52
Szeptember 11.
A lembergi A M.T.I.jelenti: Hivatalos jelentés, kiadatott
csata. szeptember 10-én este: Lembergnél a csata
tovább folyik.
Támadásunk lassan tért hódít.
Harcaink A délkeleti hadszíntérről érkező hírek arra mu-
a szerbekkel. tatnak, hogy mialatt mi a Drinán átkeltünk,
a szerb hadsereg egyes részei a Szerémségbe betörtek, a-
hol a támadás megindult. H ö f e r. vezérőrnagy, a vezér-
kar főnökének helyettese.
French B e r l i n. A W.Ü. közli a londoni Gazette-nek
tábornok e hó 9-iki számában megjelent French táborszer-
felmentése. nagytól származó leírását az angol seregek
eddigi operációinak:
Az angolok augusztus 22-én az Athtól Bincheig
Monson át húzódó vonalon foglaltak állást. A francia
főhadiszállás alapján feltettem, hogy legfeljebb két német
hadtest áll csapataim harcvonala előtt. Pozíciónk kitűnő
volt. Augusztus 22-én este azt a váratlan hírt kaptam,
Csalódás a hogy három hadtest vonul harcvonalaim el-
franciák- len, egy negyedik hadtest pedig Tournai fe-
ban. lől megkerülő mozdulatot tesz. Joffre tábornok
közölte továbbá azt is, hogy a jobb oldalunkon álló fran-
cia hadsereg visszavonult. Ennek következtében elhatá-
roztam, hogy a már előzőleg kiszemelt hadállásba vonu-
lok vissza, amely Maubeugetől nyugatra Ienlain felé hú-
zódik, Valenciennestől délre. Az egész élen át harcok
folytak harcvonalunk minden részén. A visszavonulást
augusztus 24-én szakadatlan harcok között sikeresen végre
hajtottuk.
Az Minthogy a francia csapatok még mindig hátráltak.
angolok eltekintve Maubeuge erődjétől, semmi más tá-
végzetes maszom nem volt. Az ellenségnek nagy hatá-
helyzete. rozottsággal végrehajtott kísérletei balszárnyam
megkerülésére meggyőztek engem arról, hogy az ellenség-
nek az a szándéka, hogy csapataimat Maubeuge felé szorítva
körülzárjon bennünket és azt hittem, hogy egy percet sem
szabad veszítenem, hanem más hadállásba kell visszavo-
nulnom. Ez a mozdulat veszélyes és nehéz volt, nemcsak a
harcvonalunk előtt álló túlerő folytán, hanem a csapatok
kimerültsége miatt is. A visszavonulás augusztus 25-én
reggel kezdődött meg a Le Chateau közelében fekvő had-
állás felé.
Bár a csapataink azt a parancsot kapták, hogy Cambrait,
Le Chateaut és Landreciest megszállják és e pozíciók au-
gusztus 25-én nagy sietséggel eelőkészíttettek és elsáncol-
tattak, mégis komoly aggályom volt, okos dolog-e ott meg-
állani és harcba szállani annál is inkább, mert az ellenség
erejének folytonos növekedéséről kaptam hírt.
Ezenkívül jobboldalunkon a franciák hátrálása még szaka-
datlanul folyt.
További Elhatároztam tehát, hogy továbbra is visszavo-
vissza- nulok, míg nagyobb akadályt, aminő a Somme,
vonulás. avagy az Olse, hozhatok az angol csapatok és
az ellenség közé és alkalmat adhatok csapataimnak arra,
hogy kipihenjék magukat és hogy újból elrendezkedjenek.
Utasítottam tehát a csapatparancsnokokat, hogy mihelyt
lehetséges, vonuljanak vissza a Termonde-St. Quentin-
Ribemont vonalra.
Augusztus 25-én menetelésünk közben egész napon át
szorongatott az ellenség, amely a kimerült angol katonák
ellen vezetett támadásait a késő éjszakáig folytatta.
A 23-iki és 24-iki harcok idején Sordet tábornokot, aki
három francia lovashadosztály fölött rendelkezett, arra
kértem, hogy küldjön segítséget. Sordet értékes segítséget
küldött, de augusztus 26-án, a legválságosabb napon, a-
mikor embereim, tekintettel arra, hogy a lovak már tel-
jesen ki voltak merülve, nem voltak képesek bennünket
támogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése