5
Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek 1868. június 10-én a topcsi-
deri parkban történt meggyilkolásával a szerb fejedelmi kormány Ka-
ragyorgyevics Sándor herceget, Szerbia volt fejedelmét és annak bará-
tait vádolta meg, akik valamennyien osztrák vagy magyar területen
éltek: Sándor fejedelem, Jankovics Milovin, Sztankovics Fülöp, Trif-
kovics Pál.
Annyi kétségtelen, hogy Sándor fejedelem lépéseit Bécsből gondos
figyelemmel kísérték, mert attól tartottak, hogy barátai segítségével
Szerbiában forradalmat fog szítani. Beust gróf közös külügyminisz-
tert már 1868, február 1-én figyelmeztette Andrássy Gyula gróf ma-
gyar miniszterelnök arra, hogy Karagyorgyevics Sándor herceg Ma-
gyarországba utazott. A szerb kormány a belgrádi temetésen megje-
lent Gablenz báró lovassági tábornok útján egyenesen Ferenc József-
hez, Ausztria császárához és Magyarország királyához fordult azzal
a kéréssel, hogy az osztrák.magyar hatóságok a merénylet szerzőinek
felkutatásában és kézrekerítésében közreműködjenek. Közvetlenül
megkereste Taaffe gróf osztrák miniszterelnököt abból a célból, hogy
magyar területről, Újvidékről és Pestről Bécsbe utazott Jankovics és
Trifkovics gyanúsítottak lakásán házkutatást tarthasson. Beust gróf
július 6-án közölte az osztrák miniszterelnökkel, hogy a két szerb ál-
lampolgár lakásán megejtendő házkutatásnak semmi sem áll útjában
és hogy Trifkovics, mint Sándor volt fejedelem titkára, nem tarthat
igényt területenkívüliségre. Az osztrák honvédelmi miniszter ezek
alapján házkutatás megejtésére nyomban utasítást is nyert.
A magyar államterületen tartózkodó gyanúsítottakkal szemben
az eljárás körülményesebb volt, mert a vonatkozó kérdésekben a
kormánytól független magyar bíróság nyert illetékességet.
Kállay Benjámin belgrádi osztrák-magyar főkonzul már 1868.
június 25-én megküldötte a szerb külügyminisztériumnak a kért nyo-
mozásokra vonatkozó megkeresését, melyet a magyar miniszterelnök
haladéktalanul kiadott az újvidéki kormánybiztosnak.
Június 26-án a főkonzul a szerb külügyminisztérium megkeresésé foly-
tán Sztankovics gyanúsított megfigyeltetését és esetleges szökésének
megakadályozását kérte. Ugyanakkor Kállay a szerb kormány felkérése
folytán Sztankovics és Trifkovics kiszolgáltatását szorgalmazta, mit a
miniszterelnök haladéktalanul áttett az igazságügyminiszterhez, ki-
nek hatáskörébe a kérdés tartozott. Az igazságügyminiszter (Horváth
Boldizsár) július 9-én Sztankovics kiadatását megtagadta és ezen a
rendelkezésen sem a miniszterelnök, sem a közös külügyminiszter
nem változtathattak, mert a terhelteket a bírói eljárás alól kivonni
nem lehetett. Az igazságügyminiszter ugyanis már július 2-án kö-
zölte a miniszterelnökkel, hogy az ügyet a pesti törvényszékre bízta,
tehát a bírói eljárásnak nem kívánt útjába kerülni azzal, hogy a gya-
núsítottakat kiszolgáltatta és ez által a törvényes úton való felelősségre
vonásukat lehetetlenné tette.
Mikor Belgrádban a rendelkezésnek hírét vették, a szerb kormány
Kállay útján azt kérte,, vajjon kiküldöttei a pesti tárgyaláson részt ve-
hetnek-e? Nyomban azután megküldötte azokat a vallomási jegyző-
könyveket is, melyek a Szerbiában elfogottaktól kerültek a szerb kor-
mány birtokába. Az igazságügyminiszter nem zárkózott el a szerb
kormánybizottak részvételétől, de július 18-án közölte a miniszterel-
nökkel, ez pedig Kállay főkonzullal, hogy a szerb kiküldöttek meg-
jelenése csak a belgrádi végtárgyalás után válik szükségessé.
Ezekután, 1868 augusztusban történt meg Karagyorgyevics Sán-
dor volt fejedelem elfogatása, mire a szerb kormány az ő kiszolgál-
tatását és - magyarországi - javainak elkobzását követelte.
Alig szenvedhet kétséget az, hogy ha belgrádi kezekbe került volna,
Mihály fejedelem sorsára jut. (Az apját is meggyilkolták Sándornak H.)
A volt fejedelem azonban a független magyar bíróság elé került.
Bár azzal szemben vádlott társainak helyzetéhez hasonló helyzetben
volt, hozzá nem értek el a belgrádi kormány tervei és szándékai.
Kállay főkonzul októbar 13.i jelentésében közölte, hogy a szerb
kormány proklamációt adott ki Karagyorgyevics Sándor példás elí-
télése végett a magyar igazságszolgáltatás részrehajthatatlanságához
és a magyar nemzet nemes szomszédi érzelmeihez fellebbezett, -
nem ugyan bármilyen, hanem olyan ítéletért, amilyennel ő szerette
volna sujtani egykori fejedelmét.
A manifesztum azonban történelmi értékű bizonyítékká vált azon
tény mellett, hogy a magyar királyi kormány a bírói eljárás értelmé-
ben hozzájárult ahhoz, hogy a szerb hatóságok magyar területen
megjelenjenek és a vádlottakkal szembesítve, formális kihallgatást
eszközölhessenek. Kállaynak október 13-án kelt jelentése szerint
október 9-én Karagyorgyevics Sándor herceg és vádlott társai a
Maximilian dunai gőzösön Zimonyba érkeztek. Még aznap délelőtt
megtörtént az első szembesítés, mely 11-én és 12-én megismétlő-
dött. Karagyorgyevics, Sztankovics és Trifkovics, Kállay lejenté-
se szerint, keményen tagadtak, de a főkonzulnak mégis az volt a
benyomása, hogy a volt fejedelem valóban a merénylet értelmi
szerzője volt.
A szembesítés Belgrádban igen jó benyomást keltett és így ké-
szült el a szerb kormánynak november 6-án kiadott manifesztuma,
meéyben a szerb régenstanács háláját fejezte ki a magyar kormány-
nak azért, mert a bűnösök kézrekerítésében a szerb kormánynak se-
gítségére volt. Ugyanakkor Karagyorgyevics Sándort a gyilkosság
szervezésével vádolta meg és azt a reményét fejezte ki, hogy a bűnö-
sök elfogják venni méltó büntetésüket.
Ez volt az a precedens, amelyre a kettős monarchiának 1914.
július 23-án a szerb kormányhoz intézett határidős jegyzéke gondolt.
A volt fejedelemmel kapcsolatban meg kell jegyezni, míg a szerb
törvényszék által in contumaciam 20 évi fogházbüntetésre ítélték,
addig a magyar törvényszék által fel nem mentetett ugyan, de meg
sem büntettetett. Élete utolsó szakában Temesváron élt csendes
visszavonultságban.
A kérdés további sorsát illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy
miután a közös külügyminisztérium előzetesen sehol nem fejtette
ki a követelés előzményeit és indokait, azt a hatalmak általában
idegenkedéssel fogadták és túlzottnak, Szerbia állami méltóságával
össze nem egyeztethetőnek tartották, a szer állami szuverénitás meg-
sértésének mondották. A monarchia külügyminisztere ott hibázott,
hogy ezt nem közölték a szerbekkel. Nagyon valószínű hogy ettől
még nem változott volna semmi. A szerbek is utána nézhettek vol-
na hogy valami volt a múltban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése