21
Beck érvelésében az is benne van, hogy Bosznia-Hercegovina
helyzetét rendezi az 1880. évi osztrák és magyar 5.§-a. Módosítani
csak a két parlamentnek egyetértésével lehet. Ráadásul Magyaror-
szág 1879. évi konvenciója elismeri a török szuverenitást a két
tartomány fölött. E miatt a magyar történelmi jog nem érvényesít-
hető Beck azt is hangsúlyozta, hogy az osztrák császár és magyar
király által uralt terület lenne. Tehát se osztrák, se magyar nem lenne.
Az osztrák miniszterelnök szerint a tervezet 1.§-a teljesen megfe-
lel az 1867. évi XII.törvény 1.§-nak nyelvezetével. Azt sem zárta
ki, hogy a magyar javaslat olyan preambulummal rendelkezzen,
amiben kifejezetten fenntartanák a tartományok Szent Koronához
való csatolásának történeti jogcímen alapuló lehetőségét. Azt azon-
ban kizárta hogy a Reichrath elismerje Magyarországhoz csatolását.
Számolni kell azzal is, hogy Bosznia-Hercegovinában nem lenne
népszerű, sőt. legélesebb ellenállásra találna.
Ezután 1908. november 26-án az új osztrák kormányfő Bienerth
terjesztette az Abgeordnetenhaus elé az annexiós törvényjavaslatot.
Ez eltért a szeptember 10-i javaslatól, még a címe is más lett.
A trónöröklés hatálybaléptetéséről nincs szó a javaslatban. A ter-
vezet az 1880. évi igazgatási törvény hatályát továbbra is fenntartotta
Az Indoklás a tervezet céljának Bosznia-Hercegovina és a Mo-
narchia elválaszthatatlan jogi kapcsolatának létrehozását nevezte
és leszögezte, hogy a tartományok Ausztriához és Magyarország-
hoz való viszony nem változott, Boszni-Hercegovinát úgy, mint
eddig, őfelsége uralja és kormányozza. Az annexiós javaslatokat
soha sem tárgyalták. A magyar Képviselőház választott egy 21
tagú bizottságot 1908. november 13-án, melynek elnöke Thaly
Kálmán lett, de érdemi, tényleges munkát nem végeztek. A
Munkáspárt választási győzelme után többször beterjesztették
változatlan formában az annexiós javaslatot, de tárgyalni soha
sem tárgyalták. Az Abgeordnetenhaus 1908. december 18-án
választott egy 52 tagú bizottságot, amely 1909. január 22-én ala-
kult meg Bedrych Pacák elnökletével. Az osztrák kormány három-
szor terjesztette be az annexiós javaslatot, 1909. március 10.én,
október 22-én és 1910. július 21 itt újra. Minden egyes beterjesz-
tés után új annexiós bizottság alakult.,és mindig a bizottság elé
terjesztették az új javaslatot. Érdemi munkájuk is volt, mert há-
rom ülést is tartottak 1909. január 28-án, április 9-én és május 6-
án, A magyarokhoz hasonlóan az Abgeordnetenhaus sem tárgyal-
ta a törvényjavaslatot.
A törvényjavaslatok a két kormány eredményeképpen jöttek
létre abban a formában, ahogyn végül beterjesztették őket a
parlamentek elé. Az osztrákok a magyar történelmi jogot nem
fogadták el, a magyarok a közös tartomány gondolatát utasítot-
ták el. ezért meg kellett találni az a formát mely mind a két
felet kielégíti, legalábbis valamennyire. A magyar javaslatban
ezért nem szerepel egyértelműen, hogy Bosznia-Hercegovinát
a magyar korona jogán annektálják, az osztrák pedig azért nem
jelentheti ki, hogy a tartományokat az Osztrák.Magyar Monar-
chia kebelezi be. ennek köszönhetően rendezetlen maradt az
államterület közjogi viszonya a monarchia összeomlásáig.
Az osztrákok azt is elutasították hogy a hitlevélben vagy a
koronázási esküben az annexióra hivatkozni lehessen. Ma-
gyarország területszerző jogát is korlátozta az 1880. évi. VI.
törvénycikk 5.§-a. Az osztrák álláspont három pillérre épült.
Egyrészt a Berlini Szerződés a magyar királyt és osztrák
császárt hatalmazta fel Bosznia-Hercegovina megszállásával,
vagyis a tartományok megszerzésében nem kizárólag a magyar
király, hanem az osztrák császár is részt vett. Másrészt az 1880.
évi VI. törvény 5.§-a szerint az osztrák törvényhozás egyetérté-
se nélkül nem lehet változtatni Bosznia-Hercegovina helyzetén.
Harmadrészt a 30 éves megszállás költségeit Ausztria állta hoz-
závetőleg 1 milliárd koronát fordított a tartományokra. És ez
alapján gondolják a jogcímet arra, hogy bekebelezhessék a
tartományt. A jogcím kapcsán a modern osztrák jogi felfogás
állt szemben a középkori magyar jogelvekkel. De mind a két
érv helytelen. Osztrák oldalról senki sem hangoztatott olyan
nézetet,hogy az annexió Ausztriát illetné, mindig osztrák-ma-
gyar annexióról beszéltek. Ausztria-Magyarország a Berlini
Szerződést felrúgta, mert nem arra kapott megbízást hogy be-
kebelezzen, hanem csak a megszállásra és igazgatásra, átvéve
a szultán szuverén jogait, mely továbbra is fennállt. Tehát a
közigazgatási koncesszió, vagyis a terület megszállása és igaz-
gatása nem nyújt jogcímet a terület annektálásához. A tartomány
megszerzése majd csak 1909. április 19-én következik be.
Légből kapott dolog volt az, hogy Ferenc Ferdinánd Budapesten
erős pártot szervezett Belgrád elfoglalására. Ezt a szentpétervári
brit nagykövet sir Arthur Nicolson jelentette ismeretlen forrásra
hivatkozva. Ez az állítás nem felelt meg a valóságnak, mivel
a magyarok és szerbek jó viszonyt ápoltak.és pont Ferenc Ferdi-
nánd vádolta meg a magyarokat azzal, hogy az osztrák-horvát
viszonylatra építendő délszláv politikával egy magyar-szerb érdek
közösséget állítottak szemben.
Magyarországot egyébként annyiban érintette az annexió, hogy
érte felelősséget kellett vállalnia., és ennek a felelősségnek indo-
kolatlanul nagyobb részét hárították a magyarokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése