17
Kramář elmondja, hogy próbálkoznak a Morava hajózhatóvá tételével, s
tervbe vették, a csatorna-rendszer nagyarányú fejlesztését, mely az Északi ten-
gert az Elbán, s a Dunán keresztül a Fekete tengerrel összekötné. Ezek a köz-
lekedési útvonalak csehszlovák területen haladna keresztül.
Lloyd George felteszi a kérdést, hogyha netán az igényelt területek lakossága
magát Magyarországhoz tartozandónak nyilvánítja, úgy Beneš úr elfogadhatónak
tartja- e azt a megoldást, hogy Szlovákia, folyóin át, szabad kijutást kapjon a
nemzetközi víziúttá nyilvánított Dunára.
Beneš azt feleli, hogy ezek a folyók a Vág kivételével, még nem hajózhatók
s így az egész Szlovákia el lenne vágva a Dunától.
Lloyd George azt kérdezi, hogyha biztosítanák Csehszlovákiának a Duna
meghatározott pontjaihoz való szabad vasúti kijutást, ez kielégítené-e igényeiket.
Beneš azt válaszolja, hogy a Duna völgye és a Felvidék oly mértékben egy-
másra utalt, hogy szétválasztásukból komoly zavarok támadnának, E területek
megélhetését az ipari és mezőgazdasági termékek cseréje biztosítja. A szlovák
felföld ipari, míg a Duna-völgy mezőgazdasági jellegű.
Beneš úr azt mondja, hogy az általa előadott határigényt épp a vasúti közlekedés
adottságai diktálják. A hegységek észak-déli iránya miatt kelet és nyugat közt
csekély az érintkezési lehetőség. Ennél fogva szükség van arra a vasútvonalra.
amely az oldalirányú összeköttetést biztosíthatja. Elismeri ugyan, hogy ezzel a
tekintélyes számú magyar lakosság kerül át Csehszlovákiába, de hadd hívja fel
a figyelmet arra, hogy a magyar népességnyilvántartás még az osztráknál is meg-
bízhatatlanabb volt. Ilymódon mintegy 250 000 magyar kerülne a határokon be-
lülre, s ezzel még mindig 350 000 szlovák maradna kívül rekedve. Összességében
az új állam fennhatósága 650 000 magyarra terjedne ki, míg Magyarországé
450 000 csehszlovákra. Magyarországon a faji keveredés a múltbéli kíméletlen
üldözések következtében, igen nagymértékű.
A szlovákokat különösen sújtotta a elnyomás, maga Kossuth mondta, hogy a
szlovákok nem kaphatják meg a választójogot. A magyarok nyíltan hangoztat-
ták, hogy a szlovákokat nem tartják embereknek. Szlovákiában 2300 hivatalnok
közül csupán 17 volt szlovák. 1700 bíróból mindössze 1; 2500 adószedőből nem
több mint 10! Ennek következtében a szlovák lakosság egyharmada kivándorolt
Amerikába. Mások otthonaikat elhagyván a könnyebb megélhetés reményében
Magyarország más vidékeire települt át, mint azt a Budapest mellett élő 90 000,
s a Debrecen környéki 80 000 szlovák példája tanúsítja.
Beneš azt mondja, reáhárul az a kötelesség, hogy a Konferencia figyelmét fel-
hívja bizonyos javaslatokra, amelyek nem számíthatóak a csehszlovák területi i-
gények közé. E javaslatok közül az első a Magyarországon élő ruténokra vonat-
kozik. A szlovákok szomszédságában, tőlük keletebbre van egy terület, amelyet
ruténok népesítenek be.
Ezek s ruténok ugyanazon törzsből származnak, mint a kelet-galíciaiak, akiktől a
Kárpátok elválasztja őket.
A szlováksággal szoros szomszédságban élnek, hasonló társadalmi és gazdasági
körülmények között - mitöbb a két nép nyelve közt egy átmeneti nyelvjárás is lét-
rejött. A ruténok nem kívánnak magyar fennhatóság alatt maradni, s ezért felaján-
lották, hogy önálló államot alkotva szoros föderációba lépnének Csehszlovákiá-
val. Számuk 450 000-re tehető. Igazságtalanság lenne őket a magyarok kénye-
kedvére hagyni, s habár a csehszlovák igények közt ez nem szerepel, ő mégis
vállalta, hogy ügyüket a Konferencia elé tárja. Amennyiben Kelet-Galícia orosz
kézbe jutna, ez azzal a veszéllyel jár, hogy az oroszokat behozza a Kárpátoktól
délre eső területekre. Viszont ha Kelet-Galícia lengyel lenne, a lengyelek maguk
se tartanának számot e népességre. Ebből következően e népnek vagy magyar-
rá, vagy autonómmá kell lennie. Ha ez utóbbi következnék be, a ruténok a cseh-
szlovák állammal kívánnak szövetséget alkotni. Noha ezzel Csehszlovákia terhet
vállalna magára, e megoldás azt az előnyt kínálná számára, hogy Romániával kö-
zös határa lesz. (...)
A csehszlovák állam - hogy a magyarok és németek harapófogójából magát ki-
szabadítsa - szoros kapcsolatokra törekszik Jugoszláviával és Olaszországgal.
A Csehszlovákiához legközelebb eső tenger az Adria. Úgy gondolja, hogy a kap-
csolattartást leginkább egy keskeny zóna biztosíthatná, mely akár a cseh, akár a
jugoszláv kormány, vagy épp a Népszövetség felügyelete alá tartozna. Önnma-
gában egy vasútvonal, melynek valamelyik oldalához terület tartoznék, szerinte
nem lenne elég. Ezért azt javasolja, hogy e területet úgy a magyarok, mint a né-
metek rovására jelöljék ki, hogy az Csehszlovákia és Jugoszlávia közt eképpen
egy folyosót képezzen.
Mindez csupán egy megfontolás végett előterjesztett javaslat, mely a Konfe-
rencia által elfogadott általános elvekkel összhangban áll.
A csehszlovák kormány nem kíván akadályokat gördíteni a Konferencia cél-
kitűzései elé. ellenkezőleg: minden erejével azon van, hogy közreműködjék egy
igazságos és tartós béke megalkotásában.
( Ezt követően az alábbi határozat született:)
Azon kérdések, melyek Beneš nyilatkozata nyomán a békeszerződést érin-
tő csehszlovák területi igényből felmerültek, előkészítő vizsgálatra egy szakérő
bizottság elé kerülnek, amelybe az Amerikai Egyesült Államok, a Brit Birodalom,
Franciaország és Olaszország két - két képviselőt delegál.
E bizottság feladata, hogy az érintett kérdéseket a lehető legrövidebb határi-
dőn belül döntésre elő készítse, s hogy a méltányos rendezésre ajánlásokat te-
gyen.
A bizottság felhatalmaztatik az érintett népek képviselőivel való konzultációra.)
( A tanácskozást ezt követően elnapolták.)
Párizs, Villa Majestic 1919.február 6-án. ˝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése