32
A cseh politikai felfogás szerint az orosz politika súlypontja Buka-
resten át Belgrádba költözött át. A balkáni háború komoly veszélyt
jelentett az európai békére, amit világosan mutat az is, hogy Poincarét
sem tudta megnyugtani Szentpétervár kijelentése. Franciaországot
is könnyen beleránthatta volna, mivel az oroszokkal való szövetség
erre kötelezte. A franciáknak a németekkel kellett volna szembe néz-
nia. Ami később be is következett. Hazatérve a francia elnök a brit
kormány támogatását szorgalmazta és ennek az eredete az 1912.no-
vember 22-i levélváltásnak Pierre Paul Cambon francia nagykövet
és sir Edward Grey külügyi államtitkár között. Poincaré nemcsak a
háborútól félt, de az oroszok mesterkedéséinek következtében a bé-
ke fenntartásában sem. Így a felelősség kérdése abban mutatkozik,
hogy a Oroszország a francia kormány eltávolodása esetén is foly-
tatta -e volna a háborús előkészületeket.
Ezek már 1911-ben kivehetők voltak. Hogy a francia elnök fel-
tevése nem volt alaptalan, az Szaszonovnak 1912.november 9-én
Beneckendorff gróf londoni orosz nagykövethez intézett leveléből
állapíthatjuk meg, melyben az aggodalmának adott kifejezést, hogy,
Szerbia és Bulgária háborús veszteségei előre veszélyeztetik azt a
sikert. amely az osztrák háború esetén kínálkoznék. Szaszonov a
török háborút csak előcsatározásnak tekintette. Hartwig már novem-
ber elején felhívta Filality belgrádi román nagykövetet, hogy kor-
mánya biztosítsa magának Erdélyt, nem titkolván el, hogy Törökor-
szág után az Osztrák-Magyar Monarchia következik. Az amit Hart-
wig a román követ útján tudomására hozott a magyar Ugronnak és
Griesinger bárónak bekövetkezett. Az oroszok tervei arra irányultak,
hogy délnyugaton Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából és Monte-
negróból egy nagyszerb, délkeleten Romániából, Erdélyből és Bu-
kovinából egy nagy román birodalmat alakítson. Ezt békés úton nem,
csak európai háború felidézésével lehetett megvalósítani. A gondo-
san előkészített háborúnak nem volt más célja, mint a török hatalom
megdöntése, Auszrtria-Magyarország felosztása és a tengerszorosok
megszerzése.
A fenti célt nyilvánvalóvá tette az, hogy Hartwig a Berchtold
gróf és Pasics, a monarchia és Szerbia közeledését célzó össze kísér-
leteket, amelyeket főleg Ugron István belgrádi követ közvetített, meg-
hiúsította. Pasicsnak minden jevaslatra elutasító választ kellett adnia,
a szerb forrásokból állapítható meg éppen, hogy a Ugron mennyit
fáradozott a békés megegyezés érdekében. Egyben megcáfolja azo-
kat a vádakat, hogy a magyarok voltak azok, akik minden egyetér-
tést meghiúsítottak.
A védekezés ezzel az előnyomulással szemben súlyos nehézsé-
gekbe ütközött, a kiindulási pont a török elnyomás megszüntetése,
a keresztény népek hathatós külső segítsége a török elnyomás aló-
li felszabadítása. Azonban Bécsben a helyzetet félreismerve, a tö-
rököket támogatták, ezzel viszont a szabadság helyett a szolgaság
mellé álltak. Bécs azonban Berlinre való tekintettel a török szövet-
ségre építette számításait, és az orosz veszedelemre való tekintetből
elejtette. Tisza István helyesen ismerte fel amikor a balkáni népek
mellé állt, és progresszív alapon kereste a háború elhárítását, a
szláv imperializmus ellensúlyozását.
Conrad tábornok elgondolása jelentékenyen különbözött Tiszáé-
tól, amikor 1912 decemberében újra a vezérkar élére került, Buka-
restbe utazott, bízva a románok segítségében, Maiorescu minisz- terelnök megígérte ugyan a katonai együttműködést Oroszországgal
ellen, de Conrad centralista gondolkodású ember volt aki Ferenc
Ferdinánd köréhez tartozott aki a román szövetség támogatásával
Szerbia megszerzésére törekedett. Szeme előtt a monarchia bizton-
sága és a trónörökös összbirodalmának megalkotása lebegett; ez
bírta rá arra, hogy az erdélyi határok megerősítése helyett a román
hadsereg szállásául jelölje ki, mely határ szakasz megerősítést 1867
óta a magyar közvélemény követelte. Ez azt a hitet keltette a rom-
nokban, hogy a határ megvédésére nem rendelkezik kellő erővel.
Ez aztán majd 1916-ban mutatkozik meg az oláh betöréskor.Gya-
korlatilag védtelen volt az erdélyi határszakasz.És csak a németek
segítségével -köztük volt az akkor fiatal Rommel- sikerült kiűzni
a betolakodókat. Hogy a románok mennyit is értek, azt jól jellemzi,
hogy Conrad távozása után Mihajlovics Miklós orosz nagyherceg
bukaresti látogatása alkalmával, Maiorescu nem adott határozottan
tagadó választ, hanem reményt adott arra nézve hogy nem fognak
kitartani a végsőkig a monarchia mellett. Több se kellett az oroszok-
nak, azután Károly román király előtt megjelent Sebekov orosz kö-
vet, a galíciai határon pedig megkezdődött az orosz csapatok felvo-
nulása. Az orosz követséggel szoros kapcsolatban álló Take Jonescu
pártvezér nyomban megüzente Risztics szerb követnek, hogy Ro-
mánia rövidesen az orosz vezetés alatt álló Balkán szövetséghez
fog csatlakozni. Hogy milyen erős volt az orosz befolyás, hogy az
erdélyi emigránsok az orosz követséggel tartottak kapcsolatot.
A román vezetés kétkulacsos játékot játszottak. Amíg Popovi-
ci Aurél arról biztosította Ferenc Ferdinándot, hogy a 6 milliónyi
magyarsággal szemben (a magyarság száma a 10 milliót is meg-
haladta ekkor a románság száma 3 millió alatt volt akkor Magyar- országon) 14 millió románt ajánlott fel, akikhez szerinte még a monarchia többi nem magyar népei járultak, addig az a Filipescu
képviselő, aki Popovici oldalán Romániának Ausztriához való
csatolásáról tárgyalt az osztrák-magyar követtel, a bizalmas meg-
beszéléseken az Oroszországhoz való csatlakozást ajánlotta,
Take Jonescu viszont a szerbek oldalára készült állni. Conrad
tábornoknál a balkáni román érdekek védelmét szorgalmazta. Vé-
gül a kormány attól tette függővé kötelezettségek teljesítését, ha
Magyarország az erdélyi románoknak autonómiát ad. Ez Conrad
tábornokot és az osztrák centralistákat még inkább a magyarok
ellen hangolta. Ez bírta rá őket arra, hogy Conrad útja után Romá-
niának a monarchia vámterületébe való csatlakozását szorgalmazza.
és gazdasági úton igyekeztek a csatlakozást előkészíteni. Maiorescu
viszont az egész zavarért Hartwigot tette felelőssé.
Ekkor került Pasics szerb miniszterelnök ellentétbe az Albániát
védő osztrák-olasz érdekközösséggel, mely a nyugatadriai partvidék
szerb-görög megszállását nehezményezte. Pasics abban a hitben volt,
hogy az orosz kormány támogatja a szerbek aspirációit,és mögöttük áll, fegyvereserővel is kész volt Albánia megtartására. Ekkor Szaszo- nov arra figyelmeztette, hogy ne pazarolja erejét Albániára, mert egye- dül vívhat háborút a monarchia ellen. Szaszonov tehát egy nagyobb le- számolásra készült, amellyel szemben Albánia megszerzésének csak másodrendű fontosságot tulajdonított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése