97
Íme a reménység valóra változott. Ma már a diadalmas forra-
dalmi zászló leng a városházán s örömujjongó nép előtte a
Kossuth Lajos téren és szerte az utcákon.
A csehek ellenállás nélkül menekültek el. Pedig pénteken ösz-
szefogdostatták internált embereinket és a volt katonatiszteket,
s ott tartották a városháza nagytermében. Ravasz Viktor, a
Lévára kirendelt hlavny slusny, cseh kormánybiztos még
reggel kocsin elutazott, de úgy látszik, hogy jó híreket kap-
tak, mert visszajöttek a városházára. A Kossuth Lajos téren
a cseh katonák s egy-két felfegyverzett vasutas lövöldözött,
hogy elsimítsák a csoportosulástól az összeverődő és izga-
tottan tárgyaló közönséget. Sőt annyira biztonságban érez-
ték magukat, hogy szombaton már enyhítették a statáriumot,
s tíz óráig engedélyezték a lévai népnek a kimaradást.
Azonban a lévai nép már tudta az Ipolysági eseményeket.
Csatáról is az érkező emberek jelentették a hídvégi áttörést,
s így minden jel arra mutatott, hogy nagy események van-
nak készülőben, vasárnap délelőtt már tudták, hogy előőrse-
ink Csank és Kereskény környékén járnak. Úgy látszik, hogy
a csehek is megéreztek valamit, mert míg szombaton egész
nap minden cókmókjukal szállingóztak vissza, most hírtelen
egyenként eltünedeztek.
Vasárnap délután négy órakor kidobolták, hogy minden
ember hazamenjen s az utcán ne tartózkodjék.
S nyomban a levegőbe való lövéssel iparkodtak ismét a fé-
lelem érzetét felébreszteni az emberekben. De akkor már Sik-
lós felől megszólaltak a magyar ágyúk, s jelentették, hogy az
állomást lövik, ahol öt gép volt két nap óta fűtve, állandó ké-
szenlétben. A nép a házak előtt várta az események fejlődését.
Harcra azonban nem került sor, mert a cseh tüzérek, kik még
pár perce három ágyúval vágtattak a báti part felé, már a fő
téren megfordultak, s visszafelé iparkodtak egérutat nyerni.
Nyomban ezután egy rúdra kötött fehér lepedő jelezte, hogy
a csehek elvonultak, s pár perccel később megjelent az első
vöröskatona, lévai fiú, Béres István több társával, s kitűzték
a vörös zászlót a városház erkélyére, ahonnan harsány han-
gon jelentették Ipolyság elfoglalását. Ebédelni akartunk - mond-
ta a szónok -, de a fiúk azt mondták, hogy majd csak Léván
ebédelnek. Pedig amikor megérkeztek, hat óra volt délután.
Ujjongó szeretettel köszöntötte a bátor fiúkat a lévai nép.
Sok derék lévai gyerek van közöttük, kik szomorúan jelen-
tették, hogy Ipolyságnál és Hídvégnél lévai elvtársak is hő-
si halált haltak.
Hasonlóképp szeretettel fogadta a nép a megérkezett párt-
vezéreket, kik nyomban működésbe léptek a városházán,
amelyet birtokukba vettek, s még aznap este az alább közölt
rendeleteket adták ki.
Most már övék az intézkedés joga. De most már láthatja
a nép, hogy micsoda mesével tömték tele a hiszékeny népet
azok, akik nem ismerték, vagy félreismerték a Vörös Hadse-
reg katonáit. Egység és szeretet minden vonalon. Érző és
gondolkodó emberek, akik embertársaik sorsát szívükön
viselik. A nagyvilágban mindenkinek helye van, aki dolgoz-
ni kar. Ez a jelszavuk. Ezért törekvésünk, hogy ne legyenek
elnyomók, és ne legyenek elnyomottak.
Léva város népe most már megértéssel s bizalommal fo-
gadja intézkedéseiket, hogy segítsen megvalósítani azt a
munkaprogramot, amellyel a felszabadított emberiség igaz
történelme kezdődik.˝
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése