3
Július 29.
A király szózata. Népeimhez! Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten
kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem
és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.
A Gondviselés másként határozott.
Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei kényszerítenek hogy a
béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének
védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi
épségének biztonságára.
A szerb királyság, melyet állami létének első kezdetétől fogva
egész a legújabb időkig úgy elődeim, mint Én támogatásban és se-
gítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel
ezelőtt az Ausztria-Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lép.
Az a rendelkezésem, amellyel Boszniában és Hercegovinában
teljesített három évtizedes áldásos békemunka után ezekre az orszá-
gokra kiterjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szen-
vedély és elkeseredett gyűlölet kitöréseivel fogadtatott, holott ez or-
szág jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az
erősebbnek szép jogával élve, a végletekig vitte elnézését és engedé-
kenységét, csak csapatainak a békelétszámra leszállítását és azt az
ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és barátság útján
fog maradni.
Amidőn két évvel ezelőtt a török birodalommal állt harcban
Szerbia, kormányom ugyancsak a mérséklet szellemétől vezettetve
a monarchia legfontosabb életfeltételeinek megóvására szorítkozik.
Elsősorban ennek a magatartásnak köszönhette Szerbia a háború
céljának elérését.
Nem teljesült az a reménység, hogy a szerb királyság méltányol-
ni fogja kormányunknak hosszú tűrését és békeszeretetét és be fogja
szavát váltani.
Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házam ellen
érzett gyűlölet. Mindig leplezetlenebbül lép előtérbe az a törekvés,
amely Ausztria-Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó
területek elszakítására irányul.
A határon bűnös áramlat csap át, amely a monarchia délkeleti
részén az állam rend alapjainak megingatására a népnek, amelyről
olyan atyai szeretettel gondoskodom, az uralkodóház és a haza iránti
hűségtől való eltántorítására és a felnövő ifjúság félrevezetésére és
az őrület és hazaárulás bűnös tetteire való felizgatására irányul.
Gyilkos merényletek egész sorozata és egy tervszerűen keresztül
vitt összeesküvés, amelynek borzasztó sikere szíven talált Engemet
és hú népeimet s íme ezek messze látható véres nyomai a Szerbiá-
ból munkába vett és vezetett titkos üzelmeknek.
Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell állítani.
Szerbia ezen folytonos kihívásainak véget kell vetni, ha sértetlenül
fenn akarjuk tartani monarchiám méltóságát és becsületét, ha a
folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami,
gazdasági és katonai fejlődését
Hiába tettkormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés
eszközökkel érje el ezt a célt s komoly figyelmeztetéssel megfor-
dulásra bírja Szerbiát.
Szerbia visszautasította kormányomnak mérsékelt és igazságos
kívánságait és megtagadta azon kötelességek teljesítését, amelyek
népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges
alapjai.
Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom
és állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem.
Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész
horderejének a a Mindenható előtti felelősségnek.
Mindent megfontoltam és meggondoltam
Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.
Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten
sereglenek mindig trónom köré és hazájuk becsületéért, nagyságá-
ért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állot-
tak.
Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel
telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyve-
reimnek adja a győzelmet.
Kelt Ischlben, 1914. évi július 28-án
FERENC JÓZSEF s. k.
Gróf Tisza István s. k.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése