17
Pribicsevics Ádám a Pravda belgrádi hírlap 1937. február 21-i szá-
mában a következőket írta (Prokopy nyomán idézve): ˝ Az 1867. évi
(helyesen 1868. H) magyar -horvát kegyezés alapján Horvát-Szla-
vonország a közigazgatásban, az igazságszolgáltatás és a közoktatás
terén csorbítatlan önállósággal rendelkezett, a horvát bán pedig olyan
miniszter volt, aki három tárcának a jog és hatáskörét látta el, minden
ügyosztály élén külön és államtitkári rangban levő osztályfőnökökkel.
Ezen felül az együttes törvényhozás terén is a végrehajtó hatalom a
bán kezében volt. Horvátországnak tehát nem egy, hanem álladóan
három minisztere volt a bán személyében, aki horvát területen egyúttal
az egész vonalon a közös miniszterek végrehajtó hatalmát is gyakorol-
ta. Ezenfelül Budapesten állandó székhelye volt a horvát miniszternek,
a közös kormány mellett, mintegy összekötőként a zágrábi autonóm és
a budapesti közös kormány között. De meg volt Horvátországnak a
maga honvédsége és rendőrsége is horvát szolgálati nyelvvel és hor-
vát vezényszóval, s meg volt a maga zászlója és ősi címere.˝ Pribicse-
vics Szvetozár a Sándor szerb király diktatúrájáról írt művében 1936.
kijelentette, hogy a délszláv lakosságnak Ausztria-Magyarországban
sokkal több jogai voltak, mint az új délszláv államban és hogy nem
felel meg a valóságnak az a beállítás, amely őket a törökországi rá-
jákkal hasonlította össze, mert ˝népünk elég nagy szabadságot élve-
zett˝. Ezzel ő maga mondott ellent annak a politikának amelynek
1903-tól 1918-ig az élén állott. Tehát ez is bizonyítja azt, hogy
mennyire hazug az a magyar és külföldi balliberális történészi fel-
fogás, hogy az akkori Magyarországon milyen rettenetes módon
nyomták el a nemzeti törekvéseket. Voltak viták, tüntetések a ma-
gyarok ellen,de a világháború után jött a fekete leves, mert jogaik-
tól teljesen megfosztották a horvátokat. Majd ez később a Tito-éra
alatt erősebb lesz. mert minden vezető poszton akár hivatali,akár
rendészeti,katonai posztról volt szó, szerbekkel töltette fel a horvát
nemzetiségű Tito diktátor. Az autonóm területek meg csak szédí-
tés volt és nem volt valódi beleszólásuk semmibe az ott élő nem-
zetiségeknek. Svájcra hivatkozni meg monszensz. Egész más kö-
rülmények voltak ott, mint Európa más részein. A többi európai hata-
lom és gyarmattartó országok nem ismerték el a nemzetiségek jo-
gait és mint a franciáknál nincsenek is. Mint ahogy az USA-ban
sem bántak kesztyűs kézzel akár az indiánokról volt szó, akár né-
gerről, vagy ázsiairól volt szó. Vagy más nemzetiségűről legyen
szó. Azt is meg kell világítani hogy bár Supilo horvát hazafi volt
és mindenki annak ismerte, abból nem következett az , hogy Ma-
gyarország ellenségévé kellett lennie. A magyarellenes propagan-
da azt, hogy sem Supilo, sem Trumbics Antal zárai polgármes-
ter, nem magyar, hanem osztrák állampolgárok voltak összekötte-
tésben - a magyarok ellen. Supilo tehát nem a magyarok miatt,
hanem mások kedvéért volt ellensége a magyaroknak. Hozzá te-
hetjük azt is, hogy a Belgráddal fenntartott összeköttetései folytán
terjesztette ki az önrendelkezési jog követelését Bosznia-Hercego-
vináról Horvátországra és így láncszeme volt annak a frontvonal-
nak, mely Prága és Belgrád között Bécsen és Zágrábon át futott.
8. Bosznia-Hercegovina kérdése. - A magyar közvélemény az 1878-
ban szerzett tartományok kérdésében semleges álláspontot képviselt.
A tartományokat 1882-1903 Kállay Benjámin irányított, illetve 1903-
1912 között Burián István báró pénzügyminiszterek irányították A
Mindkét kormányzó a szerb kisebbséget támogatta az osztrák-hor-
vát közösséggel szemben, mely mostohán bánt velük. Ez volt az a-
akadálya annak, hogy a két tartományt Horvátországgal együtt az
összbirodalomba illesszék, (trializmus). Magyarország tehát nem
szolgáltatott okot arra, hogy azokat Szerbia Horvátországgal együtt
magának szerezze meg.
Ezt a követelés Spalaikovics állította fel, ki egyetemi hallgató
korában, 1896-ban a magyar millennium idején, Párizsban magyar-
ellenes tüntető gyűlést rendezett. Felesége a boszniai szerbek vezető-
jének, Jeftanovics Gligorjénak volt a lánya és a franciák szerint bosz-
niai látogatásait izgatásokra használta fel.
Amikor a szerbek 1907. novemberében Szarajevóban csonkapar-
lamentet tarottak és a két tartomány részére az önrendelkezési jogát
követelve, a lakosság többi részének távollétében olyan határozatokat
hoztak, mintha tekintet nélkül az osztrák-magyar megszállásra, pusz-
tán a feloszlásnak induló török hatalomnak lettek volna tartományai.
Jellemző, hogy Budapesten az esetről tudomást sem vettek, a horvátok
azonabn azonnal felháborodásukat fejezték ki, és ez a felháborodás
egyforma volt Zágrábban és Bécsben. Vagyis Budapest nem gyakorolt
nyomást a szerbekre és ne tiltakozott és nem tiltottak be semmit.
Az is kitűnik, hogy a szerb vámháború csak láncszem volt Oroszor-
szágnak és balkáni védenceinek felkészítésében. Maga a brit ügyvivő
jelentette, hogya az orosz, bolgár és szerb fegyverek és töltények ki-
cserélhetők legyenek. Bécs polgármestere Ferenc Ferdinánd bizalma-
sa, az orosz előnyomulás idején, azt követelte, hogy az osztrák kor-
mány a nemzetiségekkel szövetkezzenek a magyarok ellen. Az en-
nek nyomán kitörő polgárháború lehetőséget adott volna az oroszok
előretörésének. Ez megint csak azt bizonyítja, hogy nem a magyarok
keverték a kártyát.
9. Oroszország akcióba lép, 1906 - Sir Edward Grey brit külügy-
miniszter nem ragaszkodott Törökország területi épségéhez és ezzel
utat nyitott az oroszoknak, a tengerszorosok megnyitására vonatkozó
terveik előtt. Röviddel az orosz szövetség létrejötte után megjelenik
nála Benekendorff gróf nagykövet és bemutatta neki a londoni török
követ jelentését, melyben azt közölte kormányával, hogy értesülése
szerint az 1905-ben megújított angol.japán szövetségi szerződés a tö-
rök területek garanciáját tartalmazza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése