2016. január 14., csütörtök

Szemelvények az I. világháborúhoz 84

                                                                              84

Tisza gróf     A nemzeti munkapárt országos körében Tisza István
a román       gróf miniszterelnök a hozzá intézett kérdésekre a követ-
király           kezőkép nyilatkozott Károly román király haláláról:
haláláról     - Románia nagy uralkodót, egész Európa bölcs állam-
férfit, a monarchia hú barátot veszített Károly királyban. Ő őrködött
Románia bölcsőjénél e felszabadult nemzet és az általa alkotott új
állam léte felett. Az ő államférfiúi belátása, kitartása és nyugodt e-
rélye vetette meg Románia fejlődésének alapjait. Abban a hihetetlen
gyarapodásban, amelyet nemzet félszázados történelme anyagi erő-
ben, kultúrában, politikai súlyban felmutathat, az érdem oroszlán
része az övé.
         Ami a magyar nemzet sorsát ezer évre döntötte el Szent István
akkor, amidőn nem a bizánci, hanem a frank világnézet gravitacio-
nalis rendszerébe vezette nemzetét, azonkép függött a román nemzet
függetlensége, szabadsága, kultúrális missziója attól, hogy a szláv
vagy a germán hatalmi rendszerhez csatlakozik -e. Oroszország tő-
szomszédságában, e nagy szláv hatalom és a balkáni szláv népek
közé ékelve, a között volt Romániának választása, hogy az orosz
protektor mostohagyermekeként a szlávizmus mellékhajtása legyen,
vagy pedig értékes és megbecsült tényezőjét alkossa annak a kö-
zépeurópai hatalmi csoportozatnak, amely az orosz hegemónia ellen
védi a földteke legműveltebb nemzeteinek önállóságát, szabadságát.
kultúráját a magát a balkáni szláv népek szabad fejlődését is.
        Nekem, aki kora ifjúságomtól fogva áthatott annak tudata, hogy
a magyarnak és románnak ez az utóbbi a feladata, s hogy ebben a
közös világtörténelmi misszióban ennek a két népfajnak találkoznia
kell, nekem aki ezen a szemüvegen át szemlélem mindazt, ami Ro-
mániában történik, az erősbödést, a haladást épúgy, mint a helyes
útról való eltévelyedéseket, kétszeresen fáj az a gondolat. hogy a
román nemzet ettől a kipróbált vezetőtől megfosztatott.
          De azért sokkal nagyobb bizalmam van úgy Ferdinánd király-
nak, mint az ország vezető államférfiainak becsületességében és
politikai belátásában, semhogy attól tarthatnék, hogy az orosz akna-
munka által nagyra növelt áramlatok nyomása alatt olyan kalandok-
ba sodorhatnák nemzetüket, amelyek egyaránt kompromittálhatnák
Románi becsületét és létérdekeit és az országot végveszélybe dönte.
nék. (Bud. Tud.)

                                                                  Október 11.

Győzelmes   Hivatalos jelentés. (Kiadatott délben, érkezett 9 óra
előnyomu-   15 perckor.) Gyors előnyomulásunk a San felé felsza-
lásunk         badította Przemyslt az ellenséges körülzárás alól. Sa-
ját csapataink benyomultak a várba. Ahol az oroszok még velünk
szemben álltak, ott megtámadtuk és megvertük őket.
A sieniavai és lezajski folyó-átkelés felé való menekülésük köben
tömegesen ejtettünk foglyokat. H ö f e r vezérőrnagy, a vezérkar
főnökének helyettese.

Antwerpen     B e r l i n. A nagy főhadiszállásról hivatalosan je-
ostromá-       lentik október 10-én este:
nak                Mindössze tizenkét napig tartó ostrom után kezünkbe
leírása          került Antwerpen minden erődjével együtt.
                    Szeptember 28-án esett az első lövés a legkülsőbb
vonal erődei ellen. Október 1-én vettük be rohammal az első erő-
döket. Október 6-án és 7-én kelt át gyalogságunk és tüzérségünk
az erősen megáradt, a legtöbb helyen négyszáz méter széles Nethe
folyószakaszon. Október 7-én a hágai egyezmény értelmében elő-
re bejelentettük a város lövetését. Miután a parancsnok kinyilatkoz-
tatta, hogy vállalja érte a felelősséget, tehát éjfélkor október 7-ről
8-ikára virradó éjszaka megkezdődött a város lövetése.
        Egyidejűleg a belső erődök ellen is megkezdődött a támadás.
Már kilencedikén reggelre bevettük a belső vonal két erődjét és dél-
után minden komolyabb ellenállás nélkül megszállhattuk a várost.
       A szemlátomást erős védősereg eleinte hősiesen védelmezte
magát, mivel azonban végül gyalogságunk és tengerészhadosztályunk
rohamának nem tudott ellenállani, teljes rendetlenségben megfutott.
A védőseregben volt egy angol tengerészhadosztály is, amely legu-
tóbb érkezett. Ennek kellett volna - angol lapok jelentései szerint -
a védelem gerincét alkotnia.
        Hogy mennyire rendetlen volt a belga és angol csapatok felosz-
tása, azt az a tény jellemzi, hogy az átadási tárgyalásokat a polgár-
mesterrel kellett folytatni, mert katonai hatóság nem volt található.
          A város teljes átadását Antwerpen eddigi kormányzóságának
törzskari főnöke október 10-én jóvá hagyta.
          Az utolsó, még át nem adott erődöket is megszállották csapa-
taink.
         A foglyok számát még nem lehet meghatározni.
Sok angol és belga katona Hollandiába menekült, ahol internálni
fogják őket.
         Mindenféle készlet óriási tömegben jutott birtokunkba.
        Tehát meghódítottuk az utolsó belga erősségeket, ˝a bevehe-
tetlen Antwerpent˝.
        A támadó sereg rendkívül nagyon művelt és hősiességét a csá-
szár azzal jutalmazta, hogy vezérének Beseler gyalogsági táborno-
nak a Pour le mérite érdemrendet adományozta.
   

                                           


                                           
























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése