38
Hogy ez mennyire így volt, azt Spalaikovics szerb delegátusnak
a bukaresti békekonferencián mondott beszéde mutatta meg.
A francia kormány tehát - követeinek jelentései alapján tudatában
volt hogy Hartwig milyen tervekkel foglakozott. Viszont ennek a
befolyásnak a leküzdéséért nem tette meg azt, amit tőle a korszakkal
foglalkozó szakemberek elvártak és aminek hiányát kifogásolták,
ennek az lehetett az oka, hogy bár a francia kormány tisztában volt
azzal hogy milyen veszedelmes játékot játszanak, a vele járó fele-
lősséget az oroszoknak engedte át.
5.Tisza terve és javaslata. Mint már fentebb is írtam, Tisza 1913.
július 9-én elmondott beszéde indította el a Balkán háborút Szaszo-
nov szerint. De ez teljesen légből kapott alaptalan vád volt az orosz
külögy miniszter részéről, mivel a vádakat maga fogalmazta meg
és támadta a monarchiát. Ezzel a váddal, hogy Tiszát csőbe húzta
a saját terveit kívánta ezzel palástolni., és örült hogy valaki a segít-
ségére jött. Tisza általánosságokban beszélt, de külső megfigyelők
szerint általános természetű nyilatkozatában bécsi konkrétum volt.
Berchtold 1913. június 20-án a pétervári nagykövet részére küldött
utasításában azt mondotta, hogy Tisza beszéde útján ő maga kívánt
állást foglalni Miklós cárnak június 8-án a balkáni kormányokhoz
intézett távirata ellen, amelyben Szaszonov azokat Szentpétervárra
hívta meg. Danev bolgár miniszterelnök éppen 19-én utasította el
a meghívást, mire Szaszonov azzal vádolta meg, hogy eljárása mö-
gött bécsi vagy budapesti biztatás áll. Tiszától távol állt hogy Bul-
gáriát háborúba rántsa, mint ahogy azok a tervezgetések melyek
Conrad emlékiratai szerint ő, Krobatin és Potiorek tábornokok
között folyt Szerbiát illetően. Mikor a csehek a delegációk 1914.
május 26-i ülésében Tisza beszédére ismét visszatértek, Berchtold
gróf kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök az ő megkérdezé-
se nélkül mondta el. Ezzel szemben csak azt a homályt növelte
meg,amelyet eloszlatni kívántunk azzal, hogy a vonatkozó forrá-
sokat egymás mellé állítottuk. Bár Berchtold fenti állításának el-
lene mond, ebben az esetben Tisza valóban megmaradt az általá-
nosítás mellett. A bécsi konkrétumért nem őt terheli a felelősség,
hanem megosztva Szaszonov és Berchtold, Szentpétervár és Bécs
között.
Tisza felfogását június 19.i beszéde után, két emlékiratban fej-
tette ki (1913. augusztus 11. és 25.), tehát semmi szükségünk sincs
arra, hogy más értelmezést fogadjunk el annál, mint amit ő maga
nyújtott. Ugyanakkor, amikor Spalaikovics szerb delegátus a buka-
resti békekonferencián a balkáni kormányokat Ausztria-Magyaror-
szág ellen kívánta egyesíteni és ebben a tekintetben kedvezőnek lát-
ta ahelyzetet, mert azt hitte, hogy Bulgáriát is meglehet nyerni a
gondolatnak Tisza István az 1903-ban megalkotott és 1908-ban a
monarchia ellenére felbomlott osztrák-orosz együttműködés hely-
reállítására gondolt. Azt lehet mondani, hogy Spalaikovics és Tisza
együtt nyújtották kezüket Szaszonov után, mind ketten az orosz
kormánykezébe helyezték el az európai béke kulcsát. Azzal a kü-
lönbséggel, hogy amíg Spalaikovics szakadatlanul Bosznia-Herceg-
ovina elszakítására, meghódítására és Szerbiába való bekebelezé-
sére gondolt, ami csak olyan háborúban volt elképzelhető, amelyet
Spalaikovics Oroszország és a monarchia között képzelt el, addig
Tisza nem a háború megindítására, hanem az európai béke biztosí-
tására gondolt. Addig Tisza abban a felfogásban élt, hogy az orosz
hatalom útjában Törökország útján lehet a legjobban gátat vetni.
Miután azonban a brit kormány, amelynek hosszú évtizedeken át
ugyanez volt a felfogása, Törökországot az orosz hatalomnak en-
gedte át.
Tisza új orientációt keresett és indulópontul az 1913 május 30-i
londoni békeszerződést választotta, amely az európai török hatalom-
nak véget vetett. Drinápolyt elakarta venni a törököktől, hogy Bul-
gáriát elégítse ki vele, a kielégített Bulgáriát pedig Románia lekö-
tésére tartogatta. Úgy vélte , ha leköti az ellentétes erőket akkor
az európai békét néhány évre szavatolni lehet.
Berchtold közös külügyminiszter viszont attól félt, hogy az orosz
befolyást még jobban erősítené, mire Tisza javaslatát félre tették.
Erre a magyar miniszterelnök 25-én egy újabb emlékirattal for-
dult az uralkodóhoz, melyben még jobban kidomborította azt, hogy
a monarchia fellépésének nem az Oroszországtól támogatott Szer-
bia, hanem a londoni békeszerződés önkényes megváltoztatásával
Drinápolyig előrenyomult Törökországra kell vonatkoznia. Ha O-
roszország erélyes fellépésre határozná el magát, úgy véleménye
szerint nyomban csatlakozni kellene hozzá; ha Törökország továb-
ra is támadná Bulgáriát, úgy a monarchiának közös akcióra kellene
kérnie Oroszországot a Porta ellen. Tudván azt, hogy Conrad ve-
zérkari főnök idegenkedett attól hogy Bulgáriát a török hatalom
ellenében védelmébe vegye, Tisza megjegyezte, hogy ˝ ha valaki
balkán-politikánkat negyven év óta céltudatosan és következetesen
figyeli, megbizonyosodhatik afelől, hogy mi voltunk a balkáni né-
pek függetlenségének és szabad fejlődésének igazi védelmezői.˝
Ha nem így történik, akkor a balkáni népek akaratuk ellenére is
orosz befolyás alá kerülnek. Véleménye szerint helyre kell állítani
a jó viszonyt Bukarest és Szófia között és az oroszoktól megalkotott
új Balkán Szövetséggel, amelyet tehát ezzel léterő erőtényezőnek
ismert el, a szerb, görög és román kormányokkal együtt kell keres-
ni a félsziget békéjének biztosítását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése