20
Hangsúlyozni kell azonban, hogy Wekerle nem azt kívánta, hogy Bosznia-Hercegovina Magyarországhoz kapcsolódjon, vagy az annexió
Magyarország nevében történjen, hanem csupán azt, hogy az annexió a magyar Szent Koronát megillető történeti kapcsolaton alapuló jogcím segítségével menjen végbe. Ez olyan „erkölcsi jogosultság”, amit a magyar
közjog állandóan fenntartott, elismert, és amiről soha nem mondott le. E jog
kifejezésre jut a magyar királyi címben, címerben, lobogón, a hitlevélben és a
koronázási esküben is. Hivatkozott arra, hogy Dalmácia, Galícia és Lodoméria
is a magyar és a cseh korona jogán kerültek a Habsburg uralkodók hatalmába.
Ráadásul a történeti jogcím nagyon hatásos érv az esetleges népszavazási
szándékkal szemben.
A magyar kormány Bosznia-Hercegovina alkotmányjogi helyzetére vonatkozó elképzelése meglehetősen egybecsengett Aehrenthal
el- képzelésével. A források sajnos nem tartalmaznak olyan adatot, ami arról
tanúskodna, hogy a magyar kormány tisztában lett volna Aehren- thal
szándékaival, de nem elképzelhetetlen, hogy Wekerle azok is- meretében
képviselte a magyar álláspontot. A közös minisztertanácsi jegyzőkönyvekből
mindenesetre nem vehető ki Aehrenthal részéről valamiféle túlzott ellenállás a
magyar kormánnyal szemben, inkább közvetíteni igyekezett a két kormány
között. Inkább osztrák részről volt tapasztalható ellenállás.
Az október 3-i magyar minisztertanács határozta meg a parlament elé
terjesztendő törvényjavaslat tartalmát. A minisztertanács által végül elfogadott
szöveg eltért attól, amit We- kerle magával vitt a szeptember 10-i közös
minisztertanácsra. A ma- gyar miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar
javaslat azon az ősi köteléken alapul, amit a magyar jog a királyi címben,
címerben, zászlóhasználatban, a király által adományozott boszniai egyházi
méltóságok adományozásában, s a királyi hitlevélben és koronázási esküben
biztosított. Ezek arra is biztosítékot nyújtanak, hangoztatta Wekerle, hogy „a
megszállott tartományok viszonyának végleges rendezésénél” Ausztriával
szemben is érvényesíteni lehessen a magyar igényeket. „Az annectálással függ össze még az a kérdés is, hogy a két ország a monarchia melyik államához
csatolandó. Abban a kötelékben, a mely a két országot régebben
Magyarországhoz fűzte, meg van ugyan a jogczím; Boszniának és
Herczegovinának viszonya a magyar szent korona országaihoz azonban sem
régibb, sem újabb törvények által szabályozva nincsen; úgy hogy önmagában
véve is törvényhozási szabályozást igényel.
De szabályozást igényel Auszt- riával való viszonyunk szempontjából is,
mégpedig annál a lekötöt- tségnél fogva, a melyet az 1880. évi VI. törvényczikk
5. §-a állapít meg, és melynek értelmében a szabályozás csak Magyarország
és Ausztria törvényhozásainak egyetértésével történhetik. Minthogy az
Ausztriával ebben a tekintetben folytatandó tárgyalások kétség- kívül évekig el
fognak húzódni, a Boszniával és Herczegovinával való állandó kapcsolat
kimondása pedig (…) halasztást nem tűr (…) a viszony újabb szabályozásáig
továbbra is az 1880. évi VI. törvény- czikk rendelkezései értelmében kellend
eljárni”. Az Országgyűlés elé benyújtandó tervezet ezen kívül kimondaná az
uralkodó szuverén jogainak Bosznia-Hercegovinára való kiterjesztését és a
magyar trónöröklési törvények hatályba lépését.
A tervezettel kapcsolatban Apponyi Albert és ifj. Andrássy Gyula hangoztatta a kételyeit. Apponyi szerint a javaslat nem rendezi a közjogi
problémákat, „hogy ti. Ő Felsége melyik souverain hatalma, az osztrák
császári vagy a magyar királyi terjeszkedik ki a megszállt tartományokra,
hogy Ő Felsége két államának melyikéhez csatlakoznak és milyen közjogi
kötelékkel” a tartományok. Wekerle leszögezte: „Magyarországnak ezen
tartományokra vonatkozó jogának fentartása (sic!) az indokolásban nyerne
kifejezést”. Apponyi végül beadta a derekát, „mert a tervbe vett rendszabály a
javasolt alakban, ha nem is valósítja meg a (…) teljes közjogi rendezést, de
nem áll azzal ellentétben és nem präjudikál későbbi megvalósításának”.
Andrássy attól félt, hogy „a jelenlegi provizoriumot újabb provizorium váltaná
föl”. A tervezet- hez azonban végül ő is hozzájárult.
A magyar annexiós törvényjavaslatot 1908. november 11-én ter- jesztette
a kormány a Képviselőház elé. A javaslat 1. §-a szerint az Országgyűlés
„tudomásul veszi, hogy ő császári és királyi felsége Boszniának és
Herczegovinának alkotmányos autonómiát adandó, -tekintettel azokra az ősi
kötelékekre, melyek dicső elődeit a magyar trónon ezen országokhoz fűzték souverain
jogait ezen országokra is ki- terjesztette”. Az Indokolás hozzáfűzte:
„Az a régi jogállapot és kötelék, mely ezeket a tartományokat a magyar szent
korona országaihoz fűzte, királyaink ott gyakorolt souverain jogában állott.
(…) Ezeknek a jog- viszonyoknak megfelelőleg Ő Felsége souverain jogainak
Boszniára és Herczegovinára való kiterjesztését állapítja meg a javaslat 1. §-
a”. Wekerle utalt rá, hogy az osztrák kormány nyomására tettek le a Bosz- nia-Hercegovinára
vonatkozó magyar jogigény és a tartományok vég- leges
alkotmányjogi helyzetét rendezni hivatott tárgyalásokra való utalás
törvényjavaslatba történő fölvételéről.
A 2. § a magyar trónöröklési törvények hatályba lépéséről rendel- kezett,
míg a 3. § -az október 3-i minisztertanács határozata szerint - fenntartotta az
1880. évi VI. törvény hatályát. A magyar javaslat tehát nem nyilvánította ki
Bosznia-Hercegovina Magyarországhoz csatolását, nem mondta ki
határozottan és egyértelműen, hogy Bosznia- Hercegovina Magyarország
részét képezi, csupán úgy értelmezte az uralkodó szuverén jogainak Bosznia-Hercegovinára
való kiterjesztését, hogy az a magyar király jogainak
kiterjesztését jelenti.
Beck osztrák miniszterelnök az augusztus 19-i közös miniszter-
tanácson kifejtette, hogy Ausztria vérét áldozta a tartományok elfog-
lalásáért, ezért nem engedhetik meg, hogy Magyarország és Ausztria
között az erőviszonyok megváltozzanak Magyarország javára és
Ausztria kárára. Csak elméletileg tartja lehetségesnek Bosznia-Her-
cegovina Magyarországhoz való csatolását. Ténylegesen nem.
Nem lát más lehetőséget, mint hogy corpus separatum maradjon.
Vagyis külön testként kerüljön a monarchiához. Máskülönben
konfliktus jönne létre Ausztria és Magyarország között. A történel-
mi jogra való hivatkozás pedig a külföld előtt azt a látszatot keltené,
mintha Magyarország egyedül Ausztria nélkül akarja végrehajtani
az annexiót. Veszélyes lenne a dualizmus számára ha az erőegyen-
súly Ausztria és Magyarország között felborulna Bosznia- Herceg-
ovina miatt.fejtette ki Beck a szeptember 10-i közös minisztertaná-
cson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése