9
Boszna okkupációjával kezdődnek a gondok. Az okkupáció elsősor-
ban a Török Birodalom ellen szól. Amely egyre inkább gyengül.
1878-ban a Berlini Kongresszuson kapta meg a Monarchia Bosznia-
Hercegovinát. A San Stefano-i békét megváltoztató nagyhatalmi kon-
ferencia volt. Amely gátat igyekezett vetni egyben az Orosz Biroda-
lom balkáni terjeszkedésének. A részvevők: Német Birodalom, Nagy-
Bitannia és Írország Egyesült Királysága, Francia Köztársaság, Oszt-
rák-Magyar Monarchia, Orosz Birodalom, Oszmán Birodalom, O-
lasz Királyság, Görög Királyság, Román Fejedelemség és Montenegró. A vesztesek Bulgária és az Oszmán Birodalom. A Monarchia 30-re kap- ta meg a jogot arra, hogy katonailag megszállva tartsa Bosznia-Herceg- ovinát. Maga a szerződés nem állta ki az idő rostáját, hisz a nagy nyerő-
nek Ferenc Józsefet tartották. És az orosz befolyás sem csökkent. A
Monarchi viszont növelte befolyását a Balkánon.
1. Berlin, Bécs és Budapest ellentétei. Ausztria-Magyarország hely-
zetét akként állapíthatjuk meg, hogy míg bizonyos erők a monarchia fel-
bomlasztására törekedtek, addig Ferenc József a birodalom megtartásá-
ban volt érdekelt. Azonban Ferenc Ferdinánd trónörökös a dualista
birodalmat centralizálni és föderációvá átalakítani. Ez külföldön azt
váltotta ki hogy a monarchia hamarosan felbomlik. A trónörökös tény-
kedését Magyarországon nem nézték jó szemmel. Ez azért is érdekes,
mert maga a trónörökös kérte Széll Kálmánt és kormányát illetve a
parlament jóindulatú támogatását ahhoz, hogy elvehesse Chotek Zsó.
fiát. De közben Meg Ferenc Ferdinánd azon dolgozott hogy a magya-
rokat beolvassza birodalomba. Ellenezte az osztrák és magyar kie-
gyezést. Nem engedett egyik kormányzat sem ama törekvéseknek,
hogy Magyarországot beolvasszák. Az osztrák centralisták minden-
féléket állítottak Magyarországról, melyek külföldön is napvilágot
láttak, hogy hazánk aláássa a dualizmus épületét. Ebből egy szó sem
igaz. Pont Magyarországnak volt elemi érdeke a dualizmus fenntar-
tása. A magyar közvélemény ezek miatt, fokozatosan önvédelemre
rendezkedett be a kialakuló veszedelemmel szemben.
Az első hogy az osztrák-magyar gazdasági kegyezést Gautsch
Pál báró osztrák miniszterelnök 1897 végén az osztrák parlament
munkaképtelenségére hivatkozva rendeleti úton meghosszabbította.
S mikor ez 1898-ban megismétlődött az báró Bánffy Dezső magyar
miniszterelnök bukásához vezetett. Utóda Széll Kálmán, az általános
óhajnak megfelelően, a szabad rendelkezés jogának visszaszerzását
iktatta törvénybe (1899. XXX.§.), melynek alapján Magyarország
1907-ben - papíroson- az önálló vámterület birtokába jutott. Erre
mindjárt az osztrák centralisták előhozakodtak azzal a képtelen
váddal hogy a magyarok elakarnak szakadni Ausztriától. Ezt egyik
párt se akarta Magyarországon, hisz mindegyik a Pragmatica Sanctiót
vette alapul. Ezen nyugodott a Habsburg Birodalom alapja.
Ezt abból is megállapíthatjuk, hogy amikor Ausztria és Magyar-
ország 1918. pktóber 16-án egymástól kormányzatilag szétváltak,
a Pragmatica Sanctio alapján az 1867.i helyett új megállapodás
szüksége állt elő; a monarchia tehát változatlanul megmaradt. Leg-
alábbis ezt gondolták sokan 1918-ban. De el szállt mint a légvár.
Súlyosabb természetű volt az a vámjavaslat, melyet a német
birodalmi gyűlés 1901. december 14-én elfogadott és amelynek
előrelátható veszedelmeire Széll Kálmán, de Bülow herceg német
birodalmi kancellár is rámutattak. A német vámtörvény ugyanis a
keleteurópai gazdasági egyensúlyt felborította és csak 1902. decem-
ber 31-én, az év utolsó órájában tudott létrejönni az osztrák.magyar
megegyezés. Történetesen ugyanabban a szállodában volt megszállva
Lamsdorff gróf orosz külügyminiszter is, aki közvetlen közelről ál-
lapíthatta meg azt, hogy a Német Birodalom, Ausztria és Magyar-
ország között komoly ellentétek támadtak.
Nem volt ez másként az 1883-ben megkötött hármasszövetséggel
sem, amelynek szerződési okmányát 1902, június 28-án Berlinben
újították meg és amelyhez 1883-ban Románia csatlakozott; ennek
szerződése 1902. július 25-én Sinajában került megújításra. Romá-
niának a központi hatalmakhoz való viszonyát ugyanis az orosz be-
folyás pusztán a német származású Hohenzollern Károly román ki-
rály személyére szorítkozott.
Ezek a körülmények bírták rá Széll Kálmán miniszterelnököt
arra, hogy a monarchia nemzetközi megszilárdítását a magyar köz-
vélemény kívánsága szerint a hármasszövetségnek Angliával való
kiegészítésében keresse. Ezért foglalt állást 1901 végén a magyar
parlament Anglia mellett, mely akkor elszigetelten vívta délafrikai
háborúját. Ez volt a búr háború. Az angolok a háború miatt elszi-
getelődtek. De elszigetelt helyzetükből szabadulni kívánt brit kor-
mány a németekkel megegyezni nem tudott, s ezért a szláv és latin
hatalmak felé közeledett és a londoni National Review 1901. novem-
beri számában ABC jelige alatt megjelent tanulmány, melyet előző-
leg Staal orosz nagykövetnek bemutattak, Európát a hármasszövet-
ség rovására igyekezett átalakítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése