33
A magyar közvélemény vajmi keveset tudott az albán helyzetről.
A lapok írtak a Balkánon történtekről. De a valódi okokkal nem voltak
sokan tisztába, hogy mire is megy ez a ˝játék˝. A közvélemény nem
tartotta méltánytalannak ha a szerbek kijáratot kapnak a tengerre.
Annál is inkább, mert Magyarországnak is évszázados törekvése volt
a tengerre való kijutás. Ez a két törekvés soha nem váltott ki ellentétet
Szerbia és Magyarország között. Tisza István az 1912.november 18-i
beszédében méltatta a Balkán Szövetség diadalának jelentőségét és baráti jobbját nyújtotta feléjük. Szerinte a török elnyomás elleni küzdelem-
ben az a történelmi közösség lángolt fel ismét, mely az elmúlt évszázadok
folyamán együtt és vállvetve küzdött a szabadságért. Nem elégedett
meg azzal hogy a szabaddá tett balkáni népeket üdvözölje, hanem a
románokat is baráti együttműködésre szólította fel és ezzel abba a da-
rázsfészekbe nyúlt, amelynek szelencéjét Szaszonov aranyai nyitották meg.
Tisza őszinte megértést keresett a románokkal, mert abban a hitben
volt, hogy a szlávok előnyomulása közös védekezésre fogja bírni a ma-
gyarokat és románokat. Itt azonban Szaszonov útjába került, aki Tiszában
látta azt az akadályt, mely Szerbiának és Romániának orosz vezetés
alatt a monarchia felosztására való egyesítését szorgalmazta.
Tisza és Ferenc Ferdinánd között éppen abban volt eltérés, hogy
míg a trónörökös és centralista barátai szerb ellenesek voltak és ellenük
foglaltak állást, addig Tisza a szerbekkel és románokkal kereste az
együttműködést az orosz politikai tervek ellen.
Tehát a harc az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország a Habs-
burgok és a Romanovok között indult meg; annak első áldozata lett
Ferenc Ferdinánd a második Stürgkh Károly osztrák miniszterelnök
és a harmadik Tisza István; a romok azonban a két dinasztiát is ma-
guk alá temették.
A csehek viszont mind a két fél diadala esetén nyerni akartak.
Amíg Czernin gróf vezetése alatt egy részük a trónörökös mellé állt,
a másik Kramarz és Masaryk vezetése alatt a szerb-orosz kombiná-
cióba kapcsolódott bele. A végső diadal először Czernin felé hajlott,
aztán Masrykot illette. meg.
A háború kitörését egyenlőre a német kormány fellépése akadályoz-
ta meg, amelyet 1912. december 5-én megújított hármasszövetség u-
tolsó megújítása tett lehetővé.
Tisza felfogása szerint Románia volt a súlypont, melynek szövet-
ségét Oroszország balkáni tervei kellően megindokoltak.
Viszont egyre jobban jöttek a hírek az oroszok katonai készülő-
déséről. Dumaine bécsi nagykövet már 1912. október elején ilyen
értelemben nyilatkozott a szerb ügyvivő előtt. Griesinger báró bel-
grádi német követ Hartwig háborús kijelentéseiről beszélt.
Louis George pétervári francia nagykövet szerint Hartwig egyenesen
a monarchiát fenyegette meg: ˝L´affaire de Turqie est faite, Mainte-
nant c´est la tour de L´Autriche˝. Waldthausen báró bukaresti német
jelentése szerint Maiorescu román miniszterelnők fel volt háborodva
Hartwig nyilatkozatai fölött és csodálkozott hogy a nagykövetet állomás-
helyén hagyják, Hogy aztán mennyire volt őszinte a román mniszterelnők
az más kérdés. Popovics pétervári szerb követ szerint azonban ugyan-
ilyen hangnemben beszélt Szaszonov orosz külügyminiszter, egy szél-
jegyzetben Pasics szerb miniszterelnök is. Ugron István a monarchia
belgrádi követe szerint Pasics kizárólag Hartwigra támaszkodott, és
egymásután vette a magyar miniszterelnök a jelentéseket a szerb
támadás előjeleiről.
Nagyobb feltűnést keltett az, hogy a francia külügyminisztérium
szócsőve a Temps párizsi napilap, mely sokáig rokonszenvezett a
monarchiával, hirtelen a monarchia ellenfordult.
A dolgot André Tardieu publicistának tudták be, aki a monarchia
oldaláról Oroszország oldalára állt.
Erre a fordulatra semmi oka sem volt, hiszen a monarchia egyrészt
a háború előtt magáévá tette az antant-hatalmak követeléseit, hogy a
balkáni államok határai ne szenvedjenek változást, ha Oroszország
balkáni szövetségesei a törököktől vereséget szenvednének, másrészt
azt a követelést is magáévá tette, hogy a balkán-államok határai meg-
változzanak, mert Oroszország balkáni szövetségesei győzelmet a-
rattak az ottománok fölött.
Miután a győzelem egyben a nemzeti felszabadulás diadalát is je-
lentette, a monarchiának mindössze az volt a kívánsága, hogy az al-
bánok se maradjanak idegen uralom alatt. Így jött létre Albánia.
Az első Balkán-háború mérlege a szerb-orosz együttműködésnek
és Szerbiának kétségtelen diadala volt.
Albánia felállításnak körülményeiben kevés volt a magyar vonatkozás,
de a magyar államot is érdekelte a bécsi külügyi hivatal külpolitikája
és a csehek politikája. De meg kell említeni báró Nopcsa Ferencet, mint
aki 1908-óta mint a monarchia hírszerzője dolgozott, albán álruhában.
1912, november 28-án az albánok kikiáltották függetlenségüket. Mi-
közben a háború továbbzajlott, a londoni konferencián július 29-én
a nagyhatalmak elismerték a független.semleges Albániát. Amit az
1913.május 30-i bukaresti szerződében is elismernek.
Nopcsa Ferenc partra szállt Durazzo kikötőjébe és bejelentette
trónigényét és kérte a nagyhatalmakat, hogy ismerjék el királyságát.
És kérte a monarchiát hogy küldjön fegyvereket és pénz. Természe-
tesen ezt a kalandot nem támogatta senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése