23
12. A boszniai válság és Magyarország. 1908-1909. Miután az
osztrák centralisták a horvátokra építették terveiket, mi sem volt ter-
mészetesebb hogy a szerbek tartózkodnak Magyarország megtámadá-
sától. Azonban Bécsből egyre másra mentek a jelentések arra vonat-
kozóan, hogy egyes horvát politikusok a szerb kormánnyal titkos
összeköttetésben vannak, ami a magyar állam biztonságát fenyegeti.
A magyar kormány a legtöbb jelentést irattárba tette és különösebb
intézkedést nem tett. Ennek ellenére Seton-Watson már 1911-ben a
délszláv politikai pereket a magyar kormány rovására írta, holott a
megfelelő bizonyítékok legalábbis akkor hiányosak voltak. De tér-
jünk vissza a magyar állam biztonságára.
A szerbek által támogatott délszláv propaganda statutumának
V. cikkelye szerint a titkos szervezet hatásköre Magyarországra
is kiterjedt. (Nastich G.: Finale. Budapest, 1908 és a következő II.)
- X.§. szerint Magyarországon ˝ahol forradalmi harc nem lehetséges,
a szervezetnek a nép öntudatát kell felébresztenie és erősítenie. Bosz-
niában a hol a népnek jogai nincsenek, terrorisztikus akcióba kell
kezdeni.˝ - A magyar kormány részére megküldött, magyar vonat-
kozású bécsi okmányok közül megemlítendők: Wien, 1907. októ-
ber 9. A közös külügyminiszter 1623. sz. átiratában közli a belgrá-
di osztrák-magyar követ bizalmas jelentését, mely szerint Pribicse-
vics és Bubiszajljevics horvátországi szerb nemzetiségű képviselők
a szerb kormánytól a szerb propaganda céljaira anyagi támogatást
kértek. M. E.1907. november 11., 5373. szám. - Wien, 1907. de-
cember 6. Ugyanannak 1755. sz. átirata, melyben jelentést közöl
arról, hogy Supilo a szerb kormánytól 100 000 frank kölcsönt kért
a szerb propaganda céljaira. M. E.1907. 5767. szám. - Wien, 1908.
febr. 21. A közös hadügyminiszter 958. sz. átiratában szlavóniai és
bácskai szerb izgatásról értesíti a magyar mi.,niszterelnököt. M. E.
1908. február 27. 845. szám. - Wien, 1908. február 26. A közös
külügyminiszter 220. sz. átiratában közli a belgrádi osztrák-magyar
követ jelentését arról, hogy Martinovics Milán a szerb szkupstinában
a magyarországi szerb nemzetiség helyzetéről interpellált.. M. E.
1908. február 27., 913. szám. - Wien, 1908. április 30. Ugyanaz 533.
szám alatt a belgrádi követ jelentését közli, a magyarországi, horvát-
szlavónországi és bosznia-hercegovinai szerb izgatásról. M. E. 1908.
május 1. 2177. szám. - Wien, 1908, június 24. Ugyanaz 971. sz. alatt
Damjanovics szerb őrnagynak gyakori magyarországi utazásairól ér-
tesíti a magyar miniszterelnököt. M. E. 1908. június 30., 2956. szám.
Miután a boszniai válság a tetőpontjára hágott, a viszony Szerbia
és a monarchia között elmérgesedett. a centralista Friedjung Henrik
osztrák publicista 1909. március 25-én a Neue Freie Presse bécsi
napilap hasábjain a közös külügyminisztériumban kapott okmányo-
kat közölt, melyek a szerb kormányra nézve súlyosan terhelőek vol-
tak és amelyek után az akkori feltevés szerint a háború következett.
A háború azonban elmaradt, és a megindított perben az okmányok
hamisnak bizonyultak. A perben az egyik oldalon Aerenthal gróf
bizalmasa Friedjung és a Reichpost bécsi napilap szerkesztője, Fun-
der Frigyes, a trónörökös bizalmasa állt, a másikon a horvát Supilo
és Spalaikovics Miroszláv szerb külügyi osztályfőnök. A vádlottak
védóje Tomás G. Masaryk cseh professzor és képviselő volt, a perről
pedig cseh-szerb források alapján Seton-Watson írt terjedelmes munkát
(The Southers Slav Question, London. 1911. - Die südslawische
Fráge. Berlin, 1913.) - A bécsi, belgrádi és zágrábi politikai körök
a Friedjungtól közölt okmányokból keltett mozgalommal állottak
szoros kapcsolatban. Az okmányok hamis ak bizonyultak, viszont
a helyzetet jól ismerő Gratz Gusztáv véleménye szerint, tartalmilag
megfelel a valóságnak. ( Pester Lloyd, 1929. október 20.) - De többen
írnak az esetről. Masaryk. G.T.: Der Agramer Hochverratsprozess
und die Annexion von Bosnien und Hercegovina. Wien, 1909. Su-
pilo F.: Le procés de Friedjung- Reichpost et la coalition croate-serbe.
Fiume, 1910. Rappaport A.: Rund und den Friedjung-Prozess. Berliner
Monatshefte. Berlin, 1931. Schultz M.: L´ affaire Friedjung Revue d´
histore de la guerre mondiale. XV. Párizs, 1937.109-37 l., Grazt vé-
leményéhez csatlakozik és a hamis okmányok tartalmi valóságát
elismeri. (123-l.) E tekintetben a vádlottak védőjét Masaryk profesz-
szor követte.
A boszniai válság idején Pavlovics Mile belgrádi professzor a
budapesti munkásság között köztársasági propagandát folytatott.
Amiről a közös külügyminiszter átiratot intézett a magyar miniszter-
elnökhöz.1908 december 31 és 1909 január 2 között. Tudtak arról
is, hogy Szerbia anyagi támogatást küld a tiltakozó gyűlés szervezői
részére. És azt is közölte a közös külügyminiszter, hogy a szláv
izgatás központja Budapesten van, a közös hadügyminiszter pedig,
hogy az Újvidékről, Temesvárról, Nagybecskerekről, Mosztárból
és Szarajevóból Belgrádba küldött titkos jelentések Budapesten át
jutnak a szerb kormány birtokába. E jelentéseket Gavrila budapes-
ti ügyvéd adta át Petkovics szerb főkonzulnak, ki Belgrádba továb-
bította őket, hogy Supilo budapesti tartózkodása idején gyakran
érintkezik a szerb főkonzullal; hogy Supilo és Medákovics horvát
képviselők Petkovics útján a Slovenski Jug szerb egyesülettől a
zágrábi per vádlottjainak védelmére 6000 dinárt kértek 1909 júni-
us 6-án a közöz külügyminiszter megküldi a magyar miniszterel-
nöknek a belgrádi Slovenski Jug egyik jegyzőkönyvét, melyben
Supilo már 1907 február27-én megtartott beszédében a horvát kép-
viselők élénk ellent mondása mellett, Szerbia részére követelte
Boszia-Hercegovinát. 1907 szeptember 11-én a közös külügyminisz-
ter 1323. sz. átiratában boszniai jelentés alapján arról értesíti a ma-
gyar miniszterelnököt, hogy Supilo horvát képviselő Atanackovics
szerb tábornokkal Bosznia-Hercegovinának, Horvát-Szlavóniának
és Macedóniának Szerbiához való csatolásáról értekezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése