27
A magyar közvéleményre sem maradt hatástalan. Nem volt elutasítva
a felvetés. Kevéssé ismert az a tény is, hogy Tisza István és a parlamen-
ti többség sem idegen a szerbekkel és Szerbiával szemben. Tiszának
több szerb barát beszéde is ismeretes, meghitt barátja, Burián István
pedig Bosznia-Hercegovina kormányzatában egyenesen a szerbekre
támaszkodott. Ez magában elég volt arra, hogy a magyar kormányt
a trónörökös előtt bevádolják, Azt mondták, hogy Bosznia-Hercego-
vinát kívánja Magyarország megszerezni. Akkor inkább ne legyen
annexió, és Burián pedig távozzék helyéről volt a válasza erre Ferenc
Ferdinándnak.
Elhitte azt is a trónörökös, hogy a magyarok Belgrád titkos szö-
vetségesei, pedig a magyarok csak az osztrák hatalmi terveknek állták
az útját és ellenezték Szerbia megszállását. Redlich József és Friedjung
többször volt Aehrenthalnál a szerb vámunió ügyében.
Vagy mikor a trönörökös haragjában Bratianu Jonel román minisz-
terelnöknek Erdélyt kínálta fel, kit ötnegyedórás kihallgatáson fogadott
és örült, hogy ez a magyaroknak rosszul esett. Vagy a magyarokat
sértő cikkért meleg köszönetét nyilvánította a trónörökös. 1909
december 31.én Frank horvát pártvezért fogadta és a horvát naciona-
listákat a magyarok ellen igyekezett megnyerni.
14. Izvolszkij bosszúja, 1908-1910. - A monarchián belüli ellen-
tétek miatt keletkezett résen nyúlt be az eseményekbe Izvolszkij, aki
Bosznia-Hercegovinát 1908 szeptember 16-án a monarchiának a
tengerszorosokért cserébe ajánlott fel, de akinek ez utóbbit nem si-
került elérnie, a legjobb kártyáit játszotta ki. Bár az annexió ellen
akcióba lépő Szerbiát hivatalosan nem támogathatta, ő maga vette
kezébe a bosszú művét. Azt mondta, vagy forradalom lesz Boszniá-
ban, vagy háború lesz a monarchia ellen, ami csak akkor elképzel-
hető, ha Szerbiát ebben Oroszország támogatni fogja. Spalaikovics
ekkor keresett egy második francia kölcsönt, melyet Szerbia 1909
október 9-én vett fel Párizsban 150 millió aranyfrank értékben,
és ekkor irányította Jeftánovicsot, aki Pribicsevics Milánnal együtt Péter királyhoz látogatott, Pétervárra. Milovánovics szerb külügy- miniszter 1909. újév napján a szerb kormány hivatalos programjának mondta Bosznia-Hercegovina elszakítását. Izvoljszij pedig ugyan- akkor a német nagykövetet arról biztosította, hogy a keleti kérdést csak fegyverrel lehet megoldani. A londoni Balkan Committee Bosz-
nia-Hercegovinának Szerbiához való csatolása, tehát a berlini szer-
ződés revíziója mellett foglalt állást, mire Milovánovics február 10-i
körjegyzékében a két tartomány részére olyan önkormányzatot köve-
telt, amely nemcsak a Szerbiához való csatlakozást mozdította elő,
de nagyon hasonlított ahhoz az önrendelkezési joghoz, amelyet a
szerb kormány az 1905-i fiumei rezolúcióban Horvát-Szlavónország
számára kért. A gondolat Spalaikovics Miroszlávé volt, aki az auto-
nom tartományokat Szerbiába kívánta olvasztani.
Ekkor helyezte Izvolszkij a teheráni nagykövetét Nyikolaj Hen-
rikovics Hartwigot Belgrádba és indította meg azt a politikát, amely
Ausztria-Magyarország ellen a bosszú művét volt előkészítendő.
Miután Hartwigot alkalmasnak találta erre a munkára, Belgrádba ér-
kezése után Spalaikovics miniszteri osztályfőnök a feleségével együtt
sohasem hagyta el a nagykövetség épületét, sőt a hivatalos aktákat is
oda vitte, úgy hogy még a szerbek szerint is Hartwig irányította Szer-
bia külpolitikáját. Pasics és Milovánovics nyomban bizalmas viszonyt
kezdtek az új orosz követtel. Ekkor írta meg röpiratát Cvijics profesz-
szor és mondta meg a Pétervárra látogató Pasics miniszterelnöknek
Izvolszkíj, hogy ˝Ausztria-Magyarország eljárása véresen fogja magát
megbosszulni. Az osztrák kérdés ennek következtében a töröknél is
akutabb lesz. Ő maga rajta lesz, hogy Európán kívül Oroszország
össze kérdéseit likvidálja és Oroszországot visszavezesse európai
céljaihoz, amelyekben a délszláv kérdés középpontjában Szerbia lesz.˝
Miklós cár hozzátette: ˝ a mi jelszavunk: várni és fegyverkezni.˝
Az új politika első feladata volt, Szerbia és Bulgária szövetségét
megújítani. Alighogy Hartwig elfoglalta hivatalát 1909 szeptember
28-án, Péter király, Pasics és Milovánovics együtt jelentek meg a
cár előtt november 25-én. Szerbia fegyverkezett és az 1909-i szerb-
bolgár szerződés V-ik cikkelye határozott szavakkal mondta meg,
hogy ˝a szláv népek magas eszményeinek a Balkán-félszigeten való
megvalósítása, melyek Oroszország szívéhez oly közel állanak, csak
egy orosz-német-osztrák háború kedvező kimenetele útján lehetséges.
Ekkor vállalta el a délszláv vádlottak védelmét Masaryk cseh
professzor és indult meg az a szervezkedés, melynek a monarchia
későb áldozatául esett. A csehek megjelenése Belgrádban azt jelen-
tette, hogy a szervezkedés a monarchián belül biztos, gyakorlott és
befolyásos kezekbe került. A perek lavinája Masaryk ügyeskedésé-
nek köszönhetően Aehrenthal tragédiájához vezetett. A vádlottak
köztük Spalaikovics diadalával végződtek a perek, viszont ezzel a
vádlottak padjára Bécs és Budapest került. Seton-Watson már 1911-
ben arra vállalkozott hogy a pereket az európai közvélemény elé viszi.
Munkája (The Southern Slav Question, London, 1911) valóban
feltűnést keltett és sokat tett azért, hogy a monarchiát és különö-
sen Magyarországot, Európa vádlottak padjára ültesse. Ez a könyv
megjelent németül is ( Die südslawische Frage im Habsburgerreiche.
Berlin, 1913) így már a német olvasók előtt is leleplezte a délszláv
kérdés kulissza titkait. Az olvasók megbotránkoztak a perek felett,
de senki nem vette vagy nem akarta észre venni azt, hogy Masaryknak
Spalaikovicsnak nem sikerült bebizonyítaniuk, hogy a hamisított
belgrádi okmányokat a belgrádi osztrák.magyar követség hamisí-
totta. A követségnek ehhez semmi köze nem volt.
Viszont Masaryk és Spalaikovics diadala, voltaképpen a monarchia
elpusztítását jelentette; abba Hartwig belgrádi orosz követ és Seton-
Watson csak segédkezetek, de ugyanannak a békeműnek voltak a
megalkotói, mely Közép-Európát elpusztította.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése