18
Grey utasította pétervári követést 1906. március 26-án, miszerint
˝mi Törökországot illetőleg semmire sem köteleztük el magunkat és
ha tud ennél még kategórikusabb cáfolatot nyújtani, tegye meg azt.˝
Ezzel az oroszok szabad kezet kaptak Törökország ellen. Sir Arthur
Nicolson pétervári brit nagykövet október 28-án már a tengerszoro-
sok kérdésében jelölte meg az ázsiai áldozatok ellenértékét és Izvol-
szkij Petrovics Sándor orosz külügyminiszter sugárzó arccal vette
tudomásul, hogy Anglia kezet nyújt az orosz vágyak teljesüléséhez.
Az oroszok ugyancsak rá vették a briteket, Karagyorgyevics Péter
elismeréséhez, ami ezidáig nem történt meg. Természetesen ügyes
propagandát folytattak a brit közvéleményben a tengerszorosokhoz
vezető szárazföldi utak kérdésében. A közvetítésre Buxton Noel
angol képviselő vállalkozott, ki a Balkan Comittee egyesület élén,
melynek politikáját az oroszok és franciák irányították, most már
a nem garantált Törökország felosztását szorgalmazta. Ez egyértel-
mű volt a balkáni kérdés napirendre tűzésével.
Ugyanakkor Seton-Watson Vilmos Róbert angol publicistát, ki
a dunai és középeurópai kérdések tanulmányozására vállalkozott,
Redlich József és Renner Károly a csehekhez utalták és az azoktól
nyujtott adatok alapján írta meg az első munkáját (Racial Problems
in Hungary, London 1908). A könyv a cseheknek a tót föld meg-
szerzésére irányuló törekvését tükrözte; a csehek lefordították és a
felvidéki tót lakosság körébe terjesztették mint az angol kormány
álláspontját. Az osztrák centristák és a cseh federalista támadások,
valamint a Balkan Comitee oroszbarát propagandája éppen ekkor
fenyegette Magyarország biztonságát, amikor Andrássy Gyula gróf
miniszter Aehrenthal báró közös külügyminiszter és Sir William Gos.
chen bécsi brit követ között közvetített, Közben a a prágai Nas Slo-
vensko hírlap˝ a magyar nemzeti állam egysége, valamint ennek ösz-
szes intézményei és intézők ellen izgató, azokat támadó és gyalázó
cikkeket˝ közölt.( Magyar minisztertanács jegyzőkönyve 1907. 34.
szám. XCI. §) Vagyis egy osztrák tartományból izgathattak Magyar-
ország ellen, ami elfogadhatatlan. Hisz a cseh tartománynak nem
volt nagyobb joga, mint bármely másik koronatartománynak. Bécs-
ből ezeket elnézték egyes politikai körök. Minden magyarellenes
izgatásról Bécs is tudomást szerzett.
10. A szerb kérdés előtérben, 1907-1908 - A Balkan Comitee be-
folyását jelezte az, hogy Grey brit külügyminiszter 1907. december
18-án Cambon Pál londoni francia követhez intézett jegyzékében
jelezte , hogy a törökök csapatok kiürítését követelte Macedóniából.
Ezt a brit követelést még az I. világháború után is merész kezdemé-
nyezésnek nevezték a brit történészek és ez az oroszokat felbátorí-
totta arra, hogy 1908. március 4-én az 1903 óta működő osztrák-ma-
gyar-orosz-macedóniai reformakciót feloszlassa és ezzel a monar-
chiával szemben saját magának szabadkezet biztosított. Csak utólag
vették észre, hogy az angolokkal mit veszítettek. Witte gróf orosz
miniszterelnők 1914. március 19-én mondta el a Novaja Vremja pé-
tervári napilapban, hogy Izvolszkij külügyminiszter hiúsította meg
a kettő monarchia feldarabolását.; a franciák, németek és oroszok
félelmetes szövetségének létrejöttét, - Izvolszkij VII. Edward an-
gol király kedvelt embere volt és az angolok ezen az úton, rajta ke-
resztül hiúsították meg a szövetséget, - amelynek félelmete ollójá-
ból Anglia igen ügyesen kimenekült. Viszont London ott tévedett,
mikor azt gondolta hogy az oroszokat a kezükben tartják, leköthetik,
és tetszésük szerint bánhatnak velük. Maga az orosz diplomácia
volt az amely magával ragadta Angliát és sodorta idegen célok felé.
Tény az, hogy a II: Miklós cártől elfogadott björköi orosz-német szer- ződés (1905.július 24.) meghiúsítása végeredményben az angol dip-
lomáciának volt köszönhető. Mely szerződés kérész életű volt, Né-
metország célja az volt vele, hogy a cárt az angolok ellen hangolja
és így kiszabadulnak a politikai elszigetelődésből. De a cár 1905.
november 26-án kelt levele, világossá tette a németek helyzetét. A
cár tanácsadóira hallgatva kihátrált a szerződésből és nem írta alá.
II. Vilmos császár hiába maga akarta keverni Európa kártyáját az
angolok és franciák ellen, mind visszafelé sült el, és hosszútávon
Németországnak okozott károkat.
Itt viszont egy korhatárhoz érkeztünk. A kezdeményezés nem
Ausztria-Magyarországot illette, és a felelősség sem a monarchiát
terheli. A kezdeményezés Oroszország kezében volt. Ehhez simult
a francia szövetség és az utóbbin keresztül a londoni Balkan Comi-
tee, melynek francia és orosz tagjai is voltak.Az így elért siker bá-
torította fel Supilót arra, hogy már 1907-ben Bosznia-Hercegoviát
igényelje Szerbia részére, ami ellen a horvátok élesen tiltakoztak.
A szemben álló felek tehát az Ausztriától alátámasztott horvátok
és a Szerbiára támaszkodó szerb és horvát politikusok voltak.
Ezek után vetette felkisérletként Aehrenthal közös külügyminiszter 1908. január 17-én a szandzsáki vasút kérdést. Seton-Watson is el- ismerte, hogy e mögött nem áll komoly terjeszkedési szándék. ezek után következtek az angol és orosz titkos tárgyalások, melynek ered- ménye lett az 1908.március 24-i jegyzék, mely véget vetett a Mace- dóniában folyó osztrák.magyar-orosz együttműködésnek. Ezzel gya- korlatilag az oroszoknak nem volt többé megkötve a kezük; az euró- pai politika keleten is megmozdult. Most már az oroszoknak kellett megmondania ki mit kíván. Az után erre jön még Bosznia annexiója
1908-ban. Ami szintén megkavarja az álló vizet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése