonzul útján köszönetét fejezte ki a cseh képviselőknek
azért, mert a szerb ügyet védelmükbe vették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése