29
A vonatkozó tárgyalásokat Gesov kívánsága sszerint, Spalaikovics
vitte; később azt mondta, hogy Spalaikovics útján Milovánovics dik-
tálta neki, ami azt jelentette hogy a vonatkozó szerződés megalkotá-
sában a szerb álláspont érvényesült.
Nekljudov mindenesetre mérséklőleg hatott, Hartwig azonban tá-
madó szövetséget akart és így közölte Milovánovics Gesovval 11-én
azt, hogy a monarchia felosztása estén Szerbia Bosznia-Hercegovinát,
Románia pedig Erdélyt kaphatná meg - orosz támogatás mellett. Tény
az, hogy a szerződést 1911. decemberében Belgrádban Pasics, Milo-
vánovics, Spalaikovics és Harwig állította össze és hogy azt Spalai-
kovics vitte Szófiába, hol a szerb és bolgár érdekkörök határait az
orosz katonai attasé állapította meg. Harwig tehát nagy felelősséggel
terhelte meg az orosz kormányt azzal a szövetséggel, amelyről azt
állapította meg, hogy ez a szövetség ˝ új korszakot nyit meg a szláv-
ság történetében.˝
A Balkáni Szövetség ugyanis látszólag a balkáni keresztény né-
pek felszabadítása érdekében jött létre, de már eredetében benne volt
a monarchia megtámadásának és felosztásának gondolata is.
Amit világosan mutatott mindenekelőtt az 1912. március 13-án
Szófiában aláírt szerződés szövege, a belgrádi francia ügyvivőnek
az a kijelentése, hogy a szövetség ˝ jelentékenyen megfogja erősíte-
ni Szerbiát Ausztria ellenében és megnöveli az orosz befolyást a
Balkán-félszigeten˝ ; Erdélynek Románia részére való nyílt felkí-
nálása; a szerbeknek az a törekvésük, hogy a világháború befeje-
zése után az egész felelősséget a meghalt Hartwigra hárítsák át
Hasonlóan nyilatkozott Szaszonov és Raymond Poincaré francia
miniszterelnök. De hasonlóan nyilatkozott a brit külügyi hivatalban
sir Arthur Nicolson is, amikor megjegyezte, miszerint ˝ nagyon
szerencsétlen dolog volt az, hogy ilyen egyezmény létrejött, és kü-
lönösen az, hogy ez orosz auspíciumok alatt történt. A Harwig és
Spalikovics által megalkotott szerződés titokban jött létre, és Hart-
wig különösen vigyázott arra, hogya monarchia ne tudjon róla, és
hogy a monarchia és a szerbek között semmiféle közeledés ne tör.-
ténjen, és az oroszok tervei meghiúsuljanak. Aláírása 1912. március
13-án történt meg.
Poincaré a francia követségek jelentéseiből értesült e szövetség
létéről, mely mögött az oroszok állnak. Melynek a védnökségét
Oroszország vállalta. A franciák nem örültek felhőtlenül ennek,
mivel a francia -orosz entente cordiale (szívélyes egyezség 1893)
kötelezte volna őket háború esetén az oroszok mellé állni. Nem
volt közömbös számukra, hogy ez a szövetség háborúhoz vezet.
Mikor erről Izvolszkijt megkérdezte, a nagykövet azzal nyug-
tatta meg a francia miniszterelnököt, hogy bár a kérdéses szerző-
dés szövegét nem ismeri, de biztosíthatja őt, hogy ezek a jelenle-
gi satus quo megszilárdítására vonatkoznak, bár ennek pont az
ellenkezője volt az igaz.
Maga Poincaré sem tartotta valószínűnek azt, hogy egy nemzet-
közileg biztosított status quo megtartásához ilyen hosszú és titkos
tárgyalásokra volna szükség és 1912, augusztusi szentpétervári
látogatása idején azt mondta Szaszonovnak, hogy a szóbanforgó
megállapodások felosztási szerződések. Az orosz külügyminiszter
nem is cáfolta a francia elnök megállapítását, hanem lefordíttatta a
szerződés szövegét pontról pontra neki. Ebből megállította Poincaré,
hogy az orosz kormány szövetségesük tudta nélkül messzemenő
politikai vállalkozásba fogott, amely háború esetén Franciaországot
is háborúba sodorhatta. Ezért mondta azt, hogy a szerződés háborús
szerződés, amely egy osztrák.orosz háború lehetőségét is magában
rejti. Ezzel szemben Szaszonov utólag, a cárhoz intézett előterjesz-
tésében azt a mentséget hozta fel, hogy a szerződés Ausztria-Ma-
gyarország esetleges támadásaival szemben nyújt védelmet.
A francia elnök nyugtanúl hagyta el Szentpétervárt. Ugyan i-
lyen nyugtalanság volt érzékelhető a monarchiában is. Spalaikovics
szófiai szerb követ 1912. júniusában egy esetleges háborúról beszélt.
Conrad tábornok, a későbbi vezérkari főnök, akár Magyarország fel-
áldozásával is kész volt a románokat benntartani a szövetségben.
A románok benntartása a monarchiát az orosz veszedelemtől való
szabadulásukat segítette elő. Legalábbis ezt gondolták. Nicolae
Jorga professzortól vezetett és az orsz követség által támogatott
Liga Culturale azonban már ekkor megkezdte izgatását az Orosz-
országhoz való csatlakozás mellett, és a magyar-román megegyezés
ellen, a magyarországi román nemzeti párt hivatalos lapját, az A-
radon megjelenő Romanul napilapot Bukarestből ebben a szellem-
ben támogatta. A német külügyi államtitkár Kiderlen-Waechter szin-
tén a német-román kapcsolat megerősítésén fáradozott, miáltal Ro-
nánia Bécstől és Berlintől támogatva, Szentpétervártól csalogatva,
lassanként a helyzet kulcsává emelkedett. Jorga később elmondta,
hogy sikerült a németektől és osztrákoktól elszakadni és az oroszok
mellé állnia.
Gencsics szentpétervári szerb követ már akkor figyelmeztette
Szaszonovot arra, hogy Ausztria-Magyarország és Törökország
között jelentős különbség van. A monarchia Közép-Európában te-
rül el és két évszázad kellett ahhoz, hogy a hasonló fekvéssel nem
bíró Törökországot likvidálják. Gencsics jelentése nem hagy kétsé-
get hogy feltételezte Szaszonov kezdeményezését és felelősségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése