26
Akkor történt ez, amikor ugyanő a bukaresti követnek azt a kije-
lentését közölte a magyar miniszterelnökkel, hogy az Astra erdélyi
román egyesület besztercei kongresszusára román miniszterek utaz-
tak és amikor Bratianu román miniszterelnök a Bukarestbe utazó
Seton-Watsion figyelmét Erdélyre irányította, miután a londoni ro.
mán konzul útján három héten át informálta öt. Azután maga panasz-
kodott a bukaresti követ előtt, mikor pedig az a vádaskodását visz-
szautasította, Berlin útján a monarchiára gyakorlandó nyomással ke-
resett Magyarország és Bulgária rovására újabb előnyöket. Ebben a
válságos helyzetben utazott Sinaiába Ferenc Ferdinánd trónörökös,
kinek szájából hallotta lesújtó ítéletét a magyar nemzetről és elra-
gadtatással azokat az ígéreteket, hogy csatlakozás esetén Erdélyt
Romániának fogja juttatni. A sok osztrák zászló között kitűzött
magyar zászlót a Prahova folyóba dobták, az erdélyi román emig-
ránsok Popovici vezetése alatt tisztelegtek a trónörökös előtt, távo-
zása után pedig a román kormány támogatása mellett irredenta
egyesületet alakítottak, mely a háborúig megmaradt. A főherceg
örömét fejezte ki a felett, hogy látogatása Magyarországon jogos
aggodalmat keltett. Ő maga nézte át a centralista Chlumetzky vo-
natkozó cikkét és annak megjelenése után ismételten köszönetét
fejezte ki érte. Bratiani Bécsbe sietve kijelentette, hogy a Habs-
burgok érdekeinek egész életén át előharcosa lesz, a megdöbben
Aehrenthal bárótól pedig egyenlőre Szilisztrát kérte Románia ré-
szére. Erdéyl átengedésének gondolatát - ˝solution transactionelle
de la question transylvaine˝, amint a belgrádi francia követ nevez-
te, - el kellett ejteni.
Ferenc Ferdinánd a nem létező ˝magyar imperializmust˝ akarta
letörni, mint ahogy azt a későbbi történet írás megállapította, ez
csak arra volt jó hogy egy képzelt ellenséget kreáljon. Csak ürügy
volt arra, hogy egy képzelt ellenségel harcoljon.
Ez a trónörökös agyszüleménye volt, Itt a probléma az volt, hogy Magyarország keresztbe tett az osztrák terveknek és útnak, melyen Ferenc Ferdinánd grandiózus tervei megindulni készültek. A magyar
ellenállás nem egy másik imperializmus jelentett, legfeljebb azt,
hogy a magyar nemzet a Kárpát medencében, a magyar állam te-
rületén, minden külső hatástól függetlenül, szabadon rendelkezzék.
Még önkényesebb az a beállítás, hogy ˝a korona és ezzel a biro-
dalom egyedüli mentsége az lett volna, hogy a fiktív ˝néppel˝ szem-
ben a népekkel szövetkezzék.˝. Ez Boehm M-H.Das Nationalitäten-
recht der alten Oesterreich. 766.l.művében áll. Ennek a szintén utó-
lagos beállításnak balti német szerzóje ugyanis nem volt tisztában
azzal, hogy a kettős monarchiában két uralkodó volt és két állam
és hogy az egyik állam uralkodója nem szövetkezhetett a másik
állam népeivel anélkül, hogy ez ne lett volna külső beavatkozásnak
minősíthető. Mivel Ferenc József osztrák császár és magyar király
volt. A kettő az kettő. Meg kell azt is említeni, hogy a korszak vé-
gén 1910-ben megejtett magyarországi népszámláláskor a magyar-
ság számaránya növekedett 54.5 % . Ez Horvátország nélkül, de
Fiuméval együtt értendő. Ezzel megnövekedett a súlya is a magyar-
ságnak. Rohamos magyarosodás - és nem elmagyarosítás - vette
kezdetét, mely a nemzetiségeknek addig is hazafias és lojális töme-
geit olyan erővel állította volna a magyarság mellé, hogy rövidesen
minden külső megbontás reménytelenné válhatott.
Éppen ez volt az, amit Magyarország külső ellenségei kellően áté-
rezve mindenáron elkerülni törekedtek.
Ferenc Ferdinánd nemcsak Ausztria trónörököse volt, hanem
Magyarországé is, helytelenül, a maga, uralkodóháza és birodalma,
tehát nem pusztán Magyarország romlására hibázott akkor, mikor a
kettős monarchia ellenségeinek útmutatása szerint, vagy legalább is
annak helyeslése mellett Ausztria nemzetiségeivel, az Ausztriától
független magyar állam nemzetiségeivel a magyarság, saját magyar
királysága ellen szövetkezett.
Volt olyan, aki azt hitte, hogy a trónörökös azáltal, hogy Ma-
gyarországot szorosabban egyesíti a Németországhoz símult Auszt-
riával, a magyarságot keleti ˝műveltségéből˝ kiemelve, nyugat felé
viszi magával. Ugyanígy voltak mások, akik azt mondták, hogy a
horvát fennhatóságnak a szerbek főlé való kiterjesztésével, Erdély-
nek Romániához való utalásával és Románia bekapcsolásával ugyan-
ezt teszi. Voltak, akik ennek ellensúlyaként a dunai föderáció gon-
dolatát - különösen a Szerbiával kötendő szövetkezés gondolatát -
vetették fel és Magyarországot nyugat helyett kelet felé kívánták
elvinni, hogy a német-osztrák szövetkezés ellensúlyát alkossák meg.
Így különösen György János: A dunai konfederáció. Tanulmány
a dunai és balkáni országok szövetkezésének gazdasági- és állam-
politikai feltételeiről. Kolozsvár, 1909. II.kiadás 1918. Következ-
tetéseit a szerző a következőkben vonta le; a dunai és balkáni orszá-
gok alkotmányaiban egyező vonások találhatók; az osztrák állam
nem egységes, a magyar állam ellenben az; az orosz hódítás veszé-
lye fennáll; az ellen a legjobb védekezés a duna-balkáni federáció.
1910-zel egy fontos korszakhatárhoz érünk.
Ferenc Ferdinándnak egyébként igaza volt abban, hogy a ma-
gyarok nem voltak ellenségei Szerbiának.
Amiről szinte nem beszél a történetírás, hogy a függetlenségi
párt és Szerbia politikai körei között régebben is voltak bizonyos
kapcsolatok; annál inkább voltak az 1906-ban uralomra kerülő el-
lenzék és a szerbek között. A szerb kormány élénk figyelemmel
kísérte a magyarországi eseményeket és abban a felfogásban volt,
hogy az osztrák.horvát centralista terjeszkedéssel szemben szerb-
magyar frontot kellene alakítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése