Katyn 1943-1944 21

                                                                                 21

A nyilatkozat idézi Mikolajczyk megállapítását is, aki szerint csak a-
zok a politikai erők jogosultak arra, hogy Lengyelország fölött az u-
ralmat gyakorolják, amelyek már öt éve folytatják Lengyelország föld-
alatti harcát. Idézi végül a Völkischer Beobachter a Daily Mail beis-
merését, amely szerint a szovjet szándékosan hagyta cserben a var-
sói lengyel felkelőket, mivel ezek nem a szovjet kormány, hanem a
londoni emigráns kormány mellett tettek hűségnyilatkozatot.
A felkelők vereségével végződött a felkelés.
Valójában se Londonnak és Moszkvának nem volt érdeke hogy egy
valóban erős Lengyelország alakuljon meg a háború után. De ez
igaz az egész Közép-és Kelt-európai régióra is. A részeges minisz-
terelnöknek csak a Brit -Birodalom megmentése volt a fontos és e-
zért képes volt elárulni és odadobni népeket Sztálin markába.
Álságos amikor Fultonban beszédet mondott Churchill a vasfüg-
göny leereszkedéséről Stettintől az Adriáig. Mikor ő maga is hoz-
zájárult a bolsevizmus benyomulásához Európában.


                                                                        Vége

Katyn 1943-1944 20

                                                                              20

Ide beszúrva jegyzem meg a következőket. Volt egy másik Katyn is
mégpedig Montenegróban. Tito és bandája rendezett vérfürdőt. A-
miről szintén kevés szó esik. Vagy egyáltalán nem esik.
Álljon itt a dokumentum német jelentés alapján.
   ˝1943, november 27.
Montenegróban 50.000 embert pusztított el a vörös terror.
                         Belgrád, november 7. (Német Távirati Iroda)
Az Obnova külön tudósítója Cetinjéből beszámol a kommunista
partizánok rémuralmáról.
Elmondja a jelentés, hogy a vörös terror idején nem kevesebb mint
50.000 ember lelte halálát. Montenegróban valamennyi templomot
és kolostort szórakozó hellyé alakítottak át a kommunisták. Vala-
mennyi montenegrói község közül legtöbbet Kalasin szenvedett
és a jövőben második Katyn-ként fogják emlegetni. Ez az üdülő-
hely most már csak romhalmaz és benne tízezernyi temetetlen hulla
hever a nemrégiben történt kommunista következményeként. Ka-
lasinban mindenkit megöltek, aki az értelmiségi réteghez tartozott.
A felnőtt férfiakból alig 40 százalék maradt életben. A kommunisták
áldozataikat a legkegyetlenebb módon meggyötörték és beledobál-
ták egy mocsárba a Kara-folyó mellett. Ezt a helyet a kommunisták
˝kutyatemetőnek˝nevezték el. A tudósító azután hosszabb jegyzékben
közli azokat a tekintélyesebb montenegróiak nevét, akiket a kommu-
nisták megöltek.˝ De mint tudjuk az angolok, vagy amerikaiak nem
tiltakoztak a vérengzés miatt. Tito a szövetségesük volt. Tito kezéhez
nemcsak ez tapad, hanem más vérengzések is. A parancsokat ezekre
ő adta.
Varsóban 1944 augusztus 1-én robban ki  A Magyar Távirati Iroda a
következőket jelentette Berlinből 1944. augusztus 22.én.:
Valamennyi berlini lap első helyen foglalkozik a varsói felkelés ügyét
lezáró londoni és moszkvai nyilatkozattal, amely a nyilvánosságra
jutott anyagok nyomására - a Völkischer Beobachter szerint - most
már feladtak minden erőfeszítést avarsói dráma politikai hátterének
szépítgetésére. Valamennyi berlini lap részletes kivonatban ismerteti
a stockholmi Tidningen londoni tudósítójának leleplezéseit a varsói
esettel kapcsolatos politikai játékról. E szerint a lengyel felkelési
mozgalom élére a londoni emigráns kormány Bor tábornokot állította,
aki szabad kezet kapott a varsói harcok vezetésére és saját felelőssé-
gére adta ki augusztus 1-én a felkelési parancsot. Ezt megelőzően a
szovjetorosz Kosciusko adó julius 2-ától rendszeres felhívásokban
készítette elő Varsó lakosságát a felkelésre és julius 30-án a követke-
ző kiáltványt bocsátotta közre:
                                                Varsó lakói! Fogjatok fegyvert, támad-
játok meg a nemeteket! Mindenkinek csatlakoznia kell a felkelési
mozgalomhoz.
Varsó egymillió lakosának egymillió harcossá kell válnia a felsza-
badítás és a betolakodók megsemmisítése érdekében.
                                     Ezzel megindult a harc, mely ellenséges rész-
ról mindaddig programszerűen bonyolódott le, amíg a német ellen-
lépésekkel tökéletes fordulat nem állt be a varsói harcokban. Ekkor
az ellenséges oldal magatartása is nyomban megváltozott. A szovjet
Kosciusko rádióadó politikai lesipuskásoknak és katonai gyengeel-
méjüeknek nevezte a felkelőket, a londoni emigráns kormány pedig
a felkelés idő előtti kitöréséről kezdett beszélni. A Kreml ahelyett,
hogy most az esztelen áldozatok beszüntetésére adott volna paran-
csot a londoni emigráns kormány elnökének /mindig idejében érke-
ző fegyveres segítséget/ megígért és ezzel tudatosan a harc folytat-
tására ösztönözte a felkelőket.
London a maga részéről szintén hozzájárult ehhez a politikához, mert
egyes szállító-repülőgépeken fegyvereket küldött Varsóba.ezekből a
tényekből világosan kiderül - vonja le a Völkischer Beobachter a kö-
vetkeztetést - hogy London és Moszkva pokoli játékot űzött a varsói
felkelőkkel. A londoni emigráns kormány végleg bebizonyította, hogy
soha sem a lengyel nép érdekeit tartotta szemelőtt, hanem csupán sa-
lát becsvágya volt irányító szempontja, a Kreml pedig a maga részé-
ről a varsó felkelést csupán könnyű lehetőségnek látta, hogy elkerülje
egy második Katyn megvalósításának kényszerét.
                                           Arra nézve hogy Moszkva miért hagyta
cserben a felkelőket; a Völkischer Beobachter ismerteti még a lon-
doni Observer jelentését, mely beszámol arról, hogy ugyanez a len-
gyel rádióadó, amely annak idején bejelentette a vörös hadsereg szol-
gálatában harcoló lengyel csapatoknak szovjet részről történt lefegy-
verzését, nemrégen új felhívással fordult Londonhoz, amelyben kiált-
vány alakjában jelentette be a varsó felkelőknek Mikolajczyk kormá-
nyához való hűségét.


                                                 

Katyn 1943-1944 19

                                                                            19

   Anglia bűnrészességének még világosabb bizonyítéka az a fakszi-
miklében mellékelt okirat, melynek szerzője a francia külügyminisz-
térium.Az okmány az 1940 május 15-i dátumot viseli és azt a feljegy-
zést tartalmazza, hogy az angol nagykövet a politikai osztálynak egy
közös angol-francia-lengyel nyilatkozat közzétételét indítványozza,
tiltakozásul az oroszoktól a lengyeleken elkövetett kegyetlenségek
ellne, a Foraign Office azonban az akkori viszonyok között egy i-
lyen tüntetést nem tartott hasznosnak, mivel szerinte gyakorlati je-
lentősége egyébként sem lenne és csak politikai természetű kelle-
metlenségeket okozhatna.

    Az okmány tehát közösen angol-francia-lengyel szájból is meg-
erősíti a lengyeleken elkövetett bolsevista kegyetlenkedések tényét.
minthogy pedig ez 1940 májusából származik, közel fekszik a fel-
tevés, hogy belső összefüggésben van a katyni mészárlással. Bi-
zonyos joggal fel lehet tételezni, hogy az eset a lengyelek, és így
egyúttal az angolok és franciák előtt már akkor is ismeretes volt.
Hallgatásukkal ők ius felelősek lettek a bolsevista tombolásért.
A ˝politikai természetű kellemetlenségek˝ kifejezése pedig azt
bizonyítja, hogy az angolok már 1940 májusában is el voltak arra
szánva, hogy a bolsevistákkal Németország ellen szövetkezzenek
és támadási szándékukban megerősítsék őket.
   A háború akkor az egész világot lángtengerbe borította. Német-
ország ellenségei Danzig és a lengyel folyosó miatt robbantották
ki. Anglia és amerika azonban, amint a katyni eset és az orosz-lengyel
ellentét fejlődése mutatja, lengyel szövetségesét cserben hagyja. Ezek
az angol szavatosság következményei. Itt a bizonyíték, hogy mi tör-
ténik egy olyan országgal, melyet Anglia háborúba taszít, majd pedig
át enged a Szovjetuniónak. De a katyni gyilkosságsorozat azt is mutat-
ja, hogyan bánik a Szovjetunió az angol garanciát élvező országokkal.
Sokan tisztában voltak úgy Magyarországon mit más a Szovjetunióval
határos országok lakosai hogy mi is vár rájuk ha  a vörös bolsevista
sárkány eléri hazájukat. Ezt ma már tudjuk. Az Egyesült Államok,
Nagy-Britannia, Franciaország elárulták Európa középső-és keleti
részén élő népeit azzal hogy hitegették őket és végül titokban oda
adták egy véres kezű diktátornak Sztálinnak. 1989-1990 után a volt
kommunista országok vezetőinek kutyakötelessége lett volna fel-
szólítani a volt Szövetségeseket, hogy kérjenek bocsánatot azért
amiért elárulták ezeket a népeket és a bolsevizmus markába juttatta
őket. És nem szövetkezni az árulók és becstelenek utódjaival.
Ezzel a nyugati országok a mai napig adósak nekünk. A Közép- és
Kelet európai országok inkább járják a saját útjukat, mint a haldokló
Európai Uniót támogatni amit viszont az iszlám markába hajtottak.

Leon Koslowski volt lengyel miniszterlenök nyilatkozata 1944. február.3.
      Mint dr, Siegfried Horn, a Német Távirati Iroda diplomáciai tu-
dósítója értesül, a külügyi hivatalban meg van Leon Koslowski ta-
nárnak volt lengyel miniszterelnöknek a nyilatkozata a katyni gyil-
kosságokról tett szovjet kijelentésről. Dr. Koslowski megállapítja:
˝Alkalmat adtak nekem, hogy Katynban a helyszínen megvizsgáljam
a tényeket amelyek semmi kétséget sem hagytak hátra a lengyel
tiszteknek a bolsevisták által történ legyilkolásáról. Megküldték nekem
a rendkívüli állami szovjet vizsgálóbizottság közleményét, amely a
katyni gyilkosságról való szovjet álláspontot tartalmazza. Ez azonban
még a tüzetes átvizsgálása után sem változtathatta meg a Katynban
szerzett meggyőződésemet az egész egy nagyon rossz film forgató-
könyvének benyomását tette rám és nem tudta megrendíteni az álta-
lam megállapított tényeket. Mint azelőtt, most is azon megállapítás
mellett maradok, hogy Katyn esetében bolsevisták gyilkossága fo-
rog fenn.˝

Német jelentés a  lengyel dandár katyni szerepléséről, 1944. február 7.
    Berlini politikai körökben emlékeztetnek arra, hogy  milyen szere-
pet játszott a katyni tömegsíroknál nemrégiben az a lengyel dandár,
,mely a bolsevisták oldalán harcol. E körök elegendőnek tartják, ha
rámutatnak az angol hírszolgálat moszkvai levelezőjének következő
jelentésére:
                 ˝Annak a lengyel dandárnak a katonái, akik a vörös hadse-
reggel együtt harcolnak, gyűjtést rendeztek harckocsik előállítására,
amelyekből oly egységeket alakítanak, amelyeknek neve ez lesz:
˝Katyn megbosszulói˝. A pénz egy részét a katyni erdőben emelendő
emlékműre fordítják, megemlékezésül az ott lemészárolt lengyel
tisztekre.

                                                   



























                                                                 

Katyn 1943-1944 18

                                                                         18

Augusto Assia a ˝Ya˝ című spanyol újság londoni tudósítójának je-
lentése szerint Salisbury, az United Press londoni irodájának veze-
tője a következőket táviratozta New Yorkba:
˝Az oroszok világosan és értehetően tudomására hozták a világnak,
hogy mit értenek a jószomszédság politikája alatt.
Az a mélyebb ok, mely a lengyel-szovjet kapcsolatok megszakítá-
sához vezetett, nemcsak  lengyeleket érdekelheti, hanem az Orosz-
országgal szomszédos államokat és mindazokat az országokat is,
amelyek Sztalin felfogása szerint az orosz befolyás szférájába tar-
toznak. Katyn mindenekelőtt az oroszok területi követeléseit lep-
lezte le, másodszor pedig Moszkvának azt a kívánságát, hogy min-
den szomszédos országban neki engedelmeskedő kormány tartsa
kézben az uralmat. Oroszország kinyujtja kezét Lengyelországra,
Jugoszláviára, melynek londoni kormány ellen Sztalin már régóta
lövöldözi nyilait, Finnországra, Magyarországra, Romániára, Né-
metországra és Franciaországra, ahol az oroszok tevékenyen támo-
gatják de Gaulle-t Giraud ellen. A három balti államnak, Besszará-
biának és Karéliának a Szvjetúnióba vló bekebelezése nem is vita
tárgya. Norvégia, Belgium és Hollandia kérdését úgylátszik Mosz-
kva jelenleg még nem tartja érettnek. Az európai béke háború u-
táni visszaállításának és a háború alatt a Szövetségesek egymás
közti egységének ezekben az orosz igényekben rejlik a legnagyobb
veszedelme.˝
S hogy az akkori cikk mennyire helytálló, azt ma már tudjuk. Hisz
Moszkva csak olyan kormányokat tűrt meg mely az ő irányvonalát
viszik. Árulókat, kollaboránsokat könnyű volt találni. Mindegyik
Közép-és Kelet-Európai ország élére. Meg országon belül is.

Hogy nyugat azaz az Egyesült Államok és Nagy-Britannia bűnös -e
azt az alábbiakban taglalom.
     A katyni erdőben meggyilkolt ezernyi lengyel tiszt holttestének
felfedezése újabb bizonysága a Szovjetunióban élő lengyelek terv-
szerű kiirtására. A katyni lelelet rövid időn belül a harmadik iszonyú
bűntényt leplezi le, melyet a bolsevizmus a lengyelség ellen elkövetett.
Mintegy három hónappal ezelőtt közölte a londoni lengyel árnyákkor-
mány, hogy abból az 1.6 millió lengyelből, akiket a bolsevisták
Kelet-Lengyelországnak a Szovjetunióhoz való csatolása után Szibé-
riába hurcoltak, már csal 360.000-en voltak életben.
Dokumentumból idézem a következőket:
˝Három héttel ezelőtt az egykori lengyel tábori püspök közölte,(1943)
hogy hiteles adatok alapján a Szovjetunióban éhenhalt  lengyel
gyerekek számának 400.000-ben való megjelölése nem túlzott.˝
A katyni erdők tömegsírjai ennek a lengyel tragédiának képét e-
gészítik ki oly rettenetes módon. Miután kitudódtak a dolgok ezt
Moszkva nem tagadhatta le volna ha a szövetségesei felszólították
volna hogy tisztázza magát a vádak alól. De helyett Amerika és Ang-
lia csendet intett arra hivatkozva hogy a nácizmust kell legyőzni, de
ez csak együttes erővel, a Szovjet megsegítésével lehet csak.
Ezért a szörnytettekért Anglia és és Amerika egyformán felelős.
A Szovjetunióval kötött szerződéssel ők szolgáltatták ki Európát a
bolsevista gyilkosoknak. Ez a felismerés mindenütt utat tört magá-
nak és akatyni eset minden felelősségérzettől eltöltött európaiban
akkor ismét fel vethette a kérdést, hogy miképpen lehet ezt a vesze-
delmet száműzni? Az ˝Aftonbaldet˝ című svéd újság a katyni tömeg-
gyilkosságról szóló vezércikkében a következő mondatokban emelt
vádat és rázta meg egyúttal a lelkiismereteket: ˝A szovjeturalom
égebkiáltó szörnytette nyomán alig hallottuk egyszer is az utálat
és elszörnyedés kiáltását, pedig ez a rémtett az egész világnak meg-
mutatta, hogy mit várhat az a nép, mely rettenetes uralma alá kerül.
A katyni tömeggyilkosság valami különös szép fényt vet a Szövetsé-
gesek és köztük Oroszország ünnepélyes ígéreteinek hátterére, hogy
a szövetséges győzelem után a háborús bűnöket meg kell büntetni.
Az orosz tömeggyilkosságnak Anglia és Amerika részéről való le-
tagadása és az a hír, hogy a kormány kénytelen volt visszavonni a
Nemzetközi Vöröskereszthez a vizsgálat ügyében intézett kérelmét,
már most is mutatja, hogy milyen nagyszerű per lesz ez. Ez a per
melynek előkészítése most abban áll, hogy az első bejelentett óriási
háborús bűntényt még csak vizsgálat tárgyává sem lehet tenni, bi-
zonyosan minden szabad emberben homéroszi kacajt fog kiváltani,
már amennyiben gyötrelmében az emberiség fölött érzett kétségbe-
esésében nem fogja inkább jobbnak tartani fejét elrejteni.˝


                                         

Katyn 1943-1944 17

                                                                                 17

   Molotov külügyi népbiztos a londoni lengyel emigráns kormány-
nak 1943 április 25-én  ezek után a szovjetkormány részéről olyan
jegyzéket nyujtatott át, melyet nem lehet másként értelmezni, mint
az imént idézett ˝Kurjer Polski˝ című lengyel újságtól a Szovjetunió
rossz lelkiismeretét illetőleg megkockáztatott feltevés megerősítését.
A jegyzék ugyanis a katyni esetre vonatkozó részében ezeket mondja:
˝A Szovjetunió azt a magatartást, melyet a lengyel kormány az utób-
bi időben a Szovjetunióval szemben elfoglalt, teljesen anormálisnak
és a két szövetséges ország kölcsönös viszonyának minden szabályá-
nak és zsinórmértékének ellentmondó sértésnek minősíti. Ahhoz a
Szovjetunió ellen irányuló rágalomhadjárathoz, melyet a német fasisz-
ták a német csapatoktól megszállott szmolenszki térségben tőlük
maguktól megölt lengyel tisztekkel kapcsolatban utnak indítottak,
közvetlenül ezután a lengyel kormány is csatlakozott és a hivatalos
lengyel sajtó ezt a hadjáratot minden eszközzel támogatta. Nem e-
lég hogy a lengyel kormány az UdSSR szégyenletes fasiszta rágal-
mazásával szemben semmiféle módon sem tanusított ellenállást, ha-
nem még azt sem tartotta szükségesnek, hogy a kérdés tisztázására
a szovjetkormányhoz bárminemű kérdéssel vagy kéréssel forduljon.
A hitlerista hatóságok, amelyek felelősek ezért a lengyel tiszteken
elkövetett szörnyűséges bűntényért, csak vizsgálati komédiát játsza-
nak.˝
    A szovjet kormány jegyzéke végezetül ennek  magatartásnak kö-
vetkezményeként bejelenti a lengyel emigráns kormánnyal való kap-
csolatainak megszakítását.
   És erre a hivatlos lengyel távirati ügynökség nyilatkozatot ad ki,
mely szerint miután a Nemzetközi Vöröskereszt megérkezett válasza
szerint a lengyel kérdés végrehajtása nagy nehézségekbe ütközik, a
lengyel kormány felszólítását tárgytalannak tekinti.

     Vajon nem ad -e arra a gyanúra alkalmat, hogy a lengyel emigráns
kormánynak bizonyos erők nyomására kellett a katyni eset felderíté-
séről lemondania? Azokat az erőket, amelyek a szenvedélyektől men-
tes vizsgálat útjában állottak, legtalálóbban a ˝Der Bund˝ című svájci
újságnak 1943 április 29-iki számából való szavai jellemzik:
       
        ˝Azt hogy a lengyel kormány  borzalmas katyni ügyet magáévá
tette és egy semleges közeg utján tárgyilagos vizsgálatot követelt,
még sem lenne szabad a szolidaritás megsértésének vgy éppen az
ellenséggel való egy huronpendülésnek minősíteni. Ebben az esetben
a lengyelek kötelességmulasztással vádolhatták volna meg, ha nem
tett volna lépéseket. Másrészről az oroszok jó lelkiismeretüknek
nem adhatták volna meggyőzőbb bizonyságát, mint hogyha a lengyel
kéréshez hozzájárultak volna. A német beállítás tarthatatlanságának
legjobb bizonyítéka az lenne, ha az oroszok azokat a lengyeleket, a-
kiket a katyni névsorok halottaiként sorolnak fel, a világ előtt élve
és szabadon felsorakoztatnák.˝

   De nincsen-e olyan elgondolkoztató hang is, mely a Szövetségesek
köréből származik és a katyni esetnek az egész európai politikai hely-
zetre való kiterjesztését mutatja?


























                                           

Katyn 1943-1944 16

                                                                              16

Hogy hogy rá járt a rúd a lengyelekre, érdekességképen közlöm a
következőket. 1943 augusztus 26-án jelentették a következőket:
˝ A bukaresti rendőrség és ügyészség nagy kiterjedésű vizumhamisí-
tóbanda kinyomozásával foglalkozik. A rendőrség a szegény lengye-
lekre gyanakszik, mert a szegény lengyelekre most mindent rá lehet
fogni.˝

Az egész katyni ügyben azonban a londoni lengyel emigránskormány
honvédelmi miniszterének, Kukiel tábornoknak a lengyel tisztek
eltünéséről kiadott nyilatkozata a legérdekesebb. A nyilatkozat ki-
vonatosan a következő: ˝ 1940 szeptember 17-én a vörös hadsereg
hivatalos szerve, a ˝Vörös Csillag˝ azt jelentette, hogy az 1939 szep-
tember 17-ike utáni harcok folyamán a szovjet 181.000 lengyel
foglyot ejtett, köztük körülbelül 10.000 lengyel tisztet.
A lengyel kormány egyik értesülése szerint a szovjet 1939 novem-
berében három nagy fogolytábort állított fel, éspedig Kozielszkben,
Szmolenszktől keletre, Sztaroboelszkben, Charkov közelében és
Osztaskovóban, Kalinin közelében.
Kozielszkben 5.000 hadifogoly volt, köztük 4500 tiszt, Sztarobi-
elszkben 3.920 hadifogoly, köztük 100 polgári személy, a többi
pedig tiszt, Osztaskovóban 6.570 hidifogoly köztük 3.000 tiszt.˝
A nyilatkozat a továbbiakban azt mondja, hogy a szovjet hatósá-
gok április 5-től május közepéig megkezdték a fogolytáborok ki-
ürítését. Amint a  lengyel kormány a lengyel-szovjet szerződés és
katonai egyezmény  megkötése után hozzálátott a szovjetoroszorosz-
országi lengyel hadsereg felállításához, a katonákat és polgári szemé-
lyeket nem számítva 8.300 tiszt hiányzott. Kot nagykövet és Anders
tábornok felszólították a szovjet hatóságokat, hogy indítsanak vizs-
gálatot, mi történt a fentemlített fogolytáborokból elkerült lengyel
tisztekkel. 1941 október 6-án Kot nagykövet a foglyok listáját kérte.
˝Moszkvai látogatás alkalmával Sztalin miniszterelnökkel folytatott
megbeszélései során 1941 december 3-án Sikorski tábornok is kö-
vetelte valamennyi lengyel hadifogoly szabadonbocsátását és te-
kintettel arra, hogy nem kapott kézhez névsorokat, Sztalin minisz-
terelnöknek egy 3.843 lengyel tiszt nevét tartalmazó listát nyujtott
át, melyet a fogolytárak állítottak össze.
Sztalin miniszterelnök biztosította Sikorski tábornokot, hogy az am-
nesztia általános természetű és katonai, valamint polgári személyekre
egyaránt vonatkozik és a szovjet kormány minden lengyel tisztet sza-
badonbocsátott. Sikorski erre a miniszterelnöknek egy újabb, 800
nevet tartalmazó névsort adott át, azonban a két listában említett tisz-
tek közül egyik sem került vissza a lengyel hadseregbe.˝ A nyilatko-
zat hozzáfűzi, hogy a lengyel hadifoglyok sorsa miatt Raszinski kö-
vet is többször interveniált Bogomolov szovjet nagykövetnél, azon-
ban ˝a lengyel kormány nem kapott feleletet a három táborból elke-
rült tisztek és más foglyok tartózkodási helyéről˝. A nyilatkozat a
továbbiakban megállapítja, hogy tekintettel a németeknek a sok e-
zer lengyel tisztholttestének feltalálására vonatkozó teljes részletes-
ségű tudósításaira és arra a kategórikus kijelentésre, hogy ezeket a
szovjet 1940 tavaszán meggyilkolta, szükségesnek bizonyult a fel-
fedezett tömegsírok megvizsgálása és a tényállásnak egy erre alkal-
mas nemzetközi testület, mint például a Nemzetközi Vöröskereszt
részáről való ellenőriztetése, a lengyel kormány tehát felkérte, ezt
az intézményt, hogy küldjön bizottságot arra a helyre, ahol a lengyel
hadifoglyokat állítólag meggyilkolták.

    Vajon a nyilatkozat szavaiban és a katyni esettel kapcsolatos meg-
állapításokban ki nem mondva ugyan, de nem foglaltatik-e benne az
a felfogás, hogy a szovjetorosz szövetséges valóban bűnös lehet egy
ilyen gyilkosság elkövetésében? Másrészről viszont a nyilatkozat egy
olyan kérdést vet fel, amely közvetlenül nem tartozik ugyan a katyni
esethez, de a szovjet fogságba került lengyel tisztek tragikus sorsán
kívül megvilágítja azt a cinizmust is, amellyel a szovjet szövetséges
a londoni lengyel árnyékkormány többszöri tudakozására válaszolt.



























                                             

Katyn 1943-1944 15

                                                                             15

A berlini rádióban 1943 május 6-án Pritacha János beszélt a katyni
tömeggyilkosság agyon hallgatásáról.
          ˝ Angliában meg kampány indult meg Katyn ellen.
Az angol propaganda mindent elkövet az zsidó-bolsevista módszerek
elkendőzése céljából. Már néhány héttel ezelőtt megkezdték ezt külön-
féle karikatúrákkal. Ezeken a torzképeken természetesen a német pro-
pagandának tulajdonítják a katyni rémségeket.
                    A második lépés abban nyilvánult meg, hogy minden hirt
elnyomtak az ujságokban, ami Katynra vonatkozott. Bizalmasan, de
nyomatékosan felhívták az angol és amerikai ujságokat, hogy ne ír-
janak többé Katynról.
                   Végül az angol propaganda-miniszter és az amerikai
információs miniszter külön-külön nyíltan kijelentette, hogy most
pedig vége legyen Katynnak!
                   Ezt nevezhetjük az agyonhallgatás zsidó taktikájának.
De ilyen világraszóló gazságot még sem lehet agyonhallgatással
meg nem történté tenni. S elvégre ezek alapján nem csak a lengye-
lek, hanem a többi népek is fogalmat alkothatnak a bolsevista mód-
szerekről, amelyek még őket is elérhetik.
                  A bolsevisták magatartása minden esetre nagy dilemma
elé állította az angolokat: Vagy meg kell szakitaniok a szovjettel
folytatott barátságot - vagy pedig kitartani a bolsevisták mellett
s végképpen elejteni a lengyeleket. Az angolok természetesen az
utóbbit megoldást választották. De hogy ezt valamennyire elpa-
lástolják  a NEW-YORK TIMES moszkvai tudósítója utján  kér-
déseket intéztek Sztalinhoz. Megkérdezték, hogy kívánja-e a Szov-
jetunió  egy erős Lengyelország felállítását, s milyennek képzeli el
a háború utáni szovjet-lengyel kapcsolatokat?
                                   Moszkva válasza: A Szovjetunió természete-
sen kívánja az erős Lengyelország helyreállítását és pedig jószom-
szédi viszony és szoros szövetség alapján.
                                  Európa népei már jól tudják, mit jelent szov-
jet nyelven egy ilyen jószomszédi viszony! Mielőtt a bolsevisták
bevonultak a balti államokba, nem egyszer kijelentették, hogy szív-
ből óhajtják a független Észtország, Lettország és Litvánia fenn-
állását, sőt szoros szövetséget kívánnak ezekkel a balti államokkal.
Azután prdig egyszerűen megrohanták őket s hozzáfogtak a balti
intelligencia kiirtásához. Hasonló módon kísérleteztek Finnországgal
is.
                              Most tehát a lengyel emigránsok pontos képet
alkothatnak arról, milyen sors vár rájuk szövetséges győzelem
esetén: Szovjet-Lengyelországgá válnának. ˝
Május 6-án Visinszkij helyettes külügyi népbiztos köntörfalazva beismeri
a Szovjet lengyelellenes intézkedésit. Beismerte a ˝10.000 lengyel
tiszt ˝eltűnését.˝ Visinszkij helyettes külügyi népbiztos május 6-án
az angol és amerikai sajtó moszkvai tudósítóinak hosszú nyilatko-
zatot tett a lengyel szovjet kapcsolatokról. Nyilatkozata rávilágított
a Szovjetunióban élő lengyelek tragikus sorsára. Visinszkij az igye-
kezett bizonyítani, hogy a lengyel összeomlás után a Szovjetunióba
menekült lengyelek ˝rutul fizettek˝ a szovjet kormányzat jótéteményei-
ért.
                            Így a Sikorszkiékkal létrejött megállapodás értelmé-
ben szovjet területen megszervezett lengyel hadsereg nem volt hajlandó
a szovjet-német arcvonalra menni, ugyanakkor a Szovjetunióban mű-
ködési engedéllyel ellátott lengyel diplomáciai képviseletek szovjet-
ellenes szándékos rongálás és kémkedés gyanujába estek. Ilyen kö-
rülmények között a szovjet kormány megtorlásokhoz volt kénytelen
folyamodni, amelyek részben törvényes elítélésben, részben deportá-
lásban, részben pedig abban nyilvánultak meg, hogy a katonai alaku-
latoktól megvonták az élelmezést.
                         Visinszkij helyettes külügyi népbiztos egyebek között
közölte, hogy 1942 április elseje óta az eredetileg 96.000 főből álló
lengyel hadseregből csupán 44.000 embert láttak el élelemmel. Visin-
szkij 2630-ban állapítja meg azoknak a lengyel tiszteknek a számát,
akiket az új lengyel alakulatok vezetésére toboroztak, mert - mint
mondja - többet nem tudtak felhajtani.
                         Ezzel - mint német részről mondják - mérvadó szov-
jet helyen bevallják, hogy a többi tízezer lengyel tiszt eltűnt, tehát
más szóval: közvetve megerősítik a Katyn mellett lefolyt tömeges
gyilkosságot, ahol 10.000 katona holttestét találták meg.
                        Visinszkij nyilatkozatában figyelemre méltó az a
megállapítás is, amely szerint nem felelnek meg a valóságnak azok
az állítások, hogy a szovjet hatóságok a lengyel állampolgárokat,
˝akiknek száma egyáltalán nem nagy˝, megakadályozták abban,
hogy a Szovjetuniót elhagyják. Mint mérvadó német helyen ezzel
kapcsolatban kijelentik, megjegyzendő hogy lengyel részről a Szov-
jetunióban élő lengyel állampolgárok számát legkevesebb másfél
millióban jelölték meg. Ebből nem kevesebb mint 400.000 a gyermek.
                       Ha Visinszkij azt mondja, hogy 12.000-nél alig több
lengyel polgári egyén hagyta el a Szovjetuniót, mégpedig lengyel
katonáknak Iránba átköltöztetésével kapcsolatban, Joggal tehető fel
a kérdés: Mi lett a többiekkel?
                       Visinszkij kijelentése - mint Berlinben továbbiakban
hangoztatják - semmi kétséget sem hagy aziránt, hogy Katyn a szovjet
politika egyik elvének kifejezője és még sokkal borzalmasabb rész-
letekre enged következtetni, mint ahogy eddig feltételezték.

A Magyar Szabadság Rádiója 1943 május 16-i adásában a következő-
hangzott el: ˝ Egy zsidó hírszolgálati iroda szerint abból az 50.000
lengyel állampolgárból, akiknek Sztalin engedélyt adott, hogy a Szov-
jetunióból eltávozzanak, 40.000 zsidó volt. Ez a tény is a Szovjet
zsidókörök erős befolyását mutatja. A Szovjetunióból távozottak tul-
nyomó többsége, mint agitátor ment a Közel-Keletre, a kisebb rész
pedig azért vándorolt ki, mert nem tudott megfelelő megélhetést ta-
lálni.
                             Angliában és Amerikában az utóbbi időben erő-
teljesen terjed az antiszemitizmus. Legutóbb egy londoni ujság fa-
kadt ki amiatt, hogy a közösség elleni bűncselekmények tettesei
legnagyobbrészt zsidók. Az antiszemitizmus ellen egy Swaffer ne-
vű angol ujságíró írt cikket, a cikk visszhangja azonban éppen ellen-
kező hatásu volt, mert az olvasók felháborodottan írták meg neki,
hogy őt is zsidóbérencnek tartják.
Az angolszász államokban növekvő antiszemitizmus figyelemre mél-
tó jelenség, azt bizonyítja, hogy a zsidóság nagyis rövidlátóan ítéli
meg a helyzetet. Nagybritanniát például oly nagyszámu zsidóság ö-
zönlötte el, hogy ez érthetően felkeltette a közönség ellenszenvét. ˝

Május 22-én szombat déletőtt az ˝Ipolyhidvégi Lengyel Tiszti Gyüj-
tőtőbor ˝tisztikara a bolsevisták által a Katyn-i erdőkben kegyetlenül
legyilkolt elhunyt bajtársaik lelkiüdvéért az ipolyhidvégi római kat.
templomban bemutatott gyászistentiszteleten vettek részt. A requi-
emet Is. Pudló Tádé lengyel tábori főlelkész celebrálta. A kegyelet
jeléül a szentmisén a hivatalos hatóságok kiküldöttei is megjelentek,
élükön dr. Kiss János százados, táborparancsnok, a község képvise-
letében Nedeczky Szilárd főjegyző és a drégelypalánkon állomásozó
102. légvédelmi tüzérosztály parancsnokságának tisztiküldöttsége.